Láthatatlan múlt /Marvel FF/Befejezett/

20. Váratlan

Steve szemszöge

Megállt a lift és Buck után kiszálltam.

- Mit gondolsz? Főztek legalább valami finom vacsorát? - sétáltam utána.

- Passz. Tony a soros és Clint azt hiszem. Ne várjunk csodát.

Megvártam míg ledobta a dzsekijét. Szeptemberhez képest elég esős és hűvös volt a mai nap.

- Talán valami remek dolgot dobtak össze - sétáltam be a nappaliba.

- Csak ti vagytok? - állt fel aggódva Pepper. Morgan a földön játszott pár autóval.

- Talán nem minket vártál? - indult meg Buck tovább. - Elég idegesnek tűnsz.

- Baj volt a testvérekkel.

Bucky is visszafordult és én is értetlenül néztem rá.

- Milyen testvérekkel? - sétált vissza.

- Tudjátok. Hope és Lisa - nézett újra a folyosó felé aggódva, ez már nem tetszett nekem. - Tony-t hívta Hope, hogy gond van. Annyit tudok, hogy kórházban van vele és Natasa elment a nővéréért.

- De hát... - kezdtem bele. Mégis hogyan? Több, mint egy éve elmentek már. Semmi gond nem volt eddig. Vagyis Tony sosem mondott semmit.

- Én sem tudok sokat. Nem bocsátkozott Tony részletekbe. Nem tudom mi a helyzet.

Bucky inkább leült a kanapéra és Pepper is helyet foglalt, így én sem a konyhába mentem.

- A két férfi már három éve ugyanott van. Akkor mégis őt, hogy találta meg ilyen hamar? - teszi fel értetlenül Bucky a jogos kérdést.

- Nem tudok semmit Bucky.

Nézük ahogy Morgan-el játszik, addig, amíg nem hallottunk gyors lépéseket a folyosó felől. Lisa sétált be, de...azta. Mennyivel másabb lett. A haja sötét vörös és a válláig ért. Szép volt most is nagyon. Aggodalom volt az arcán, mögötte jött Natasa.

- Hol a húgom? - tette fel azonnal a kérdést és Pepper felállt.

- Kórházba vitte Tony. Nem tudunk még semmit, de ide hozza, amint tudja - nyugtatni próbálja és rá is fér a lányra.

- Annyira tudtam, hogy ez lesz - dörzsölte meg idegesen a homlokát. - Az az idióta volt, ebben biztos vagyok.

- Mégis ki? - tettem fel én a kérdést.

- Nem tudom, aki mindig megtalált minket. Ki van a töke, hogy Hope mindig megszökik tőle - sétált idegesen fel alá.

- És te?

Bucky-ra kapta a tekintetét. Ijedtség volt az arcán, olyanra tapintott rá ezzel a kérdéssel Bucky, amire nem akart válaszolni.

- Miért csak a húgod? És te miért nem?

Még mindig csak bámulta, de nem válaszolt, hanem előre fordult és tovább sétált. Natasa nem tudóan megvonta a vállát. Én is tudtam régen, hogy valami nem stimmel. Csak a húga volt veszélyben, ő nem, ezért akart Hope külön lenni és ezért nem akarta ezt Lisa.

Néztem a lányt. Tényleg megváltozott, de most leginkább ideges és aggódó volt. Végül idegesen ült le az egyik kanapéra. Járt a lába és mind őt néztük, de nem nézett rá senkire. Bucky-ra néztem, de megvonta a vállát.

Pepper elvitte Morgan-t vacsorázni, mi hárman pedig csendben néztük őt, de úgy húsz perc múlva újra lépéseket hallottunk. Lisa azonnal felállt és, amikor Hope Tony-val sétált be meg sem állt addig, amíg nem ölelte át.