Láthatatlan múlt /Marvel FF/Befejezett/

35. Testvérek

Bucky szemszöge

A pasiban van spiritusz és kitartás. Már én is rég feladtam volna. Még mindig vigyorogva néz, pedig Hope már rég kiment.

- Te mennyire ismered?

Kellett pár másodperc mire rájöttem nekem beszél. Beleittam a kávémba.

- Valamennyire - belőlem aztán nem szed ki semmit. Még a nővérének sem beszéltem.

- Remélem még jó pár napig itt leszünk. Nincs senkije, igaz?

- Úgy tudom.

- Akkor miért nem adja magát? - súgta halkan, de tökéletesen hallottam.

Ez mondjuk tényleg érdekes. Ott volt az a pasi, akiért Natasa teljesen oda volt és itt van ez a pasi is. Vissza akar oda menni, ahonnan jött. Barátai vannak ott. Talán több is, mint barátság?

Talán, úgysem mondaná el, de egyszer sem tűnt így. Érdekes.

- Valami újat kell kitalálnom.

Hát, ehhez a sok sikert kevés lesz. Fel is álltam inkább és elmostam a bögrét.

- Veled is ilyen undok?

- Néha az - most már legalább csak néha.

De legalább szórakoztató. Még senki nem nevettetett meg úgy, mint ő tegnap. Az arcok, amiket felvesz és ahogy beszél. Össze ráncoltam a szemöldököm. Akármilyen gúnyos, tud aranyos is lenni.

Egyáltalán nem nevezhető angyali teremtésnek. Külsőre talán igen, de belsőleg...

Pontosan tudom min megy keresztül mégha nem is ismerem a teljes történetet. Nem is tudom, hogy valaha elmondja vagy sem. De kell valaki mellé, aki segít. Minden egyes nap, minden reggel pofára esik és nincs ki megfogja. Mert nem engedi, hogy valaki megfogja.

Kisétáltam inkább innen. Fogalma sincs ennek a seggfejnek, hogy miért nem akar senkit. Én tudom. A saját démonaival sem tud megküzdeni és nem akarja, hogy erről bárki tudjon. Már pedig, ha valaki mellette van az tudni fog róla.

De én tudok róla és nem fogom hagyni, hogy még egyszer pofára essen. Nekem segítettek, neki eddig nem. Vagyis nem hagyta. Nekem most hagyni fogja, ha akarja, ha nem.

A szobám előtt megálltam és ránéztem az ő ajtójára. Vissza aludt mégis sokkal szarabbul nézett ki, mint eddig bármelyik reggel. Azért mert kétszer élte át. De mit? Mi a fenét? Nekem nem nehéz kitalálni, hogy mi a rémálmom. De neki?

Nem igazán értem, de talán majd ki tudom szedni belőle. Beléptem inkább, estig ráérek ezen agyalni, hogy hogyan is kezdjek neki. Steve mégis hogyan tette? Mellettem maradt, beszéltetett, de Hope makacsabb, mint én voltam. Nehéz feladat lesz ez.

Kopogásra mentem ki kilenc óra előtt.

- Megvannak az eredmények.

Steve után azonnal kiléptem. Ez még egy érdekes dolog lesz. Talált vajon valamit a doktornő? Elég érdekes, hogy ennyire akarja őket a HYDRA, mert Rumlow csak azért akarja ennyire mivel állandóan megszökött tőle.

Pontosan ezért van nagyobb gondban, mert az a pasi addig nem nyugszik le, amíg őt el nem kapja. Steve mesélt róla többször, de én is emlékszem rá. Jó katona, remek kommandós. Engem is zavarna, ha egy ilyen pici nő járna túl az eszemen.

Lisa jött ki Hope szobájából, aki jött is azonnal utána és fintorral fogadta Jack-et. Szerintem, ha így folytatja ez rajta marad az arcán.

- Natasa és Clint nincs itt. Szóval gyerünk - vezényel Tony.