Láthatatlan múlt /Marvel FF/Befejezett/

36. Testvér nap

Lisa szemszöge

Teljes sokkban szálltam be a liftbe Hope mellé. Ezt nem tudom elhinni. Hogyan? Annyi kérdés van bennem.

- Akármi is van, te akkor is a nővérem vagy - nézett rám könnyes szemmel Hope.

Döntöttem. Rányomtam a földszint gombjára.

- Te pedig a húgom Hope. Mindig azt voltál és mindig az leszel.

Szorosan ölelt át engem, ahogy én is őt. Ez nem fog változtatni ezen, soha. Értetlenül húzódott el.

- Miért lefelé megy a lift?

- Drága húgocskám -  mosolygok. - Ma testvér napot tartunk.

Régi hagyomány nálunk. Lehetne ezt csajos napnak is tartani, de akkor mindig jött velünk anya is, így voltak csajos nap és testvér nap.

- Lisa. Engem fognak elővenni ez miatt. Inkább ne.

- Dehogy. Az én ötletem volt.

- Fogadjunk! - húzza össze a szemét. - Rólam képzelnek minden rosszat és nem rólad.

- Rendben 30 dollárban fogadok. Nem szedik le a fejed.

- Állom - fordul előre, amikor leért a lift.

Nem volt hideg kint, pedig csak egy pulóver volt rajtam, rajta pedig egy kardigán.

- Lisa. Szerinted örökbefogadtak?

- Nem tudom - karoltam belé. - Fogalmam sincs. Én emlékszem rád. Kicsik voltunk még. Egyszerűen nem értem.

- Még a hajunk is egyforma. Anya és apa sosem viselkedett másként. Akkor mégis... - elhallgatott és a fejét csóválta.

- Tony biztosan talál valamit. Az az ember nem tud leállni. Tudni...tudni akarod, ha így történik? - félve néztem rá, de ő végül bólintott.

- De Dawson...féltestvér. Hát nem tudom - húzta el a száját. - Nekem te vagy, Lisa.

- Itt is leszek neked. Fodrász? Eléggé kezd lenőni a hajad.

- Legyen és könyvek! - csillan fel a szeme.

Ez egy olyan hír volt, amire nem álltunk készen. Nem is gondoltam volna. Hope nem a testvérem? Mármint vérszerint. Ez sokkoló.

Ezért is döntöttem azonnal ez mellett. Nekünk ez kellett és segíteni is fog nekünk. Nem fog közénk állni. Annyira szoros köztünk a kötelék, amit semmi nem szakíthat el.

Hope szája tele volt croissant-al, én még csak a gyümölcs díszítést ettem.

- Rohadt jól áll ez a hajszín - néztem platina szőke haját.

Mosolyogva nézett rám. A hamvas szőke is illett hozzá, de ez a balayage. Annyira szép hatást kelt.

- És annyira menő, hogy ilyen hullámos. Most már így fogod hordani? - vizslatom még mindig.

- Majd szerinted minden nap lesz kedvem besütni? - néz rám unottan. - Persze, biztosan. De nekem is tetszik - lesz vidámabb.

- Hope - suttogom. - Mondhatok neked valamit?

- Bajod van, látom. Nyögd ki - hajol közelebb.

Mikor nem szólaltam meg a szájába tömött még egy kis croissant.

- Az a helyzet - trancsírozom szét az enyémet a villával. - Szóval..

- Lisa, kérlek.

- Tegnap este Steve randira hívott.