66. Elfáradt (+18)

158 9 0
                                    

Hope szemszöge

Ezt a szoba meghívást csak nem tudja abbahagyni. Pedig jó fej is lehetne ő, ha végre felfogná nem akarok tőle semmit.

Már eléggé fáradt voltam. Felkapcsoltam a kis lámpát és a kabátom a fotelbe dobtam és leültem az ágyra. Ez a bakancs...elkezdtem kikötni. Még én hülye szorosan is húztam meg és érzem, hogy a sarkam tényleg oda van.

Már majdnem kész voltam az egyikkel, amikor nyílt az ajtóm. Komolyan még most is bejön?

- Egy szóval sem mondtam, hogy bejöhetsz - tértem vissza a fűzőhöz.

- Talán mást vártál?

Olyan gúnyosan kérdezte, hogy felnéztem. Szemüvegem rendesen feltoltam és hajamba túrtam, hogy ne legyen a szemem előtt.

- Te miről beszélsz?

- Mondom talán mást vártál? - lép beljebb a szobába.

- Te hülye vagy.

- Nekem úgy tűnt egész jól el vagytok most már. Ki tudja talán... - de itt inkább elhallgatott és félre nézett.

- Mondd csak ki! - erősködtem, de nem szólt. - Na húzzál innen kifelé.

Felém nézett, mert most komolyság volt a hangomban. Pontosan tudom mit akart mondani. Ha így gondolja, akkor ne jöjjön ide. Egyébként is. Pontosan azért jön ide, amit Jack is akar.

- Nem úgy értettem.

- Persze - voltam most én gúnyos.

Újra inkább a cipőmmel foglalkoztam. Ne dumáljon itt nekem. Csak a szememmel néztem picit feljebb és láttam, hogy felém lép. Megfogta a kezem és felrántott az ágyról.

Kérdést sem tudtam feltenni, mert máris megcsókolt. Követelőző volt, a keze is úgy járt a felsőtestemen, amiből azt vettem le, hogy ő az, aki bárhol hozzám érhet és milyen igaza volt, de ezzel nem semmis, amit az előbb mondott.

- Nem - löktem el végül. - Az előbb azzal jöttél...

- Nem érdekel mi volt az előbb - még azt hittem én vagyok dühös, de nem. Ő volt dühös. - Csak egy dolog érdekel, hogy most itt vagy és én vagyok itt! - mutat le idegesen a padlóra. - És én is leszek itt.

Mikor újra megcsókolt már nem is akartam ellökni. Tudom jól, hogy én szeretem őt, ezért is tud ezekkel a szavakkal levenni a lábamról. Bárcsak tudnám hogyan vagyunk mi ketten.

Most viszont csak a csókja érdekelt. Megfogtam a pólóját és lehúztam róla. A meztelen testét akartam érezni. Megfordultam vele és lelöktem az ágyra. Ezekkel a szemekkel nézzen mindig rám.

Az ajkamba haraptam, de megfogtam az övet és kicsatoltam neki. Végig nézett, ahogy kigomboltam a nadrágot és lehúztam a sliccet. A lábával lelökte a cipőjét, így a nadrágot is letudtam húzni. A boxeren keresztül fogtam meg a farkát. Nem dőlt hátra, hanem engem nézett.

Kihúztam ajkam a fogaim közül és rá mosolyogtam, majd lehúztam a boxert is. A kezembe vettem, amire nyögött egyet, de a szemét most sem vette le rólam. Játékosan megemeltem az egyik szemöldököm, majd teljes hosszán végig húztam a nyelvem. Akkor adta meg magát a keze, amikor mélyen bekaptam.

Hanyatt feküdt és fém karja a takarómat markolta, miközben kezemmel és számmal dolgoztam rajta. Amikor feljebb emelte a csípőjét és egyhén megrándult felegyenesedtem.

- Miért hagytad abba? - suttogta két sóhajtás között.

- Elfáradt a szám.

- Elfáradt a szád? - könyököl fel.

Láthatatlan múlt /Marvel FF/Befejezett/Onde histórias criam vida. Descubra agora