Láthatatlan múlt /Marvel FF/Befejezett/

62. Lelkileg sérült

Steve szemszöge

Kicsit zavart, hogy utólag értesültem arról, hogy elmentek vásárolni. Lisa Pepper-el megy, míg Hope Natasával.

- Ez biztos jó ötlet? - fordulok Bucky felé.

- Micsoda? - néz fel a rendelt kajából teli szájjal. Nem zavartatja magát, ha éhes.

- Hogy elmennek. Ilyenkor, amikor tele van emberekkel minden. Ha bárki ott van nehezen tudják kiszúrni.

- Nekem sem tetszik - rágja még mindig az ételt.

- Lisa Tony-val megy, ami még talán rendben is van. Az zártkörű rendezvény. Pont, hogy Hope-nak kellene ilyen helyre menni - mindannyian tudjuk, hogy Rumlow őt akarja.

- Hiába mondod neki, hajthatatlan néha.

- Téged nem zavar? - direkt nem néztem rá.

- De. Maradhatna itt is Hope.

Most csak óvatosan néztem rá. A kaját bámulta, de volt az arcán valami. Miért nem mondja meg, hogy tetszik neki? Nálam is rá kérdezett.

- Tetszik neked.

Csak szemével pillantott fel, majd újra le és a villára szúrt egy húst, amit bekapott.

- Ha tetszik neked, akkor miért nem teszel valamit? Hetek óta látom, amióta Jack itt van azóta pedig még inkább látom - nem hiába őt találta be az a pasi is.

- Mikor mennek el innen? - kérdezte elfolytott hangon.

- Hiába mondta Tony, hogy azonnal elmennek...valamiért mégsem - ennek az okát én sem tudtam. - Féltékeny vagy.

- Nem vagyok.

- Én is az lennék a helyedben. Már ha csak úgy nézne Lisa-ra, ahogy Hope-ra - őt figyeltem és láttam erősebben fogja a villát, így folytattam. - Elég...olyan mintha a szemével levetkőztetné mindenki előtt - már nem evett, csak bámulta az ételt. - És amiket mondd neki...én már biztos kivágtam volna innen, főleg mert azóta sem adja fel és nem is fogja.

- Próbáljon csak még egyszer bármit tenni.

- Tegyél te valamit és ő már nem fog. Ugyan, Buck - nevettem fel. - Sosem voltál ilyen béna, mint most.

- Ki mondta, hogy az vagyok?

- Látom. Vidd el randira.

- Nem fogom.

- Miért? Félsz, hogy visszautasít? - lehetséges, Hope-nál ezt nem tudni.

- Nem azért. Van elég gondja, tudod jól. Milyen gond volt vele, amiből megtudtad? - meglepett, hogy erről is tud.

- Te mennyit tudsz? - mindig sejtettem, hogy jobban tisztában van ezzel.

- Csak azt nem tudom mit álmodik.

- A betegségei?

- Mindenről. Kihallgattam, amikor a dokival beszélt. Nem örült - kapott be vidáman egy húst.

- Így már lehet nemet mondana neked. A lényeg nem változott.

- Mi történt akkor? - kérdezte már úgy, hogy a szemembe nézett.

- Hangot hallottam innen - mutatok arra a pontra, ahol megtaláltam. - Rosszul lett. Azt sem tudtam mi van, csak valami gyógyszert mondott és, hogy a szíve - mennyire megijedtem akkor. - Azonnal levittem. Majd a doki mondta, hogy szóljak Tony-nak. Kapott gyógyszert és rendben lett. Akkor tudtuk meg mi a gond vele. A sok stressz nem tesz jót és aludnia kell. Minden nap, 8 órát, ami nem tudom azóta hogy megy neki - biztos rossz lehet. - Ha javul az értéke, akkor elmehet, hogy nyugodt környezetben legyen.