Láthatatlan múlt /Marvel FF/Befejezett/

112. Jelzés

Hope szemszöge

Letérdeltem elé és vele együtt vettem a levegőket. Már bele szédültem, ahogy próbáltam a ritmus felvenni.

- A fejem - kaptam hozzá. - Hogy bírtam ezt pár hónapja?

- Ezek már 10 percesek - nézte precízen az óráját Pepper. - Egyre kevesebb.

- Azt mondta a doki, hogy akkor szóljunk, ha egyszer lemegy 5 percesre. Eddig sosem fordult elő - álltam fel.

- Miért pont most? - nyöszörögte Lisa a hasát fogva.

- Lesz még egy baba? - csücsörített Elena.

- Ne most - szörnyűlködött Lisa.

- Szerinted tudja, hogy az apja most akart menni az utolsó küldetésére? - gondolkodtam a fejemet ingatva.

- Akkor már most nagyon okos - értett egyet Pepper.

Luna szaladt hozzám, fordult kettőt maga körül, majd ugrálva indult vissza a folyosó felé. Pepper-re bíztam a nővérem és elindultam utána. Egy kisebb sikert éreztem, hogy mindketten fent vannak. Nagyon sokat dolgoztunk Bucky-val, majd egyedül is ezen.

Ha tényleg most fog beindulni a szülés...már erre sem akart Steve elmenni, de mivel még Lisának van három hete, így belement. Ez tényleg szívás.

Megetettem őket, majd a karjaimba vettem mindkettőt óvatosan és kiindultam. Luna a lábam mellett sétált. Pepper pedig azonnal átvette Violt és a játszószőnyegre raktuk őket. Már kezdenek együtt nagyon nehezek lenni. 4 hónaposak is elmúltak már.

- 8 percesek - nézett rám Pepper.

- Huh - indultam a szenvedő nővérem felé. - Hát talán...hívni kellene az orvost, hogy nézzen meg.

- Talán - értett egyet.

45 perc múlva jelzett a rendszer, hogy itt van, ezért felállítottam Lisát, aki újra fájdalmasan fogta a hasa alját.

- Pepper? - néztem rá.

- Ha hiszti van a rezgő székbe teszem őket. Ha nagyon nem bírok velük akkor szólok. A 3 nagy majd el lesz Lunával.

- Oké. Na gyere nagyfejű - fogtam át.

Lassan értünk le és kint vártam, amíg megvizsgálták. Már láttam a fején, hogy mi a helyzet, amikor újra bementem.

- Addig nem szülök, amíg Steve nincs itt.

- Ööö... - azért ez nem így működik, gondoltam magamban. - Mennyi ideje lehet még?

- 1 ujjnyira van kitágulva, a baba be van fordulva. Pár óra biztosan, sokban függ mennyi idő alatt tágul ki.

- Én 3 - emeltem fel a mutató, középső és gyűrűs ujjam - voltam kitágulva, amikor lejöttünk. Vágod? - néztem az ujjaimra. - 3. Jesszus - ijedten nézett rám. - Nem lesz semmi gond. Sétálunk, oké?

- Oké - bólogatott.

- Szólok a nővéreknek - bolinott Nelli. - Talán lesz ideje Mr Rogers-nek is ide érni, ha tudnak neki szólni.

Ettől tartottam, de mégis határozott maradtam, ahogy Lisával kisétáltam. Folyamatosan azt motyogta, hogy Steve nem fog jönni, hiszen honnan tudná. A liftbe mentem vele és egy másik emeleten szálltunk ki.

- Miért ide jöttünk?

- Egyszer, még várandósan Bucky körbe vezetett. Ide amúgy nem lehet bejönni - írtam be egy kódot. - Tony külön kis laborja. De mikor érdekelte ez Bucky-t?