Láthatatlan múlt /Marvel FF/Befejezett/

106. "Apa lettem"

Bucky szemszöge

Nem is kellett többet mondjon Lisának, a hangjában hallottam, hogy gond van. A konyhába lépve láttam, hogy az egyik kezével a pultot fogja a másikkal a combját és nagy levegőket vett miközben Clint a hátát simogatta.

- Hercegnő? - léptem hozzá.

- Azt hiszem... - suttogta.

- Fáj? Jönnek? - lettem ideges.

- Nem tudom, de fáj az biztos - szűrte a fogai között.

Érzékeltem, hogy mindenki más bejött. Először ez miatt kicsit feszült lettem hiszen nem cirkuszi mutatvány ez, de aztán megkerestem azt az embert, aki tud segíteni.

- Ültesd le - sietett el Pepper Lisa és Nat mellett. - Mély levegők - fogta meg a másik kezét és az asztalhoz ültettük. - Szóltam az orvosnak, jön. Hogyan fáj?

- Nem tudom, de nagyon.

- Vegyél nagyon mély levegőt. Orron be és szájon ki - csinálta vele, én pedig csak álltam, mint egy hülye.

- A gyerekek - néztem a többiekre, hiszen minden gyerek itt állt.

- Basszus - kapcsolt Clint. - Gyertek.

Natasa és Clint kiterelte őket, míg a többiek idegesen, de izgatottan álltak továbbra is.

- Minden rendben lesz - fogtam meg a kezét.

Amikor jött neki egy fájás rohadt erősen szorította meg a kezem, így kettő között kicseréltem a fémkezemre.

- Ezek már két percesek - nézte a karóráját Pepper. - Csak nyugodtan vedd a levegőt.

Hálásan néztem rá, mert hiába készített fel az orvos, hirtelen még azt sem tudtam a nevem micsoda. Negyedóra múlva láttam, hogy fészkelődik.

- Van valami gond? - fogtam meg a vállát.

- Valami... - összeráncolta a homlokát és felállt.

- Ez bizony a magzatvíz - nézte Pepper is a kis tócsát a lába alatt.

- Akkor jönnek - suttogtam döbbenten.

- Bizony, hogy jönnek - értett egyet Pepper. - Talán...

- Ohh, basszus - nyögte és tette az alhasára a kezét. Megfogtam a hátát, mert mást nem igazán mertem tenni.

- Tartsd vissza Hope - szólt utasítva Pepper. - Elfolyt a magzatvíz, ezek már tolófájások lehetnek.

- Hol van már az orvos? - tartottam erősen én is a kezét.

- Úton - felelte Tony.

- Talán le kellene menni - szólt Lisa is.

- Oké - hiszen igaza van. - Édesem? Tudsz jönni?

- Persze.

Akkor lépett könnyedén, amikor két fájás között volt, majd mindig megállt. Még az is pár perc volt, hogy a liftbe értünk.

- Menjetek - nyomott rá a gombra Pepper. - Majd megyünk mi is.

- Oké - suttogtam. - Gyere - húztam be a liftbe.

A fejét a mellkasomnak döntötte és a derekát simogattam. Erre nem számítottam ma.

- Jönnek - suttogta.

- Tudom. Tudom, Szerelmem. Miben segítsek?

- Csak maradj velem, kérlek.

- El sem engedlek.