Láthatatlan múlt /Marvel FF/Befejezett/

56. ,,Egyszer élünk"

Hope szemszöge

Minden alkalommal, amikor jobbra kellett fordulnom, hogy Clint-nek válaszoljak zavarba jöttem, ugyanis Bucky arca sem kerülte el így a figyelmem. Nem akar innen kimenni? Próbáltam nem fintorogni a nyakam miatt sem.

- Nem főzöl ebédre valami egyszerűt? - rebegteti a szempilláját Clint, amin nevettem.

- Megint? Nincs kedvem.

- Valamit, ami gyorsan kész van! - kérlel tovább.

- Ananászos hawaii-i csirke? Mondjuk rizzsel? - kérdeztem. Az hamar készen van.

Minden szempár felém fordult. Csendben voltak. Mi a fasz?

- Nektek mi bajotok? - néztem körbe.

- Te ilyet is tudsz és csak most mondod? - szólal meg Natasa.

- Én szinte mindent meg tudok főzni - dőltem hátra, a nyakam. - Kell pár dolog. Rohadt gyorsan, mert tíz óta elmúlt.

Összeírtam a listát, amikor átadtam Clint-nek elnevette magát. Nem csak a kajához való dolgokat írtam rá.

- Hozok mindent - mosolygott még, majd kiment, a gyanúsan méregető Natasával.

- Barnes, gyere egy kicsit velem - állt fel Tony, néztem ahogy együtt kimennek.

- Hagyunk téged Hope - áll fel Pepper is. - És előre is köszi az ebédet.

Jack boldogan ült le mellém, Dawson csak felhúzta a szemöldökét.

- Már a húgod mellé sem lehet leülni? - milyen gúnyos.

- Neked már itt sem kellene lenned - fordulok el tőle.

- A doki még valamit vár. Talán a csodát, hiszen napok óta nem voltunk ott.

- Hív, Tamara. Ugye... - kérdezi félve Dawson.

- Menj csak. Megyek én is - álltam fel.

Természetesen mindhárman így felálltunk. Dawson a lépcsőn ment fel, Jack pedig mellém szökkent.

- Szabad vagy, Hope. Meg is csókoltalak már. Akkor miért nem jössz be hozzám?

- Jack, nézd. Kopj már le. Mit kell mondanom, hogy ezt tedd? - fordultam felé idegesen.

- Nagyon jól tudom, hogy a testeden lévő hegek zavarnak. Akkor pofoztál fel legutóbb, amikor említettem őket. Pedig tényleg szexi vagy.

Össze szorított szájjal nyeltem egyet. Ez nekem most így elég zavaró volt. Zavarban voltam.

- Talán még nem mondták ezt neked? - mosolyog szélesen. - Én minden alkalommal elmondanám neked - lépet közelebb és halkította le a hangját. - Tényleg nem mondták még neked? - lepődik most meg.

- Te ne mondj nekem semmit - léptem az ajtómhoz. - Seggfej.

- Közel állok hozzá, hogy meghódítsalak, egy nő sem bírja ezt sokáig.

Beléptem és erősen becsaptam az ajtót. Szexi? Végig simogattam a testem, ahol vannak. Bucky is teljesen normálisan ért hozzám. A fém keze. Ahogy a hideg fém végig simogatott. Jesszusom, hogy mennyire más volt, mint eddig bármelyik férfival.

És csak a hasam simogatta! Milyen lenne, ha más is történne? Kurvára akartam már este is ezt a mást.

Vettem be egy fájdalomcsillapítót a nyakam miatt, majd megmasszíroztam. Mivel pár perc után majdnem elsírtam magam annyira fájt, így feladtam és a hajam basztattam, amit végül kettő holland fonásba tettem.