Steve szemszöge
Amikor kiléptünk az ajtón újra boldogan kaptam fel és csókoltam meg.
- Úristen! - Hope kiabálására kaptam oldalra a fejem. - Ha így smaciztok mások előtt az azt jelenti, hogy végre megmutatta magát!
- Hope! - szólt rá Lisa.
- Mondjátok! - ragadta meg Lisa karját és fordította el tőlem. - Mondd!
- Jesszus te nő! - szólt rá Bucky. - Fogd vissza magad.
- Csend - intette le. - Na?
- Brendon - mondta ki Lisa, amin én is mosolyogtam.
- Ijjj - toporzékolt, majd elég bénán ölelte át Lisát.
- Hope! Az isten verjen meg. A hasad! Kikészít - emelte az égre a tekintetét. - Gratulálok - lépett hozzám.
- Köszi - csaptam én is boldogan a vállára.
- Rohadtul ideje volt megtudni. Te ott - bökött Lisa hasára - nagyon prűd vagy.
- Biztosan nem a nagynénjére üt - nevetett Lisa is.
- Úristen! Bucky, menj el vásárolni!
- Kikészít - suttogta újra. - Minket menjek vásárolni?
- Bemész egy baba boltba. Felhívsz videóchat-en és megmondom melyik ruhát veszed meg a nevemben - csapta össze a tenyerét. - Oké, a nevünkben.
A két lány boldogan beszélgetve indult meg előre, Bucky pedig egy fintort vágott.
- Amikor magunknak voltunk vásárolni...
- Tudom - nevettem. - Szerintem sose voltál még olyan ideges.
- Ez ilyen, majd megtudod - indult el. - A stressz a te részed lesz. A nyugalom kell a nőknek.
- Neked ez nagyon is jól megy.
- És milyen tudni, hogy fiús apa leszel?
- Már annyira vártam, hogy megtudjam. Nagyon nem akarta megmutatni magát.
- Szépen kerekedik már Lisa is.
- 20 hetes. A fele megvan már biztosan. Te nem félsz? - maradtunk le kicsit mögöttük.
- Dehogynem. Hope-nak nem is igazán merem mondani, hiszen már bármikor beindulhat a szülés. A doktornő szerint nagyon jól bírja, 33. hétbe lépett. De a tudat, hogy hamarosan már nem a hasán keresztül érzem...félelmetes. De soha nem vártam még ennyire semmit. Vagyis, de - néz oldalra szomorúan.
- Már itt van és nem is fog innen elmenni, csak veled.
- Tudom, de azt az érzést sosem felejtem el. Amikor kerestem és nem találtam. Talán túlságosan féltem is és a legkisebb butaságával is fel tud idegesíteni, mégsem tudnám mi lenne velem nélküle.
- Már teljesen rendbe jött. A szíve igaz sosem fog, de az álmok elmúltak neki.
- Az sem miattam, hanem mert akkor ott volt és már az volt a legkisebb gondja.
Szomorúan néztem rá, de ő mosolygott. A jó oldalát próbálják nézni mindennek és bőven megvan az okuk. Mivel beértük a két nőt, akik valamilyen baba ruhákról beszéltek így mi csendesen álltunk mellettük.
A nappaliba érve a többiek is letámadtak minket és büszkén mondtam, hogy kisfiú lesz, bár számomra rossz hír sem lett volna, ha kislány. Csak örülök, hogy minden rendben vele.
- Segíts! - nézett rám kérlelve Hope. Mivel Bucky a konyhába ment, így megfogtam a kezét és segítettem neki leülni. - Köszi - fogta meg a hasát nagyon fújva.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Láthatatlan múlt /Marvel FF/Befejezett/
FanficLisa és Hope olyanok, mint a víz és a tűz, mégis a legjobb testvérek és szeretik egymást. Az életük egy átlagosnak hitt napon változik meg, amikor megtámadják őket és szüleik halála után kénytelenek menekülni. Másfél évvel később a Bosszúállók talá...