Lisa szemszöge
Reggel nyolc után döntöttem úgy, hogy ideje lemenni. Írtam Hope-nak, de semmi, pedig fent van már. Ki tudja mióta. A folyosón éppen Natasa sétált, de hátra fordult.
- Reggeli? - kérdezte mosolyogva.
- Igen.
- Gyere akkor.
Megvárt, én pedig mellette sétálva indultam tovább. Kicsit ideges voltam, amikor lent ült Steve és Tony. Bucky éppen a konyhába ment. Egyik sem tűnt idegesnek, vagy bosszúsnak. Akkor Hope nyugton maradt?
- A jókedvű testvér - nézett fel Tony.
- Jó reggelt - mondtam félénken, de béna vagyok.
- Neked is - mosolygott Steve. - Jó volt az éjszakád?
- Igen.
Mivel nem tudtam mit mondjak még, így inkább Natasa után indultam én is a konyhába. Bucky éppen idegesen nézett be egy szekrénybe.
- Neked mi bajod korán reggel? - állt mellette vidáman Nat.
- Elfogyott, amit magamnak vettem. Ki vette el?
Én elhúztam a számat. Egy ember van, aki ezt nem tudhatta. Tehát Hope már járt itt. Sejtettem.
- A húgod? - nézett most rám Natasa.
- Nem tudom. Nem beszéltem még vele. Biztos nem tudta - védem azonnal.
A férfi dühösen fújt egyet és egy másikat vett le. Nat intett, hogy válasszak, de már ide is félve néztem fel.
- Bármelyiket. Nyugodtan - lökött egyet rajtam. - Vannak dolgok, amiket csak magunknak vettünk. Barnes hibája, hogy nem írta rá.
- Tényleg nem tudta - néztem rá Bucky-ra.
- Semmi gond - tett egy mosolyt az arcára.
Nem volt meggyőző. Végül levettem én is egyet. Hope máris magára haragítja az egyiket. Ez az ő formája, de biztosan nem tudta. Natasa is azt ette, amit én. Oldalról kicsit rá néztem az ideges Bucky-ra.
- Ne legyél zavarban ez miatt. Barnes néha ugyancsak morcos. A testvéreddel biztos kellemes társaság lennének együtt.
Láttam mennyire felvonja a szemöldökét Bucky, de Nat csak nevetett
- Hope nem olyan, mint amilyennek tűnik - mondtam ki az őszintét. - Csak nem nyílik meg másoknak.
- Értem. Nehéz eset - bólint Nat.
- Nem. Nem az.
Mindketten rám néztek. Tudom, hogy én voltam az mellett, hogy ne mondjuk el milyen érzései is vannak valójában, de rosszul esik nekem, hogy ilyet gondolnak róla.
Egy kanál után kezdtem inkább kutatni. Hope mérges lenne nagyon, ha nélküle mondanék el valamit. Melyikben vannak az evőeszközök? Nem figyeltem Natasa honnan vett ki és már kiment innen.
A fém kar kocogtatta meg a pultot és arra néztem. Egy fiók volt kihúzva, amit én kerestem.
- Köszönöm - néztem rá hálásan.
- Az első alkalommal meglőtték a húgod. Azért volt a kórházban, igaz? - érdektelen és unott a hangja.
- Igen.
- Súlyos sérülés volt?
- Igen. A máját találta el - fogtam meg a tányért.
- És a vállán is van egy lövés nyom.
YOU ARE READING
Láthatatlan múlt /Marvel FF/Befejezett/
FanfictionLisa és Hope olyanok, mint a víz és a tűz, mégis a legjobb testvérek és szeretik egymást. Az életük egy átlagosnak hitt napon változik meg, amikor megtámadják őket és szüleik halála után kénytelenek menekülni. Másfél évvel később a Bosszúállók talá...