Láthatatlan múlt /Marvel FF/Befejezett/

124. Apa és férj

*Két és fél évvel később*

Bucky szemszöge

Leparkoltam a garázsban, majd kinyitottam a hátsó ajtót. Először Dom-ot tettem le, aki az anyjához futott. Viol itt maradt, amíg kiszedtem a hordozót és vele együtt a kis Rebeccát.

- Miért alszik megint? - dobbantott durcásan.

- 3 hónaposan te is mindig aludtál.

Becsuktam az ajtót, kiengedtem hátulról Lunát és Sunny-t, majd fintorgva néztem a nagy fekete autót. A gyerekek már ugráltak a hideg miatt.

- Ne nézegesd, hanem menjünk.

- Hope - néztem rá. - Ez az autó ocsmány.

- Három gyereked van és két nagy kutyád. Mit akarsz?

- Normális autót.

Hope megforgatta a szemét, ahogy a két gyerek kezét megfogta. A megdöbbentő az volt, hogy Viol ugyanaz, mint Hope miniben. Dom legalább a pártomon áll, szerinte is ocsmány. Ásítva léptek be a gyerekek a liftbe és indultunk fel.

- Remélem tudjátok, hogy aludni kell, ha éjfélkor látni akarjátok a tűzijátékot - okosította őket.

- Tudjuk.

- Ezek mióta ilyen flegmák? - döbbentem meg.

- Anya egész nap ezt hajtogatja - nézett előre mérgesen Dom. - Pedig tudjuk.

Lenéztem az alvó Rebbecára, ő még legalább nem dumál vissza. Hihetetlen néha mennyire rendre tudnak utasítani engem.

- Ti miért hasonlítotok ennyire anyátokra?

- Anya szép és okos - felelte Viol, amire Hope egyetértően bólintott.

- Az elsővel egyetértek én is - dünnyögtem.

Howard és Morgan már a lift előtt vártak minket és huss, már el is tűntek. A két kutya pedig, mint akiknek muszáj mentek utánuk.

- Honnan szedik a szövegeiket?

- Nem tudom - vont vállat. - De imádom nézni, amikor rajtad használják. Menjünk, mert Rebecca is hamarosan fent lesz.

A gyerekeket sehol sem láttam, majd Tony csak felfelé intett. Aha, szóval az új játékok vannak terítéken, amit karácsonyra kaptak.

- De jó, hogy itt vagytok - zárta Pepper hatalmas ölelésbe Hope-ot.

- A magad nevében beszélj - állt fel Sam a kanapéról. - Barnes, te sosem tudsz apuka hasat növeszteni?

- Nem, de te jó úton haladsz. Szegény Tamara legközelebb már begurít ezen a folyosón.

- Most hogy mondod - méri őt végig Tony.

Tamara a konyhából jött elő és üdvözölt minket. Még most sem értem mit látott meg Sam-ben.

- Milyen sokat nőtt - hajolt le a hordozóhoz. - Az ikrek?

- Odafent - felelte Pepper. - A szobátok ugyanaz. Sajnos annyi ágyat nem tudtuk bevinni, de Bucky régi szobájában aludhatnak az ikrek.

- Semmi gond. Köszönjük. Talán fel is kellene hozni a táskákat.

Úgy nézett rám, hogy én hozzam fel a táskákat. Sóhajtva tettem le a hordozót és indultam meg vissza.

- Ti? - néztem Sam és Tony-ra.

- Most csajos duma lesz. Segítünk felhozni azokat a táskákat - nyomta meg újra a lift gombot Tony.

- Három táska van csak.