Láthatatlan múlt /Marvel FF/Befejezett/

32. Muffin

Hope szemszöge

Bazdmeg! Kurvára elfelejtettem a sütit. Már nyolc óra elmúlt. Kinyomtam a sorozatot és a farzsebembe nyomtam a telefont. Majd elkezdtem a konyhába rohanni.

- Baszki, baszki, baszki - és nem hagytam abba, amíg le nem fékeztem a konyhapult előtt.

Most állhatok itt késő estig. Hát ez marha jó. Hol van egy kurva nagy tál?

- Nem - csuktam be egyet. - Nem - csuktam be a másikat. - Bingó - a harmadik a telitalálat.

Oké. Kell nekem tej, a hűtőhöz rohantam épp és úgy nyitottam ki, mint egy őrült.

- Neked mi bajod van?

Nem néztem hátra, hanem már a lisztet vettem le, de tudtam hogy a szokásos helyén van. Szerintem már van egy folt abban az ajtóban.

- Semmi - hol az olaj?

Hmm, mindent előszedtem. Már annyit csináltam, hogy nem kell méricskélnem, sima ügy ez nekem. Így elkezdtem a tálba szórni minden hozzávalót.

- Szóval mit csinálsz? - áll meg mellettem.

- Neked nincs jobb dolgod?

- Úgy rohantál ki, mint egy őrült - érvel.

- Muffint sütök!

- Tényleg? - vidul fel.

- Egy szóval sem mondtam, hogy kapsz - kezdtem összekeverni.

- Miért? Az a szabály, hogy ha valaki csinál valamit, akkor mindenkinek csinál.

- Akkor én új szabályt hozok - mosolygok rá édesen. Azért végig néztem rajta. Zsebre dugott kézzel támasztotta most meg magát a pultnak. Anyám, akár egy szexisten állna előttem.

- Én is kérek belőle! - makacsolja meg magát.

- Biztos nem - fordulok előre.

- De miért sütsz?

- Lisa kért meg. Nem sütöttem neki semmit mióta eljöttünk San Diego-ból és ha azt kéri süssek valamit, akkor nyomasztja valami.

- Én nem mondtam neki semmit! - de védekező lett.

- Ez a szerencséd! Már nem élnél.

- Ugyan, Hope. Esélyed sem lenne - legyint. - Segítsek?

- Nem.

- Ha segítek az azt jelenti kapok.

Micsoda okos érvelés, de nagyon aranyos volt. A fenébe! Nem fog ezzel levenni a lábamról.

- Azt hittem sosem jössz ki a szobádból! - szól örömteli hangon Jack.

- Valaki lőjjön le - suttogom.

- Megtegyem? - hajol közelebb Bucky.

- Én kérlek meg rá.

- És mit csinálsz? - sétál erre.

- Istenem. Mit vétettem? - sóhajtok és beszélek úgy, hogy értse miatta mondom ezt.

- Te nem adod könnyen magad, azt meg kell hagyni, de én pedig nem adom fel.

- Egyezzünk meg - hajolok most én Bucky-hoz halkan, aki érdeklődve néz rám. - Ha elpusztítod innen a konyhából, kapsz.

- Meg van oldva - ezzel meg is fordul. - Bocs, de ha valaki főz a konyhában akkor nem lehet bejönni.

- Mi? - sokkolódik le Jack, én pedig majdnem elnevettem magam, nincs is ilyen.

- Nem mondták el? Mindig be van osztva ki főz és hááát... - nyújtja el drámaian. - Bocsi, de húzás van kifelé.