Láthatatlan múlt /Marvel FF/Befejezett/

92. Meglepetés

Lisa szemszöge

Elmosolyodtam, amikor az arcom simogatta és ásítottam egyet.

- Steve.

- Majdnem.

Azonnal kipattant a szemem. Annyiszor vártam, hogy halljam ezt a hangot. Nyitva volt az ajtó és a fény miatt láttam, hogy tényleg ő van itt.

- Hope? - csíptem meg gyorsan magam.

- Itt vagyok - bólogatott a könnyeket elfojtva.

Átöleltem őt, ő pedig nevetve tette meg velem ugyanezt. El sem tudtam hinni. Három napja mentek el, de nem szólt, hogy végre megvan.

- Istenem - fogtam meg az arcát. - Mutasd magad.

- Jól vagyok.

- Annyira hiányoztál - öleltem meg újra.

- Te is nekem. Nagyon - fúrta arcát a vállamba.

Soha nem akartam már elengedni, de muszáj volt újra látnom az arcát. Nem láttam a nyomát rajta bántalmazásnak, de fáradt volt és mégis boldog.

- Istenem - nevettem el magam. - Olyan jó, hogy itt vagy.

Lenéztem a hasára, már látható rajta, hogy várandós. Három gyermekkel ez nem is meglepő.

- És...és ők? - fogtam meg a hasát.

- Lisa...

Újra elsírta magát, amit nem értettem. Amikor pedig csak hozzám bújt, akkor átöleltem. El nem tudom képzelni milyen lehetett neki ez a pár hónap.

- Csak két baba van - hallottam a sírástól nehezen, de erre a hírre ledermedtem. - Az egyik baba, ő nem - vett pár mélyebb levegőt. - Ő sajnos...

- Értem - simogattam a haját. - Elvesztetted?

- Igen.

Ez a hír teljesen ledöbbentett, de most nekem kell az erősebbnek lennem. Vártam, hogy sírjon ameddig csak jó neki és addig simogattam a hátát, a fejét és közben szorosan tartottam.

- Sajnálom Hope. Mindent, ami történt.

- Mikor tudtátok meg? - húzódott el.

Felálltam és hoztam neki zsebkendőt, nekem is szükségem volt rá. Kifújta az orrát, akkor pedig a kezét fogtam meg.

- Akkor tűntél el úgy 8 hete. A partin...mindenki azt hitte, hogy valaki mással vagy, de amikor Bucky nélküled jött ki, már tudtam, hogy valami történt. Órákon át keresett téged, de nem talált.

- Amikor bent voltunk a teremben és volt a robbantás azonnal a kezem után nyúlt valaki. Túl későn vettem észre, hogy az nem ő volt. Legközelebb már egy helikopteren ébredtem és nem tudtam semmit tenni - minden ki volt tervelve.

- Bucky azonnal keresni kezdett és a többiek is ezt tették. A harmadik bázis után hívott össze minket Tony. Először nekem mutatta meg az üzenetet, amivel zsaroltak minket elég sokáig. Nagyon féltem elmondani Bucky-nak. Örültem neki - fogtam meg az arcát - de mégis bennem volt a bánat.

- Azután mi történt? - piszkálta a gyűrűt az ujján.

- Volt egy pici vita. Ő hallani sem akart arról, hogy nem keresnek téged tovább, végül mi ketten döntöttünk az mellett, hogy folytatni fogják, de titokban.

- Ti ketten? - mikor felnézett csillogott még mindig a szeme.

- Igen. Velem akarta meghozni ezt. Hope a te és a gyerekeitek életével fenyegettek - ez nekünk fontos dolog volt. - Nem lehetett félvállról venni. Három napja láttam őt, azelőtt egy hónapig nem. Natasával jártak...még azt sem tudjuk hol, de keresett. Három napja Steve végre megtalálta Rumlow-ot.