Láthatatlan múlt /Marvel FF/Befejezett/

28. Személyiségek

Hope szemszöge

Elmostam mindent, amit használtunk, majd leültem oda, ahova már Steve szedett nekem.

- Köszönöm. Milyen kedves vagy velem ilyen hirtelen.

- Hope, mindig az vagyok - ül le mellém.

- Hááát persze - kicsit sem feltűnő, hogy mostanság sokkal jobban. - Főzök helyetted, ez a minimum.

- Szóval te vagy a kedves - koppint az orromra.

- Én ezt eddig is tudtam.

- Néha meglep mennyire optimista vagy - nevetése közben sétált be Bucky. - Mindenhez pozitívan állsz?

- Igen. Kivéve, amikor nem - közel hajoltam és suttogtam neki - De titkon egyébként akkor is.

- És a nővéred?

Hmm, ezen elgondolkodtam. Bucky velem szemben ült le, de én nem néztem rá. Igaza volt Lisa-nak. Tetszik nekem. Ahogy beszélt velem éjszaka azáltal pedig még inkább. Na de...

- Lisa. Hmm. Igazából mi ketten totális ellentétek vagyunk. A szüleink tényleg azt mondták ránk, hogy tűz és víz - mosolyogtam az emléken, hogy hányszor hozták ezt fel. - Lisa nyugodt természet. Ő is optimista, de mindig a realitás talaján marad. Nehéz kihozni a béke tűrésből. Rohadtul kerülni a konfliktusokat - húztam el a szám. - És mindig engem kerget bele. De aljas! Na mindegy, elkalandoztam - kopogtatom az ujjaim az asztalon. - Egyébként jószívű, az a fajta, aki egy légynek sem tud ártani, ja. Ő nem, én lecsapom a fenébe azt a hülye legyet - erre mindkét férfi helyeslően bólintott. - Kicsit zárkózott. Nem igazán szeret ismerkedni, esküszöm eljárni sem. Fiatalon is mindig én rángattam el és az én barátaim voltak az övéi is. Csodálkozom, hogy az elmúlt majdnem másfél évben mégis összejött neki egy barát.

- Mármint pasi? - vág közbe Steve.

- Az is - néztem rá gyanúsan. Ez érdekli? - Volt neki, ha ennyire tudni akarod - húztam fel a szemöldököm és forgattam meg a villát az ételben.

- Csak ahogy kiejtetted ezt vettem ki belőle - fordult ez zavartan. Hát persze, megvagy Rogers! Nem hiába fontoskodik körülötte.

- Tényleg volt neki, de rosszul végződött, ha ennyire érdekel - mondtam nem törődöm.

- De hát miért?

- Megcsalta, a lelkének ez nem tett jót. De hát kinek tenne? - kérdeztem drámaian, de az arcát néztem. Valami átsuhant rajta. Talán próbálkozott nála? Nem hiába kérdez róla. - Szóval ő ilyen lelki lány és csendes, de nincs ezzel gond. Én tudom csak felidegesíteni és kihozni a béke tűrésből, kurva jó adottság - dőlök hátra mosolyogva.

- Biztosan az lehet - dünnyögte Bucky teli szájjal.

- Igazából csak szerencséje volt a pasinak, hogy nem éltem Lisa-val.

- Miért? - pillant fel a kajáról.

- Egy csomó bűnügyi filmet láttam - hajolok az asztalra és nézek rá Bucky-ra, aki ezt nem értette. - Tudom mire kell figyelni, ha kinyírsz valakit és elásod a kertben.

Ezen még ő is elmosolyodott, de cuki ilyenkor. Tényleg elég sokáig eltudnám nézni ezt a pasit.

- Ne légy ilyen agresszív, a te magasságodtól nem ijed meg senki.

- Ohh, drága Steve - simogattam meg a felkarját. - Törtem már be orrot. Megannyi pasit rúgtam tökön és...inkább itt megállok - hajoltam előre a kajámhoz. - Engem nem csak a nővérem tud kihozni a béke tűrésből.