Láthatatlan múlt /Marvel FF/Befejezett/

116. Ígéret

Steve szemszöge

Néma csend telepedett az egész quinjetre. Mind a 3 bázis oda és ez remek hír, mégsem tudtunk örülni neki. Clint lerakta a hajót a torony tetejére, mégsem kelt fel senki. Mindannyian üres tekintettel néztünk ki a fejünkből.

- Ki fogja...

- Én - vágtam Nat szavába. - Nekem kell.

Mindannyian egyetértően bólintottak, ez nem kérdés. Nekem kell elmondani neki. Tony állt fel először és a vállamon éreztem a kezét.

- Biztos vállalod egyedül?

- Igen - mondtam ki határozottan, bár belülről marcangolt a bűntudat.

Ajkaim összeszorítva álltam fel, amit a többiek is megtettek. Lassú léptekkel mentünk a lifthez. Szinte automatikusan léptem be és néztem, ahogy haladunk lefelé. A gondolataim nem álltak meg, csak sorban jöttek az emlék képek.

Gombócot éreztem a torkomban, ahogy megállt és kinyílt a lift ajtó. Sam ment ki először, majd Nat, Clint, Rhody és végül Tony is. Én kisebb késéssel tettem meg ezt.

Azonnal láttam, hogy Lisa a többiek mellett siet felém és nagy ölelésébe zárt, aminek hatására majdnem oda lett a tartásom és utat engedtem volna az érzelmeimnek.

- De jó, hogy itt vagy.

Szavai a szívembe martak és csak kapaszkodtam belé, féltem attól, amit ezután kell megtennem.

- Brendon? - kérdeztem, mert mögé nézve nem láttam sehol.

- Odafent alszik. Van olyan bébi őr, ha felkelt hallom.

- Te jól vagy?

- Igen. Sikerült? - húzódik hátra mosolyogva.

- Igen.

- Istenem, végre - könnyebbült meg azonnal, majd az arcomat fürkészte. - Mi a baj, Édesem?

Még tartanom kell magam. Elnéztem a folyosón a nappali irányába. Pepper kezét a szájára tette, Tony állt mellette, aki biztosan most mondta el neki.

- Hol a húgod? - néztem le a nőre, aki talán egy kis erőt tud még nekem adni.

- A szobájukba. Dom elaludt és Violt is bevitte elaltatni - a szoba egyel előttünk volt.

- Tudja, hogy megjöttünk?

- Nem, de mi a gond? - jött rá azonnal, hogy valami nem stimmel.

- Beszélnem kell vele.

- Steve! Mi a baj? - látta már át, hogy valami nagyon nincs rendben.

- Utána beszélünk - adtam egy puszit a homlokára.

Ha most kimondom hangosan, akkor nem tudok Hope-al beszélni. Lisa is hátra nézett, majd a lift felé.

- Steve... - csuklott el a hangja.

- Ülj le, rendben? - adtam még egy puszit neki, majd oldalra léptem.

Csak egy pillanatra hezitáltam a kilincs felett, majd csendben nyitottam be hiszen lehet alszanak a gyerekek. Hope a két kiságy között állt és érdeklődve nézett erre, majd amikor megismert azonnal vidám mosoly lett az arcán.

Beléptem és behúztam magam után az ajtót. Boldogan sétált hozzám, én pedig majdnem összetörtem előtte.

- Visszajöttetek? Sikerült? - suttogta izgatottan.

- Igen, sikerült.

- Akkor vége? Vége a HYDRA-nak? - mintha még ő maga sem hinné ezt el.

- Legnagyobb meggyőződésünk szerint igen.