Láthatatlan múlt /Marvel FF/Befejezett/

72. A jövő

Steve szemszöge

A hátamon feküdtem és megsimogattam az oldalát. Ő is a hátán feküdt és feje a karomon pihent. Annyira szeretek minden pillanatot vele, de hülye és hazug lennék, ha azt mondanám nem az előző az egyik kedvencem.

- Gondolkodtam valamin - húzom ujjaim végig fedetlen derekán.

- Min? - fordítja felém a fejét. Annyira szép.

- Sokszor gondolkodtam azon, hogy milyen lesz a jövőben az életem. A pajzs...rengeteg mindent jelképez - sóhajtottam fel. - Tudom, hogy szükség van rám, de nekem már más fontosabb.

Kicsit hezitáltam, ő pedig felém fordult és a szabad kezem fogta meg, majd össze kulcsolta az ujjaink.

- Mondd nyugodtan.

- Ha ennek az egésznek vége. Nem is jól mondom - javítom ki magam. - Amikor ennek az egésznek vége örülnék neki, ha közösen... - láttam, hogy várakozva néz. - Ha összeköltöznénk. Megteszek mindent, hogy végre a HYDRA ne akarja a húgod. Akár jöhet ő is, vagy éppen olyan helyre mehetnénk, ahova ő is szívesen. Tudom milyen sokat jelent neked és nem akarlak titeket elszakítani egymástól - látom mennyire szeretik a másikat. - Szóval élhetnénk egy helyen, mégha nem is egy házban.

- Ez nagyon jó ötlet - ad egy puszit az arcomra. - Szeretném veled.

- Nem tudom mennyi idő, amiért nagyon ideges vagyok. Itt is együtt vagyunk és együtt élünk, de mégiscsak más lenne külön és én nagyon szeretném - fordulok én is vele szembe. - Sok mindent akarok a jövőben veled, de addig minden nehéz, amíg ez van.

- Tudom. Rossz is ez így - néz lefelé. - Jó lenne, ha végre nem kellene bújkálni.

- A húgod van veszélyben, ez igaz. De aggódom érted is. Hope bármire képes érted és nem akarom, hogy ezt ők is megtudják.

- Ezt hogy érted? - néz fel újra rám.

- Lisa. Szerinted a húgod nem mozgatna meg mindent, ha veled történne valami? - még én is rájöttem, hogy így lenne.

- De, igen - vallja be szomorúan.

- És addig jó, amíg ők ezt nem tudják. Lehet, hogy tényleg ő van nagyobb veszélybe. Sokat gondolkodtam azon, hogy miért akart annyira külön menni régen és miért akarja most is ezt.

- Mert fél, hogy velem történik valami - suttogja halkan és tudom, hogy ez neki is rossz.

- Így van.

- Mióta tudjuk, hogy Rumlow őt akarja azóta akar külön lenni, de nem engedtem. A húgom. Hogyan is engedném ezt? Nem érdekel, hogy vérszerint mégsincs így. Belementem és láttad mi lett. Azt hittem...

Könnyes lett a szeme, így magamhoz öleltem. Ha szeretsz valakit és az a személy veszélyben van az nagyon fájó tud lenni.

- Azt hittem elviszik, vagy meghal, amikor Natasa megjelent. Tudunk mi undokok is lenni egymással, megbántani a másikat, gyerekként sokszor előfordult. De...

- De szeretitek a másikat. Értem - simogattam a haját. - Persze, hogy értem. Nem lesz semmi gond. Megoldjuk ezt az egészet. Utána pedig sok boldog pillanatunk lesz a jövőben.

- Jó lenne, ha minél előbb ez lenne már.

- Ez lesz - húzom hátrébb a fejét. - Boldognak akarlak látni, én már azért boldog vagyok, mert mellettem vagy.

- Én is boldog vagyok - teszi kezét az arcomra én pedig adok neki egy csókot.

- Reggel korán megyünk, de jövünk is.