105. Vicces pillanatok

81 9 0
                                    

Steve szemszöge

Amikor kiléptünk az ajtón újra boldogan kaptam fel és csókoltam meg.

- Úristen! - Hope kiabálására kaptam oldalra a fejem. - Ha így smaciztok mások előtt az azt jelenti, hogy végre megmutatta magát!

- Hope! - szólt rá Lisa.

- Mondjátok! - ragadta meg Lisa karját és fordította el tőlem. - Mondd!

- Jesszus te nő! - szólt rá Bucky. - Fogd vissza magad.

- Csend - intette le. - Na?

- Brendon - mondta ki Lisa, amin én is mosolyogtam.

- Ijjj - toporzékolt, majd elég bénán ölelte át Lisát.

- Hope! Az isten verjen meg. A hasad! Kikészít - emelte az égre a tekintetét. - Gratulálok - lépett hozzám.

- Köszi - csaptam én is boldogan a vállára.

- Rohadtul ideje volt megtudni. Te ott - bökött Lisa hasára - nagyon prűd vagy.

- Biztosan nem a nagynénjére üt - nevetett Lisa is.

- Úristen! Bucky, menj el vásárolni!

- Kikészít - suttogta újra. - Minket menjek vásárolni?

- Bemész egy baba boltba. Felhívsz videóchat-en és megmondom melyik ruhát veszed meg a nevemben - csapta össze a tenyerét. - Oké, a nevünkben.

A két lány boldogan beszélgetve indult meg előre, Bucky pedig egy fintort vágott.

- Amikor magunknak voltunk vásárolni...

- Tudom - nevettem. - Szerintem sose voltál még olyan ideges.

- Ez ilyen, majd megtudod - indult el. - A stressz a te részed lesz. A nyugalom kell a nőknek.

- Neked ez nagyon is jól megy.

- És milyen tudni, hogy fiús apa leszel?

- Már annyira vártam, hogy megtudjam. Nagyon nem akarta megmutatni magát.

- Szépen kerekedik már Lisa is.

- 20 hetes. A fele megvan már biztosan. Te nem félsz? - maradtunk le kicsit mögöttük.

- Dehogynem. Hope-nak nem is igazán merem mondani, hiszen már bármikor beindulhat a szülés. A doktornő szerint nagyon jól bírja, 33. hétbe lépett. De a tudat, hogy hamarosan már nem a hasán keresztül érzem...félelmetes. De soha nem vártam még ennyire semmit. Vagyis, de - néz oldalra szomorúan.

- Már itt van és nem is fog innen elmenni, csak veled.

- Tudom, de azt az érzést sosem felejtem el. Amikor kerestem és nem találtam. Talán túlságosan féltem is és a legkisebb butaságával is fel tud idegesíteni, mégsem tudnám mi lenne velem nélküle.

- Már teljesen rendbe jött. A szíve igaz sosem fog, de az álmok elmúltak neki.

- Az sem miattam, hanem mert akkor ott volt és már az volt a legkisebb gondja.

Szomorúan néztem rá, de ő mosolygott. A jó oldalát próbálják nézni mindennek és bőven megvan az okuk. Mivel beértük a két nőt, akik valamilyen baba ruhákról beszéltek így mi csendesen álltunk mellettük.

A nappaliba érve a többiek is letámadtak minket és büszkén mondtam, hogy kisfiú lesz, bár számomra rossz hír sem lett volna, ha kislány. Csak örülök, hogy minden rendben vele.

- Segíts! - nézett rám kérlelve Hope. Mivel Bucky a konyhába ment, így megfogtam a kezét és segítettem neki leülni. - Köszi - fogta meg a hasát nagyon fújva.

Láthatatlan múlt /Marvel FF/Befejezett/Onde histórias criam vida. Descubra agora