Láthatatlan múlt /Marvel FF/Befejezett/

37. Bocsánatkérések

Hope szemszöge

Nem tudom kik kopogtak, de nem nyitottam ki az ajtót senkinek sem. El pakoltam, amiket vettem és leültem a földre az új szerzeménnyemmel. Egy 1000 darabos Harry Potter kirakó.

El is voltam vele este nyolcig, amikor újra kopogtak, majd nem sokkal később Lisa hívott. Tudtam, hogy ő áll kint, ezért feltápászkodtam és beengedtem.

- Jól sejtem, hogy jönni akartak hozzád?

- Hát persze - feleltem gúnyosan. - De nem kell az átlátszó bocsánat kérés. Meg van a véleményük és nem érdekel, hogy azért, mert most nem úgy viselkedtem rosszul érzik maguk miatta.

- Értem és igazad van. Engem is megtámadtak, amikor vacsorázni mentem.

- Csodás - forgattam a szemem.

- Szépen haladsz - nézi a kirakót.

- El leszek vele egy kicsit. Aztán pedig fogom magam és elmegyek venni egy másikat. Akkor legalább már mondhatják a magukét.

- Hope - fogja meg a vállam.

- Mikor mehetünk el innen? - hangomon érezhette, hogy nekem mégsem jó itt.

- Elszeretnél? - suttogja.

- El. Minél előbb.

Jobb lesz az nekem. Azt teszek, amit akarok. Nem vagyok bezárva és nem fognak vádaskodni olyan dolgok miatt, amiket nem tettem meg.

- Vannak a nappaliban? - fordulok felé.

- Igen. Nem is fognak onnan elmenni.

- Csodás. Fürdeni akarok - nyafogtam mérgesen.

- Kimegyek. Kivárom a sort, mert már állnak ott. Írok, ha jöhetsz és magam elé engedlek.

- Köszi - néztem rá hálásan.

Csak aprót mosolyogva bólintott és kiment. Újra leültem és elkezdtem tovább rakni, kisebb nagyobb sikerrel. Az eleje mindig nehéz, de a széle készen van. Miért van ennyi fekete benne?

Úgy fél óra múlva írt Lisa. Így előszedtem az új pizsimet. Egy poliészter darab. Szép rózsaszín és fekete szívecskék vannak rajta. A rövid nadrág teljesen egyszerű egy fekete nagy masni van az elején. Spagetti pántos póló tetszik. Van az elején egy kis csipke és gombok, bár nem kigombolható, de szép dísz és hozzá illő köntös. Tetszik ez a fekete csipke az ujján és az alján.

Felszedtem még az új fehérneműket is és kiléptem.

- Hope.

- Jack.

- Mindenki téged vár. Jól sejtem, hogy bocsánatot akarnak kérni? - mosolyog. - Szerintem nem hülyeség néha kimenni innen. Fullasztó lehet ennyi idő után.

- Ha tudnád mennyire - értettem vele egyet.

- Szard le. Túl kemény vagy te ahhoz, hogy ez gátoljon, vagy elbújj a szobádban. Ez meg is lepett. Te az a fajta vagy, akit nem érdekel az ilyesmi - dönti oldalra a fejét.

- Alaptalan vádaskodást senki nem szereti.

- Az biztos, de te... - neveti el magát. - Meg van az oka, amiért még most is valami csajozós szöveget nyomnék neked, de van elég gondod.

- Azta. Még kiderül, hogy együttérző tudsz lenni? - teszem szívemre a kezem.

- Hope. Attól, hogy meg akarlak szerezni magamnak igenis még vannak érzéseim. Vagy azt gondolod a bugyidba akarok bemászni? - mintha kissé sértett lenne.