Láthatatlan múlt /Marvel FF/Befejezett/

123. Grillezés

*Két évvel később*

Steve szemszöge

- Lisa - kiáltottam. - Szedd már össze magad!

- Anya! - kiabált Brendon is.

Lisa futva sietett ki a nappaliba. Beledobált még pár dolgot a táskába, majd elégedetten állt meg előttünk. Most is nagyon csinos volt ebben a nyári ruhájában. Haja már egészen megnőtt és egy ideges ránc volt a szemöldöke között.

- Minden megvan?

- A húgod ki lesz akadva, hogy mi lakunk a legközelebb, de mi érünk oda a legkésőbb.

- A süti! - futott vissza, mire én csak sóhajtottam.

- Hintázhatok? - pislogott fel rám Brendon.

- Ha anyádon múlik mire elindulunk már más fog érdekelni.

- Itt vagyok - egyensúlyozott egy jól megpakolt tálcát.

Kinyitottam az ajtót és Brendon kezét fogva sétáltam a járdán. Az itt élő gyerekek mind hevesen integetettek, ahogy elhaladtunk a házuk előtt.

- Sok autó van itt - nézett rám aggódva.

- Én megmondtam.

- Dom-al homokozhatok?

- Ha szeretnél, Édesem - szólt hátra Lisa aggódva, mert tudta mi vár rá.

Az elmúlt két évben kialakult egy rendszer nálunk. Sokat ültünk össze a többiekkel. Natasa és Elena egy tóparti házban élt, így ők már pár napja itt voltak bent New Yorkban. A családi autóból ítélve már Clint is itt van a családjával.

- Jaj, mindenki itt van - állt meg az ajtó előtt és kopogott be.

- Sosem hallgatsz rám.

Bucky nyitott ajtót és Brendon úgy futott be mellette, hogy megállítani sem lehetne.

- Időben - nézett ránk.

- Steve nem találta a kedvenc pólóját - hagyott máris itt minket Lisa.

- Szóval te leszel a bűnös - húzta fel a szemöldökét.

- Nálatok nem így van?

- Van, amikor igen - lépett félre, hogy bemenjek. - De ha hülye azt belátja.

- Hozzád ment, tehát az.

- Ki is a nagyfejű? - horkant fel.

- Mindenki itt van?

- Igen - léptünk a nappaliba, ami üres volt.

- Hadseregnek való - néztem a roskadásig pakolt asztalt.

- Már kora reggel óta ki sem lépett a konyhából. Tony és Clint grillezik. Peppert legutóbb a homokozóban láttam. Sam próbál úgy tenni, mintha valamit csinálna. Laura pedig kivonszolta végre innen Hope-ot.

- A gyerekek?

- Ne akard tudni - indult a hátsó ajtó felé nevetve.

A látvány érdekes volt. Minden játékon lógott egy gyerek...nem éppen úgy ahogy használni kellene.

- Szegény Viol nem is látszik közöttünk.

- Törpe - nevetett újra.

Mivel koraszülöttek voltak, így kortársaikhoz képest kisebbek, de szegény kislánynál még Brendon is nagyobb. Ők Dom-al ugyanakkorák.

- Ezt a ronda pólót kerested? - állt meg előttünk csípőre tett kézzel Hope.

- Az nem úgy volt.