Láthatatlan múlt /Marvel FF/Befejezett/

50. Stressz.

Hope szemszöge

Amint kaptam gyógyszert máris jobb lett, de Izolda még több dolgot akart, én pedig csendben tűrtem. Aztán felülhettem.

- Na? Mondjon már valamit!

- Stresszelsz mostanában? - fordul végül felém.

- Eléggé - elég sok minden történt mostanában. Jó hogy stresszelek.

- Ez nem jó. Neked megterhelő az ilyesmi. Alvással hogy állsz? - érdeklődve húzza fel a szemöldökét.

- Jól.

- Hope - néz a szemembe.

- 14 órát aludtam tegnap.

- Hogy hogy? - lepődött meg még jobban.

Fészkelődni kezdtem. Hogyan? Ez elég bonyolult válasz.

- Valaki volt velem - néztem a falra.

- Valaki...úgy?

- Nem! Nem úgy! - a doki legalább nyíltan beszél. - Csak felébresztett mielőtt én magam ébredtem volna fel.

- Rogers kapitány? - kérdezte kíváncsian.

- Dehogy! - emeltem fel a hangom.

- Akkor Barnes.

- Ezt mégis honnan tudja így? - döbbentem meg most én. Ennyire nyilvánvaló lenne?

- Tudom, hogy hallott minket.

Fintorogtam. Nagyszerű. Barnes meg az ő hallási képességei.

- Behívom Mr Rogers-t és Mr Stark-ot.

- Ő is itt van? - ijedtem meg.

- Itt bizony és nem fog örülni.

Mosolyogva ment az ajtó felé, én pedig felkaptam a köntösöm. Már egyáltalán nem fáj, de az a szúrás. Alig kaptam levegőt és nagyon fájt a mellkasom. Légszomj, nagyszerű.

- Hope! - jött be először Tony. - Mi történt?

- Semmi.

- Rogers nem ezt mondta.

Az érintett személyre csúnyán néztem, míg ő sajnálattal. Tony pedig tényleg nagyon aggódott.

- Hope szíve gyenge és sok stressz hatás érte mostanában. Egyébként megnéztem a véred. Az értékek nem lettek rosszabbak - néz rám újra. - De azért még most sem jók. Vérrög bármikor keletkezhet.

Elhúztam a szám. Nyilván nem akarok meghalni, de nem tudok mit tenni.

- Erről én miért nem tudok? - vádol meg kettőnket Tony.

- Orvosi titoktartás - vont vállat Isolda.

- Jó, akkor most mindent tudni akarok.

Így ő, vagyis ők meghallgatták mik az új problémáim és persze, hogy mivel lehetne ezen segíteni. Én pedig a lábam lógattam.

- Hope! Alszol!

- Tony - forgattam a szemem.

- Figyelj ide, ha Pepper ezt megtudja engem kiherél és szó szerint értem. Megígérem, hogy segíteni fogok, ő pedig rám is parancsolt.

- Én értem, de nincs bajom.

- Hope - dörzsölte az arcát fáradtan Steve.

- Sok a stressz. Más kell neki - intézi a szavakat most nekik a doki.

- Mit javasol? - kérdezi tőle a doki.

- Legyek egyedül - szólalok meg.

- Egyedül? Egy védett ház? - gondolkodik Tony.