Láthatatlan múlt /Marvel FF/Befejezett/

120. Házak

*3 héttel később*

Lisa szemszöge

Körbe jártam még egyszer a szobákat. Igazából nagyon tetszett, de ezt nem akartam az ingatlanosnak kimutatni. Jeleztem Hope-nak, hogy hívja félre, hogy Steve-el megtudjuk ezt is beszélni.

- Mit gondolsz? - kérdezte suttogva.

- Nekem tetszik - vallottam be izgatottan.

A bejárat egy hatalmas nappaliba nyílt. Tágas és világos volt a hatalmas ablakok miatt. Jobbra volt a konyha külön elválasztva és modern gépekkel felszerelve.

Két folyosó vezet el a nappaliból. Az egyikben van egy hatalmas szoba és a fürdő. A másik folyosón ugyancsak két tágas szoba. Tartozik hozzá egy kisebb udvar, de a hó esés miatt annyira körbe járni azt most nem tudtuk.

- Eltudod magunk képzelni benne? - nézett újra körbe.

- Igen!

- Beszélek a nővel, hogy megvesszük.

Adott egy csókot és már itt sem volt. Nem is tudom hányadik ház ez már. Bronxville-ra esett a választásunk. Ezek a területek nyugodtak, jó iskolákkal és sok zöld területtel és az ingázás is könnyű innen New Yorkba. Ideális volt mindannyiunknak. Ebben a hosszú utcában néztünk meg minden eladó házat.

- Naaaa, megveszitek? - siet be vidáman Hope.

- Igen. Tetszik nekem.

- Öt házzal fogunk egymástól lakni - fogta meg boldogan a kezem.

- Már a fejemben annyi terv van - indultam meg kifelé vele. - A szobák, a nappali.

- Szerencsére ez nekem is menni fog. Bucky említette, hogy sok nulla van, de nem gondoltam, hogy ennyi.

Ezen én is meglepődtem. Tony elintézte, hogy Hope megkapjon mindent. Kikerekedett a szeme, de az enyém is az összegre. Ezután megtudtam mennyi van Steve számláján...hát a Bosszúállók jó pénzt kapnak az államtól.

- Két hét alatt lepapíroznak mindent - jött felénk Steve. - Utána már csak rajtunk múlik.

- Nekem is két hetet mondott - harapdálta a száját Hope. - Az január vége. Februárban teljesen rendbe lehet tenni és már márciusban akár itt is lehet élni.

- Jól hangzik - csaptam össze a tenyerem.

Aláírtunk minden szükséges iratot, majd a Tony-tól kölcsön kért autóval indultunk vissza. Olyan jó volt idekint lenni. Hosszú hónapokat töltöttünk a toronyban.

- Remélem tisztában vagytok azzal, hogy a házak üresek.

Steve a kormányon dobolt az ujjaival. Elég feszült volt arra a gondolatra, hogy ezzel neki milyen feladata lesz. Ugyanis nem kell hangosan kimondani, hogy mi kiválasszuk, ami kell, de neki lesz feladata vele.

- Nem gond - hajolt Hope előre. - Elég erős vagy.

Láttam oldalról az arcát és mosolyom rejtve fordultam az ablak felé. Sok minden változott az elmúlt két hónapban. Mindenki kivette a részét abból, hogy a Bucky után maradt ürességet kitöltése. Most is a többiek vannak a gyerekekkel, míg mi ház túrát tartottunk.

Hope pedig igazán odateszi magát, hogy két szülő feladatát is ellássa, de néha elbambul. Van, amikor megossza a gondolatait, de van amikor megtartja magának. Senki nem szokta ezt a témát feszegetni. Beszél, ha akar.

A gyerekek pedig egyre nagyobbak. Az ikrek fél évesek lesznek. Brendon pedig már elmúlt 1 hónapos is. Most is sok dolog lesz előttünk a házak miatt, ez pedig elfogja venni a fölös energiánkat...pedig nincs is olyan.