Láthatatlan múlt /Marvel FF/Befejezett/

109. Apaság

Bucky szemszöge

Fáradtan tettem le Violet-et a kiságyba. Kurva jól bírom, hogy keveset alszom, de az elmúlt 6 nap mégis teljesen kikészített. Fene sem gondolta, hogy ez ilyen nehéz feladat.

Luna toporgott a lábam mellett. Csak mérgesen néztem rá. Két napja hoztuk fel a gyerekeket, azóta meg van bolondulva. Nem lehet bírni vele, ha nem lehet itt bent. Leültem az ágyra, ő pedig a két kiságy közé feküdt le.

- Bundás - sóhajtottam, de ő csak nézett. - Egyszer kiváglak innen, mint macskát szarni.

Szart is én rám, ahogy szokott. Hátra dőltem az ágyon. Mindent úgy csináltam, ahogy Hope akarta. Rengeteget beszélt, hogy mit hogyan szeretne, én pedig próbáltam ezt tartani. Mégis fárasztó egyedül. Mindennap többször is lemegyek hozzá, de minden változatlan.

A többiek sokat segítenek napközben, de éjszaka jobban szeretek egyedül lenni velük. Kurva nehéz ez az apaság, pedig csak az elején vagyok, mégis mindent megteszek, hogy jó legyek.

Elaludhattam, mert arra eszméltem, hogy Luna végig nyalja az arcom.

- Kurva gyorsan takarodj le az ágyról - fordultam az oldalamra, de nem tágított. - Tűnj már innen! - löktem le, de nagy testével újra rám ugrott. Óriási lett már és rohadt zavaró. - Luna! Menj lefelé, mert repülsz innen!

Mikor csak nem hagyott békén felültem és lelöktem. Azokkal a nagy szemekkel nézett, amiért megvettem őt. Néztem, ahogy az egyik kiságyhoz megy és türelmetlenül járkálni kezdett mellette.

- Luna! Fejezd be.

De ugatott egyet halkan, ezért felálltam, hogy most kidobom innen. Meglepve néztem, hogy Dom fent van és csendben nézelődik a kiságyban. Újra lenéztem a kutyára, aki leült és megnyalta a száját.

- Jó kutya - simogattam meg a fejét, amikor rájöttem miért nem hagyott békén.

Az órára néztem, ő több, mint három órája volt fent. Tehát éhes. Most vigyem ki magammal, vagy csináljam meg gyorsan, amíg így el van? Végül inkább felvettem. Annyira cukik ebben a body-ban.

Mielőtt kiléptem még Lunára néztem, aki most a másik ágy mellé feküdt le.

- Úgy érzem mi ketten most már jóban leszünk.

Úgy nézett rám, mintha az üzenné, hogy úgyis jelez, ha felébred Viol is. Döbbenten álltam ez az eset előtt. Mióta itt van csak a bajom van vele, mostanság legalább nem szedi annyira szét a cuccaim. Még a végén nem bánom meg, hogy megvettem.

Kiléptem az ajtón, amit nyitva hagytam és a sötét konyhában villanyt kapcsoltam. Ásítva fogtam meg az egyik cumisüveget, amikor lépéseket hallottam hátulról.

- Gondoltam segítek - jött be Steve. - Add át.

- Köszi - adtam át a kicsit és kezdtem el neki ételt csinálni.

- Elég fáradt vagy.

- Én sem gondoltam volna, hogy ez ennyire megvisel.

- Érthető. Hope még mindig nincs ébren, de itt vannak ők. Te bizony - lett neki is más a hangja. - Fogd meg erősen az ujjam.

- Van bennük erő - értettem egyet.

- Már most erősebbek, mint Sam - nevetett.

- És ez mennyire zavarja - mosolyogtam én is, ahogy a helyére tettem a cumisüveg tetejét. - Lisa alszik?

- Kidől mindig. Majd én - vette el tőlem és indult meg vele vissza a szoba felé.

- Hope is állandóan aludt. Főleg a végén. Nem is értettem, hogy tud ennyit aludni. 24 órából 23-at.