Láthatatlan múlt /Marvel FF/Befejezett/

101. Bundás

Steve szemszöge

Tony után léptem be a nappaliba, aki lecövekelt előttem, éppen ki tudtam kerülni, hogy ne menjek neki.

Az első, amit megláttam, hogy egy kutya szalad felénk, tettem is egy lépést hátra.

- Szóval ő az.

Tony-ra néztem. Ő tudta? A kutya nekem ugrott, így még több lépést tettem hátra, de csak ugrált rám.

- Ne már! - kiált fel Sam. - Egy szőrmók.

Szerencsére gyorsan felkapta a kutyát, akinek ez nagyon tetszett és idiótán kezdett beszélni hozzá.

Mikor előre fordultam láttam, hogy Lisa már felém tart, így szorosan átöleltem.

- Milyen kutya? - került ki minket Nat és szaladva indult meg Sam mellé.

- Hiányoztál - adtam neki egy csókot.

- Te is.

- Minden rendben?

- Igen. Ne aggódj. Minden rendben - ölelt át újra.

- Oké. És most valaki mondja el mi ez a kutya? - néztem fel a kanapés társaságra.

Bucky úgy méregette a kutyát mintha azonnal kivágná innen. Hope boldogan mosolygott. Pepper is felnézett, de vállat vont, míg Morgan Sam-től akarta vissza kérni.

- Ő Luna - mondta végül Hope. - Bucky vette nekem.

Újra Bucky-ra néztem, aki még mindig gyilkos szemekkel nézte.

- Ha Bucky vette, miért nézi így? - tettem fel a kérdésem.

- Mert szétrágta éjszaka az egyik pulóverét - engedett el nevetve Lisa.

- És nem hagyott aludni! - szólt dühösen. - Szinte egész éjszaka mászkált. Már megőrültem tőle.

- Nem is tette ezt.

- De, Hope. Tette. Csak te aludtál. Nem is értem hogyan tudtál. Azt mondták nyugodt!

Lisa-ra néztem, aki még mindig nevetett. Olyan jó volt látni ilyen hosszú napok után. Sam végül lerakta, és ezek szerint Lunát, aki körbe szaglászott mindenkit majd Morgan után szaladt.

- Nagyon cuki - lelkesedett Lisa is.

Én inkább Bucky-val értettem egyet, de nem akartam ennek hangot adni. Viszont rohadtul érdekelt mégis mi a fenét keres itt.

- Jaj de édes - térdelt le Natasa, akihez azonnal odament. - De miért van itt?

- Úgy gondoltam jót tesz Hope-nak - fintorgott Bucky. - Akkor jó ötletnek tűnt. Most már idegesítő.

- Naaa - ölelte át Hope Bucky-t. - Téged imád a legjobban.

- Sajnos - dünnyögte.

Még mindig hitetlenkedve néztem a kutyát, aztán inkább megfogtam Lisa kezét és elindultam vele fel a lépcsőn.

- Mondd, hogy szerinted is cuki! - jött be utánam a szobába.

- Kinézetre az - csuktam be az ajtót.

- Ne már - nevet újra. - Ne legyél Bucky kettő, mert elég belőle egy is.

- Biztos minden rendben veled? - ültettem le az ágyra magam mellé.

- Biztos. Voltunk öt napja vizsgálaton és minden rendben volt. Bucky belém tömi a vitamint és mindig olyan össze húzott, morcos nézéssel néz, amikor lépcsőzöm.