Láthatatlan múlt /Marvel FF/Befejezett/

21. Olyan, mint én

Bucky szemszöge

Egyre több mindenen agyaltam. Valami itt nem áll össze. Miért volt az a lista és miért akarják a rajta szereplő embereket? Lisa legalább ugyanolyan kedves, de a húga...semmit sem változott.

Megtöröltem izzadt testem. Ennyi idő után legalább már ritkák a rémálmok. Eljutottam arra a szintre, hogy ágyban alszok a padló helyett.

Kiléptem az ajtón, hogy felmenjek levegőzni, de láttam hogy ég a konyhai lámpa. Azóta nem volt ilyen ebben az órában, hogy ők elmentek. Tehát megint fent van. Lassan indultam el arra, de amikor a lépcsőn hallottam lépéseket megálltam.

Itt még elég sötét volt, éppen csak ki tudtam venni, hogy Lisa indul meg a konyha felé.

- Tudtam, hogy megint itt leszel - állt meg az ajtóban.

- Nagyon okos vagy - jött Hope szomorú válasza.

- Megint?

- Mindig.

Mikor Lisa bement, közelebb mentem. Szar dolog hallgatózni, de ebből a két nőből máshogy nem lehet kihúzni semmit. Egy széket húztak ki éppen, én pedig az ajtó mellé álltam a sötétbe.

- Bevetted a gyógyszert? - hallottam Lisa kérdését.

- Be, de szét robban most is a fejem.

- Biztosan az ütés miatt. Megint keveset alszol. Hope, ha beteg leszel ez miatt, akkor nehezen hevered ki.

Eléggé aggódott valami miatt Lisa, így jobban füleltem.

- Jól vagyok, ne aggódj. A doki szerint ez nem terhelt meg úgy. Bírni fogom.

- Nekem akkor sem tetszik. Aludnod kellene. Lehet...lehet újra nyugtatót kellene használnod - hogy mi van? - Most itt vagyok, tudok benne segíteni. Nem fogsz megint rá függni.

- Nem Lisa. Nem kell. Nem használok hónapok óta. Nem fogok újra.

- Hope! - miért könyörög annyira az miatt, hogy valaki nyugtatót szedjen? - Kell neked. Sokkal nagyobb bajod is lehet, mint az immunrendszer és a szíved. Nem egészséges a pár óra alvás. Értem, hogy az álmok...

- Lisa! Kérlek hagyjuk, ezt nem érted.

Álmok? Nem tud aludni? Rémálmok, értettem meg azonnal. Én sem tudok utána aludni, de szuperkatona vagyok, semmi hatása nem lesz rám. Azért van fent mindig ilyen korán? Még három óra sincs.

- Mindig ezzel jössz! - volt sértett Lisa hangja. - Hogy én nem értem, mert nem beszélsz velem nyíltan! A doki valamennyire segített, de nem eléggé. Azt mondta az orvos, hogy ebből súlyos bajod lehet. Aludnod kell és most melletted vagyok, tudok ebben segíteni.

- Nem fogok gyógyszert szedni! - ideges, nagyon. Tudtam hogy van valami gond vele, de nem sejtettem, hogy ez.

- Ha elmehetünk innen, veled megyek, vagy te jössz oda, ahol én vagyok.

- Ezt verd is ki a fejedből, mert nem. Nem fogsz velem lenni. Nem kell még egy halál, ami az én kezemhez tapad. Van elég - most először volt fájdalom és gyötrelem a hangjában, mintha magamat hallottam volna pár évvel ezelőtt.

- Egyik sem a te hibád.

- De, igen. A szüleim, majd azok az emberek akik rosszkor voltak rossz helyen. Mind az én hibám. Miattam haltak meg! - emelte meg a hangját. Ezt még messziről is hallottam volna.

- Beszélj már velem nyíltan! - volt ideges Lisa is. - Mindig megtartod magadnak! Sosem avatsz be, csak morzsákat tudok. Nem engeded, hogy veled legyek, hogy segítsek. Semmit nem engedsz!