Láthatatlan múlt /Marvel FF/Befejezett/

57. Csillog

Hope szemszöge

Délután háromig nyomorogtam a szobámban. Még most van időm megenni, amiket kértem, de kint hagytam. Pedig annyira csokit akartam.

Lassan nyitottam ki az ajtót, senki nem volt a folyosón, így kiléptem. De a kanapén ott ült, egyedül és azonnal felállt, amint a konyha közelébe értem.

Ha sprintelek az feltűnő lenne. Beléptem és gyorsan felvettem az asztalról a cuccaim, de már mögöttem állt.

- Te és a menekülés nem fér össze - mosolyodik el.

- Három éve menekülők, szóval de - öleltem magamhoz a csokit, a kekszet és a chipset.

- Hercegnő, te ennél merészebb vagy. Gyere majd ki vacsorázni - néz a szemembe.

- Nem szoktam vacsorázni.

- Mostantól fogsz - fogja át a derekam. - Hagyd így a hajad, nagyon édes vagy.

Össze akart még inkább zavarni? Mert kurva jó benne. Mióta elkezdtünk igazán beszélni, azóta össze vagyok zavarodva mindig rajta.

- Most én... - intettem kifelé, hogy értse.

- Valóban ki akarsz menni? - hajolt lejjebb.

Nem, rohadtul nem azt akartam. Azt mondta egyszer élünk, így én számoltam fel azt a pár centit. Hátra tettem a kezem, hogy visszategyem az asztalra a cuccokat, utána felkarjába kapaszkodtam bele.

Addig lépkedett, amíg hátam nem érintette a hűvös falat. Lisa-t basztattam Steve miatt? Soha többé nem mondhatok nekik semmit. De ők egy pár, amiben azért közre működtem, de legalább egy pár. Aminek örülök, Lisa-nak egy normális férfi kell.

Én pedig itt csókolom a másik szuperkatonát. Csókolom? Ez inkább nevezhető annak, hogy felfaljuk egymást. Hosszú csókunk után végül elváltak ajkaink, de azonnal hiány érzetem támadt.

- Nem kell majd ébresztőt állítanod, ott leszek - csókol bele a nyakamba.

Még most is szúrt a szakálla, amin elnevettem magam, mert kicsit csikis is volt.

- Nevess még, hallani akarom Hercegnőm.

- Még most is a szakállad - toltam el a fejét.

- Nem fáj már a nyakad?

- De, viszont nem ott értél hozzám.

Csillogott a szeme, amikor rám nézett. Olyan régóta tetszik nekem, most pedig így néz rám. Nem ezt akarja minden nő? Megfogta középen a szemüvegem és rendesen feltolta az orromon.

- Nem mész el Tony-val? - kérdése eléggé meglepett.

- Nem. Elég unalmas a gazdagok partija.

- De elakarsz menni. Tudom.

- Talááán - húztam el a szót.

- Egyedül? - kérdezte már ingerültebben.

- Natasát akartam megkérdezni.

- Akkor jó. Meg se próbálj egyedül elmenni innen, amíg nincs ennek az egésznek vége.

- Tony-val...

- Nem! - vág idegesen közbe. - Itt maradsz, Hercegnő, ahol én tudok vigyázni rád. Nem fogsz egyedül elmenni semmilyen lakásba.

- Te? - billentettem oldalra a fejem.

- Én - szorít magához.

A következő pillanatban egy nagyot sóhajtva engedett el és sétált a konyha másik végéhez. Hogy a francba hall ennyire jól? Nem is csodálom, hogy mindig ki tudott hallgatni.

- Nézzenek oda, kik vannak itt? - mosolyog Jack. - Hope, kerestelek ebédnél. Mit gondolsz a reggeli ajánlatomról?

Megfordultam inkább és újra felvettem a nasikat, közben Bucky-ra néztem, aki elég feszült volt. Jack megragadja az alkalmat, hogy előtte szóljon be, ez akkor sem lett volna másként, ha nem történik köztünk semmi.

- Azt gondolom, hogy ugorj le a tetőről - indultam ki.

