Láthatatlan múlt /Marvel FF/Befejezett/

54. Fogadás

Hope szemszöge

Piszkosul fájt a nyakam, amikor felébredtem. Megmozgattam a fejem, de csak rosszabb volt. Most nem találtam meg azt a kényelmes pózt, mint legutóbb.

Utálom, hogy ilyen sötét van és sosem tudom mennyi az idő. Lassan felemeltem a fejem és a másik irányba nézte. Piszkosul fájt, meg kell masszíroznom. Bucky is megmozdult alattam.

Eddig kezei biztosan a teste mellett voltak, mert most átkarolt. És biztos, hogy most ébredt fel, mert hasam alatt egyre inkább éreztem hosszú és merev farkát. Baszki, legutóbb is éreztem, hogy ez nem kicsi.

- Fent vagy? - nagyon halkan beszélt, hogy ha netán alszok, akkor ne ébresszen fel.

- Igen.

- Jó reggelt Hercegnő - annyira érces a hangja, amitől csak még szexibb.

- Jó reggelt - suttogtam a fal felé fordulva.

Amiket éjszaka mondott. Nem tudom mit gondoljak róla. Semmi nyíltat nem mond, annyira homályosan beszél. Maradjak, de miért? Ez így kész káosz.

Felhúztam a kezeim, de ahogy megemeltem a fejem fájt a nyakam, így csak megtámasztottam rajta a homlokom.

- Valami baj van? - teszi feljebb a kezét a hátamon.

- Csak fáj a nyakam.

Végül felemeltem magam, csak egy pillanatra néztem le az arcára, ő is engem nézett. A hajamtól nem sokat láttam, de oldalra feküdtem az ágyon.

- Ohh, Jézusom - nyögtem fel és fogtam meg a nyakam, illetve a vállam.

Ahogy elkezdtem masszírozni, csak még inkább fájt, így elvettem a kezem. Elővettem a fejem alól a telefont. 9 múlt. Ha levesszük az éjszaka a beszélgetést, akkor kilenc órát aludtam.

Kinyomtam a telefont és magam mellé tettem. Bucky még nem mozdult meg, pedig igenis ideje lenne, hogy kimenjen.

- Már nem alszok. Mehetsz - nem mertem felé fordulni, de csak a nyakam miatt.

- Máris elküldesz? - szomorúság helyett inkább vidám volt a hangja.

- Be sem kellett volna jönnöd.

Éreztem, ahogy felül. - Este majd jövök - állt fel. - Ne állíts ébresztőt.

Én csak hitetlenkedve bámultam a sötét mennyezetet, volt egy kis fény, amikor kilépett az ajtón, de utána megint sötétségbe borult minden.

Óvatosan ültem fel és valamennyire próbáltam a nyakam masszírozni. Először felkapcsoltam a lámpát, majd felvettem a szemüveget. Az ágyra pillantottam. Kevés választ el attól, hogy szerelmes legyek. Érzem az utolsó lépcsőfokot, ami után már nem tudom ezt magamnak titkolni. De van pár fok, amíg előtte tudom titkolni.

Felöltöztem, bevettem a gyógyszerem és nyakamat fogva mentem ki. Nem reggeli kell, hanem a nővérem, így a lépcső felé vettem az irányt.

- Jó reggelt.

Ránéztem Tony-ra és csak intettem, majd fellépkedtem és kopogás nélkül benyitottam.

- Ismered a magán szférát? - fújt egy nagyot.

- Beszélnünk kell.

Annyira komoly volt a hangom, hogy azonnal megpaskolta maga mellett az ágyat.

- Pár dolgot titkoltam előtted - tettem kezeim a combomra és néztem őket.

- Mit, Hope? - kérdezni megbántottan.

- Az első...emlékszel az első estére, amikor ide jöttünk és beszéltünk a konyhába?