Láthatatlan múlt /Marvel FF/Befejezett/

1. Támadás

Hope szemszöge

A szupermarket előtt vártam, a hűvös levegőben látszódott a lehelletem, de ez Kanadában az év végén nem meglepő. Mindig késik. Lisa nem ismeri az órát. Fellélegeztem, amikor láttam kifutni a fotocellás ajtón.

- Már itt állok 12 perce! - kiáltom neki dühösen.

- Csigavér hugi. Menjünk.

Ha kettőnket kellene jellemezni, akkor ő a víz, én a tűz. Míg ő nyugodt természetű, én hiperaktív. Nem is értem, hogy tud ennyire nyugodt természet lenni.

Beszálltam mellé az autóba. Alig várom, hogy nekem is legyen. Amint Lisa végzett az egyetemmel dolgozni kezdett és anyáék fizették a kocsi felét. De nekem már csak ez az évem van és végre irány a nagy világ.

Ő boldogan él itt Kanadában, de én világot akarok látni. Annyi tervem van a jövőt illetően.

- Mit mondott anya? - kapcsolgatja rádiót.

- Hogy haladjunk haza.

- Haladunk is.

A szemem forgattam és az ablaknak támasztottam a fejem.

- Mi van? A pasid nem volt veled ma kedves? - nevet fel hangosan.

- Justin mindig kedves velem - néztem rá mérgesen. - Haladj inkább, mert este vele találkozom.

Kifelé néztem. Annyira ismerem ezeket a házakat. 22 éve haladok el mellettük nap, mint nap. Lisa felállt apa autója mellé.

- Hozd az egyik táskát - csatolta ki az övét.

Durcásan szálltam ki és fogtam meg az egyiket. Napok óta nincs jó kedvem, de csak az év végi vizsgák miatt.

- Anya! Meghoztam mindent.

Hiába kiáltott Lisa nem szólt vissza senki. Ez szokatlan. Általában anya már a verandán vár minket, de még a nappaliban sincs. Vállat vonva indultam be a konyhába Lisa mögött.

- Szerinted csinál palacsintát, ha...

De bennem akadt a szó, ahogy valaki leütötte Lisa-t a konyhába lépve. Kiesett a kezemből a táska és a földre hullt belőle minden.

Egy férfi sétált felém úgy, hogy átlépte nővérem testét, ami nem mozdult. A férfi magas volt és szörnyen nézett ki. Valami sebhely volt az arca egyik felén, mintha megégett volna.

Én hátráltam, míg ő csak mosolyogva sétált felém. Ez még ocsmányabb külsőt adott neki, mégha valaha jóképű is lehetett.

A falnak simult a hátam, ennél tovább már nem tudtam menni. Hevesen vert a szívem és félelem markolta meg a testem minden pontját. Erősen markolt rá a vállamra és lökött meg, de nem engedett el.

- Indulás!

Hangja sem volt bizalom gerjesztő miközben az ajtó felé taszigált. Nem tudom ki ő és azt sem hogy mit akar. Hol van anya és apa? Biztosan itthon voltak. Éppen az ajtó kilincset fogta meg mellettem, amikor egy hatalmas csattanást hallottam és mellettem a földre zuhant. Ekkor Lisa újra fejbe csapta a serpenyővel.

Én tettem pár lépést hátra és bepánikolt nővérem néztem. Az arca egyik felén vér folyt.

- Lisa! Minden rendben? - mentem oda hozzá és fogtam meg az arcát.

- Anya...

Értetlenül néztem rá, míg ő a konyha felé pillantott. Azonnal kézen fogtam és megindultam vele arra. Olyan látvány fogadott, ami összetörte a szívem. Anya a konyha pult mögött feküdt a földön. Szeme nyitva és mindenhol vér volt.