Láthatatlan múlt /Marvel FF/Befejezett/

31. Zavarban

Lisa szemszöge

Már vártam, hogy Hope visszaérjen. Mit akart tőle a doki? És ilyen sokáig? Amint hallottam a liftet felálltam. Ez a két új pasi...Dawson elég normális. Fent Bruce szobáját kapta meg, ideiglenesen, amíg itt van.

De Jack. Tényleg kíváncsi vagyok mit beszéltek a húgommal, de elég önelégült volt, amint hallotta, hogy Hope is alul van, inkább ő kérte Sam szobáját.

Megvárt az ajtaja előtt és együtt léptünk be.

- Mit akart? - kérdeztem azonnal.

- Erősebb gyógyszert ad a fejfájásomra. Beszélt neki rólam Tony - fintorog.

- És még? - mindent úgy kell kihúzni belőle.

- Igazából ennyi. Ajánlotta az egyik ismerősét, mint terapeuta. Adott pár napot gondolkodni.

- De hát ez jó - lelkesedtem. Tudom a régi doki nem volt a kedvence, de talán most igen. - Talán most jobb lesz.

- Nem tudom. A gyógyszernek örülök, talán segít.

- Remélem is. Hopeee - csak akkor szólítom ilyen nyávogva, ha akarok valamit.

- Mit akarsz? - néz rám gyanúsan.

- Sütsz nekem valamit? - pislogtam rá édesen.

- Lisa!

- Naaa. Olyan régen volt. Még San Diego-ban éltünk ketten. Úgy ennék a diós muffinból.

Nagyot sóhajtott, de bólintott. Én pedig átöleltem és ugráltam vele. Legalább várjon egy jó dolog, ha ma randizni megyek.

- Ma? Kérlek, lehet szükségem lesz rá - nézek rá kérlelve.

- Miért? - miért ennyire gyanús? Ismer, baszki.

- Csak úgy.

- Lisa, gyanús vagy. Akkor kell sütnöm, ha bajod van.

- Nincs bajom - fordulok el.

- Lisa Wood! Mit nem mondasz el nekem?

- Még nem akarok elmondani semmit. Oké? - most újra felé fordultam és kértem a szememmel, hogy értse meg.

- Jó. Legyen. Este sütök neked.

- Ez az! - bokszoltam a levegőbe.

Maradtam még egy kicsit vele, majd a szobámba mentem. Este hét. Ezt beszéltük még meg a konyhában nem rég. Oké, mit vegyek fel? Nem akarok feltűnő lenni, de valami csinosat kellene.

Egy fekete farmer jó választás. Vettem fel hozzá egy bordó, elegáns pólót. Ilyen kis fodros. Cuki. És a dzsekim. El kellett volna kérnem Hope fekete bőrkabátját, az jobb, de akkor gyanút fog. Így is sejti, hogy van valami. Még őt is ki kell cseleznem, ahogy mindenki mást is.

A kanapén csak Bucky ült, de fel sem nézett, annyira olvasott valamit a telefonon. Teljesen bele volt merülve, így feltűnést nem keltve indultam meg a folyosón a lift felé.

Steve már lent vár a földszinten. Szépen besütöttem a hajam és tettem fel sminket is. És kurvára izgultam.

- Szia. Nagyon csinos vagy - úgy látom nem csak én izgulok, hanem ő is.

- Köszönöm.

- Mehetünk? - a kezét tartotta nekem. Úristen, akár egy régi filmben, de mégis belé karoltam. Sosem gondoltam volna, hogy valakivel így fogok sétálni.

Csak ne legyek hülye és ideges. Ne csináljak és mondjak faszságot. Húha, ez nehéz.

- Nem akartam messzi helyet lefoglalni, jobb ha a torony közelében maradunk.