- De undok vagy - fordul utánam. - Ígérem semmi rosszat nem mondok - sétál mellettem. - Lehetek én a jó fiú és te a rossz kislány - mosolyog mellettem. - Szerintem ez jó felállás. Szereted a szerepjátékokat?

- Neked el kellene menned innen valahova - fintorgok.

- Együtt elmehetünk. A csúcsra.

Ohh jesszusom. Honnan jönnek neki ezek a szövegek? Az ajtómhoz érve viszont becsúszott, hogy ne tudjam kinyitni.

- Te tényleg nem tudsz értelmezni. Szeritnem nem csak én mondtam, hogy szállj le rólam - tényleg nem tudja Tony haza vinni végre őket?

- Van egy ajánlatom - halkítja le a hangját. - Gyere el velem egy randira. Egy normális randira, aztán nézzük meg hogyan működünk az ágyban, ha az is tetszik és hidd el tetszeni fog - néz rám magabiztosan - akkor utána eldöntöd mit akarsz.

- Ez nem ajánlat - húzom el a szám. - Ez egy vicc.

- Miért kell túl dramatizálni? Te vagány csaj vagy. Rengeteg randin vagy túl, ez biztos. Ahogyan az is, hogy tapasztalt vagy. Szóval... - teszi vállamra a kezét, de leráztam. - Szingli vagy - értetlenkedik. - Miért vagy akkor ilyen? Engem nem zavar semmi, szép nő vagy és vagány. Azt a randit add meg.

- Most váltottál? - forgatom a szemem.

- A szobám is nyitva, de minél több időt vagyunk együtt, annál inkább megakarlak ismerni. Áthatóan - úgy mért végig, ami pontos célzás volt. - Na az egyik erkölcsi védelmeződ már jön is.

Hátra néztem, valóban Bucky sétált ide a konyhából és amikor meglátott minket már gyorsabban jött.

- Gondolkozz - hajolt a fülemhez, majd oldalra állt és meghajolva intett a szobám felé.

Micsoda öröm, hogy bemehetek abban, amiben egy ideje már élek.

- Szerintem neked világosan meg lett mondva, hogy hagyd békén - áll meg Bucky is mellettünk.

- Nyugi - ütögeti meg a karját, én inkább nem tenném. - Csak beszélgettünk. Igaz, Hope?

A szemem forgattam és ráfogtam a kilincsre. Elég nagy egója van és tényleg nem fél. Még Bucky-tól sem. De ez a bátorság inkább bolondságnak mondható. Tőle lehetne oka félni.

- Akkor várom a válaszod - szólt még mielőtt becsuktam az ajtót.

Az. Válasz. Elég sokszor megadtam a választ. De miért akarja most ennyire a randit? Eddig az ágyába akart minden áron bevinni. Azt gondolja elfelejtem milyen szégyenbe hozott mások előtt? Amiket mondott az néha undorító volt.

Leültem az ágyra és kibontottam a csokit. Nem fogok vacsorázni menni. Azt sem tudom mi van velünk. Elég heves csókokon vagyunk túl. Nyelvét majdnem ledugta a torkomon. Végig húztam ujjam az alsó ajkamon, elég erősen beleharapott egyszer.

Jönni akar este. És? Még csak eszébe sem jutott, hogy mondjunk mi is menjünk el valami hülye randira. Lisa azt mondta nála Steve nem nyomult és azonnal azt mondta vár rá, illetve randira vitte.

Nálunk meg? Oké, hogy én más típus vagyok, de akkor is. Három éve nem csókoltak így meg, mint most ő. Mi lesz velem este, amikor már a konyhában is majdnem szét raktam neki a lábam?

De gáz, hiába a szenvedély miatt tettem volna, de oda bárki be jöhetett volna. Be tudom zárni az ajtót? Nincs benne kulcs, szóval passz. És ha nem itt alszom este? Még csak az kellene, hogy talán Lisa jó estéjét tegyem tönkre.

És mi az, hogy nem mehetek el? Nem állunk úgy, hogy ebben ő bármilyen döntést is tegyem. Még sehogy sem állunk egymással!

Még Jack is randira hívott! Ő pedig nem! Betömtem egy csík csokit a számba. Boldogság hormon kell nekem. Kicsit megfeszítettem a nyakam, ez is fáj még. Ohh mennyi bajom van.