Sötét pillantás /Draco Malfoy FF/

49.

Felhúztam a lábamat a kanapéra, ezzel is melegítve kicsit magam a tűz előtt. Hiába volt rajtam zokni, hosszú nadrág és pulóver is, még a zárt, melegített helyiség is egy idő után hidegnek tűnt. Draco lezserül ült a balomon, még mindig a nap közben használt fekete, elegáns vászonnadrágjában, fekete cipőjében és a hosszú ujjú ingében, aminek most enyhén fel volt görgetve az ujja, megmutatva ezzel a közös hegünkből egy kis részletet. A szemem akaratlanul is rajta lebegett, a pirosas csíkokon, amik kiemelték a hosszú ujjait, eres és férfias kezét és amik emlékeztettek arra, hova tartozunk.

- Nem tudtam, hogy Monro elment hozzád - Sóhajtottam, miután Draco elmesélte a legjobb barátnőmmel való afférját a könyvtárban. - Utálom, ha helyettem intézkednek, főleg ilyen ügyekben.

- Nem akarom, hogy más is belefolyjon ebbe, Lauren - Sóhajtott Draco és megvakarta a homlokát. - Elég, ha ketten tudjuk a miérteket és az okokat. Tudom, hogy a legjobb barátnőd, de szeretnélek megkérni, hogy ezekből hagyd ki. 

- Nme fogok eltitkolni előle mindent - Feleltem. 

- Nem mondtam, hogy mindent, csak egy pár részlet nem rá tartozik - Nézett rám szigorúan.

Csak bólintottam egyet és annyiban hagytam a dolgot, Igaza volt, én sem véletlenül hagytam annyiban, amikor kérdezett erről Monro és én sem akartam neki mindent elmondani.

- Ez nagyon természetellenes és mindkettőnk akarata ellen van - Ingatta meg a fejét Draco. - De tegyük rendbe!

- Oké - Sóhajtottam. - Mit szeretnél csinálni?

A srác felnevetett és megingatta a fejét, mintha csak egy rossz viccet hallott volna. Megnyalta a száraz ajkait és a kezeit végig simította a combjain, mintha csak nyújtania kellett volna ahhoz, amit mondani akart. Végül csak dobolt párat az ujjbegyeivel a lábán és felém fordult. Én csak idegesen néztem rá és tagadhatatlanul zavart voltam a témától is és a helyzettől is. Furcsa volt vele újra kettesben lenni hosszú idő után, furcsa volt a komoly hangvétele és furcsa volt a bensőséges, ámde rideg atmoszféra.

- Szeretnéd, ha találnánk megoldást ez ellen? - Emelte fel a kezét egy pillanatra, hogy megmutassa a heget. - Vagy maradjon?

Lehajtottam a fejem és végig néztem a sajátomon. Megmozgattam az ujjaimat, ahol néhány vonal végigért a sebhelyből és mélyen elgondolkodtam. A szívem hevesen vert és olyan érzésem volt, mintha csak be kellett volna vallanom egy varázsvilágot megrengető tettet, amitől összeomolhat az egész iskola. 

- Te mit gondolsz? - Kérdeztem vissza inkább.

- Az én álláspontomat ismered - Felelt keményen, ami még inkább idegessé tett az érzelmességemmel szemben. - Én megmondtam, hogy dolgozom rajta, hogy kitaláljak valamit. Én most téged kérdeztelek.

Halkan felnevettem és felnéztem Draco arcára, ami jegesen és várakozón köszönt vissza rám.

- Nem vagy egy agyrém, Draco - Vallottam be és inkább oldalra sandítottam, hogy ne kelljen állnom a masszív tekintetét. - De nem akarom, hogy egy ilyen kapcsolat legyen a minden, amit kapni tudsz.

Megvontam a vállam és összeszorítottam a számat, aztán csak megint felnevettem zavaromban és a helyzeten.

- Ha úgy gondolod, hogy maradjon, én melletted leszek - Felelt.

- Persze - Néztem rá megint és kicsit elszorult a torkom. - Nincs más választásod, Draco. A varázslat nem enged egy másik kapcsolatba, nem engedi, hogy máson gondolkodj! Talán csak ezért vagyok így összezavarodva, nem tudom - Sóhajtottam egyet.

- Úgy neveltek, hogy teljesítsem a kötelességeimet - Felelt Malfoy, mire megkeményedett a tekintetem és álltam a jeges pilláit. - Ha szeretnél továbbra is a családom része lenni, akkor ezt fogjuk tenni.

- És csak egy kötelesség lennék neked? - Kérdeztem vissza.

Lehajtottam a fejem és megingattam. Inkább magamra erőltettem egy mosolyt, mielőtt túl szánalmas ábrázatom lett volna. A belsőm forgott és kínosan éreztem magam. Beállt a csend kettőnk közé és hirtelen nem tudtam, mit mondhatnék, de úgy láttam, Draco sem veszett meg azért, hogy kinyissa a száját.

- Nem akarom, hogy én is belekényszerítselek valamibe, amit nem akarsz - Néztem rá komolyan. - Lehet, hogy csak azért kedvellek, mert ez az izé nem hagy más lehetőséget, nem tudom- Sóhajtottam megint egy nagyot. - És nem akarom, hogy csak egy újabb teljesítendő feladat legyek.

Draco csak bólintott egyet, de nem szólt semmit. Mély levegőt vettem és megemeltem a szemöldököm egy pillanatra, aztán a tűzre néztem és megint elnevettem magam.

- Ez elég szánalmasan hangzott - Ismertem be. 

- Az tény, hogy sose hittem volna, hogy vannak érzéseid - Felelt Draco.

Ránéztem és mosolya előcsalt egy újabb, halk kuncogást belőlem.

- Én meg azt nem, hogy ha egyszer lesznek is, az pont feléd lesz - Forgattam meg a szemeimet. - Mindegy, ez kezd átmenni egy reménytelen szerelmes filmbe - Legyintettem. - Felejtsük el.

- És megint tartsunk ott, ahol az elején? - Kérdezett vissza. - Lauren, pont ezért akartam ezt az egészet megbeszélni veled, hogy legalább egymással legyünk tisztában, ha már mindenki körülöttünk azt hiszi, meg tudja nekünk mondani, hogy mit csináljunk.

- Oké - Bólintottam és komoly tekintetemet az övébe fúrtam. - Te már tudod az én álláspontomat. És mi van veled? Csak a kötelességed látod bennem?