Láthatatlan múlt /Marvel FF/Befejezett/

60. Titok (+18)

Bucky szemszöge

Minden szót tisztán hallottam, amit ők beszéltek. Biztosan ezért nem jött? Lehet elmondott Lisa-nak mindent és csak menteni akarja. Amint végeztem a vacsorával a szobámba mentem, hogy gyorsan letusoljak.

De nem számoltam azzal, hogy ez idő alatt mások is ezt tervezik. Idegesen vártam. Miért van csak kettő ennyi emberre? Amint Nat kilépett, már be is mentem.

Az a csók, majdnem felültettem az asztalra és ott dugtam meg. Ha nem jön valaki akkor biztosan ezt teszem. Inkább hidegebb vizet engedtem magamra. Mikor végeztem megálltam a tükör előtt.

Nagyot sóhajtva vettem le a szakáll vágót és kezdtem magammal valamit. A borotva ezen már nem segít. Mikor végeztem megmostam az arcom, még most is szúrt, de kisebb.

Clint meg sem várta, hogy kiérjek, már Tony is idegesen várta a sorát. Körbe néztem a folyosón, nincs itt senki. Csak bevágtam a ruháim az ajtón. Még egyszer körbe néztem és halkan beléptem hozzá.

Megint kurva sötét fogadott, mivel nem szólalt meg, így vagy nincs itt bent, vagy tényleg alszik. Elég jó a tájékozódási képességem, így a lámpához léptem. Van rajta takarékos mód, éppen csak ad valami világosságot, nem is értem miért nem használja.

Megfordulva láttam, hogy tényleg alszik. A hasára volt fordulva és a fal felé nézett arccal. Túlságosan az ágy szélén volt, így óvatosan másztam át rajta és feküdtem le.

Ebben a kis fényben is kivettem gyönyörű arcát, amin óvatosan végig simítottam. Mi a fenét csináljak most? Én nem vagyok olyan, mint Steve, ő nem olyan, mint Lisa. Mindkettőnknek vannak problémái. Mégis mindkettőnknek jót tesz ez az egész.

Addig feküdtem és néztem őt, amíg nem szólalt meg a telefon. Úgy gondolta nem jövök be. Fájdalmasan nyögve kezdte el a párna alatt keresni a telefont, amit csukott szemmel kezdett el nyomogatni. Mosolyogva figyeltem, hogy nehezen, de sikerült kinyomja.

Nagyot sóhajtva fordult a hátára és ahogy lerakta a kezét elég rendesen mellkason vágott vele.

- Mi a... - ült fel ijedten. - Te szerencsétlen! Esküszöm nem vagy normális.

- Ne stresszelj, mondtam, hogy át jövök Hercegnőm - feleltem nyugodtan.

- 11 múlt!

- Nem gond.

Elkaptam a derekát mielőtt lefeküdt volna és magamhoz húztam. Azonnal a fejét fordítottam úgy, hogy egy csókot tudjak neki adni, de kihúzta magát és újra felült. Muszáj megint ezt játszani?

- Menj ki, meg vagyok az ébresztőmmel.

- Nem kell ébresztő, amikor itt vagyok - úgysem álmodik, akkor nem értem miért akarja ennyire. - Rosszul voltál?

- Honnan tudsz róla? - fordítja felém a fejét, vagyis igaz volt.

- Lisa talán nem tudja, hogy jól hallok? Pontosan mi volt, amikor Steve is megtudta, hogy beteg vagy? - ez érdekelt engem, nem mondta volna el neki, ha nem muszáj.

- Semmi.

Újra előre fordult, de felültem én is és megfogtam az arcát, majd végre megcsókoltam. Annyira vágytam rá.

- Jobban vagy? - húzódtam kicsit hátrébb.

- Igen.

Akkor jó és újra rá tapadt a szám. Amikor igazán viszonozta, akkor pedig lefektettem. Kezem azonnal a pizsama alá nyúlt. Nem is értem. Ezt nevezi annak? Ilyen vékony anyagot még nem is láttam. Az ő keze is megtalálta a pólóm alját és kezét felnyomva megtalálta a pontot, ahol a mechanikus kar csatlakozik. Kicsit lassabb lett a csókja és az ujját húzta végig rajta.