Láthatatlan múlt /Marvel FF/Befejezett/

90. Bánat és öröm

Lisa szemszöge

Szorosan öleltem át. Nekem sem tetszik ez, amit mondott. A gyerekek...ennyire mások azért, mert ők szuperkatonák?

- Én nem is magunk miatt aggódom - húzódtam el. - Én itt vagyok.

- Tudom és ez nagy megkönnyebbülés nekem és a húgod is itt lesz. Talán most, hogy bármelyik bázist nyugodt szívvel nézhetjük át találunk is valamit.

- És ez mikor lesz? - hiszen az idő az csak fogy.

- Amint Bucky vissza jelzett, nem tudjuk pontosan hol vannak Európán belül.

Már egy hónapja elmentek és ha van is hír az a semmi. Natasával ketten a hihetetlen kém és minden más tudásuk mellett nagyon jó páros, de mégsem azt tudják találni, ami kell.

- Ohh, még valami - ültem fel, mert ez fontos lehet. - Pepper mondta, hogy PÉNTEK talált valamit azzal az üzenettel kapcsolatban. Gondolom majd Tony most megnézi.

- Még mindig az után kutat?

- Igen.

- Ettél eleget? - néz rám aggódva. - Úgy látom aludni nem igazán aludtál.

- Aludtam, csak reggel is hánytam és étvágyam nem igazán van - sóhajtottam.

- Gyere. Egyél valamit, legalább valami kekszet, vagy tudom is én.

- A tudom is én olyan finom, mint az izé.

Unott pillantásán, csak mosolyogtam. Végül lent kaptam csokis kekszet, amit most legalább undor nélkül megtudtam enni.

- Rogers! - siet be Tony. - Az üzenet!

- Mondtam neki - szóltam közbe, de csak leintett.

- Emlékeztek, hogy a piszkos is netig tudtam nyomon követni, de onnan ugye semmi? - ezért nem is tudtunk mit kezdeni vele. - De most ugyanaz a felhasználó rakott fel fegyvereket eladásra. Indul a licit, de nyerő helyzetben vagyok, PÉNTEK-et rá állítottam. Ha meg van, meg van a koordináta, akkor talán megtudunk valamit.

- Mármint megveszed? Mennyiért? - ott nem adnak olcsón.

- Azzal ne foglalkozz. A pénz nálam nem számít. Remélem meg lesz akkor a szerver gazdája is és eljutunk oda ahonnan indult az üzenet.

- Szóval meg lehet a hely ahol van? - hagytam abba az evést.

- Ha onnan küldték igen, de még soha nem voltunk ilyen közel, így ez nagy előrelépés lenne.

- Amint tudsz valamit szólj - bólintott rá Steve. - Buck jelentkezett?

- Igen, úton vannak ide. Ennyit szólt Natasa.

Amikor kiment, akkor tényleg a remény sugár jelent meg a szemem előtt.

- Tényleg meg lehet végre?

- Igen, de egyél - ad egy újabb kekszet. - Csak legalább azért legyek nyugodt, hogy veled minden rendben van. Kell valami? Hozok, amíg itt vagyok.

- Nem kell. Sam szívesen elment, amikor kértem valamit. Én inkább nem.

- Jó, ez maradjon így. Ne feledd, hogy Hope-ot egy rendezvényről vitték el és ott voltunk mind - ez az emlék örökre bennem marad. - És jobb, ha nem jársz el, amikor már látszik rajtad.

- Az még jó pár hét. - hiszen öt hetes vagyok.

- Nem baj. Ezt így szeretném. Nem akarom átélni, amit Bucky. Natasa szerint nagyon ki van ettől az egésztől.