Láthatatlan múlt /Marvel FF/Befejezett/

58. Így teljes

Lisa szemszöge

Kézen fogva léptünk ki az épületből. Szóval most már hivatalosan is egy pár vagyunk.

- Elég sok hely van a környéken és miénk az egész nap. Hova menjünk? - annyira lelkes volt, hogy ez azonnal rám ragadt.

- Mi lenne, ha csak sétálnánk és ha tetszik valami, akkor megnézzük?

- Legyen.

Kaptam egy puszit az arcomra és mosolyogva indultam meg mellette. A környéken rengeteg az étterem, de most a híresebb rész felé vettük az irányt.

- Ti vagytok a Bosszúállók - nézek fel rá. - Nincs valami, ami hozzátok köthető?

- Van egy egész múzeum rólam - sóhajt egy nagyot.

- Tényleg? Hol?

- Washington, így az kilőve.

- És mi van benne? - hogy lehet valakiről egy egész múzeum?

- Minden velem kapcsolatban. A régi életem, amit meséltem neked és hogy hogyan lettem Amerika kapitány.

- Az tényleg érdekes történet - sok dolgot mesélt nekem róla. - És amióta újra itt vagy?

- Nem sok van benne, de...emlékszel a New Yorki csatára?

Bólintottam. Ki ne emlékezne rá? Tele voltak vele a hírek. Fiatal voltam még, de emlékszem rá. Nagy port kavart és mindenkit ezek a hősök érdekeltek. Azóta persze bővült a csapat.

- Van egy emlékmű róla, megnézhetjük, ha akarod.

- Rendben. Egyébként volt még az a másik lány - soha nem beszéltek róla, nem tudom mi lehet vele.

- Wanda - bólint Steve. - Miután az öccse meghalt nem igazán akart ebben részt venni. Európában él Vízióval.

- Ő volt az a... - robot, de ezt nem akartam kimondani.

- Vízió különleges, de jól megvannak. Hagyjuk, hogy éljenek, ahogyan szeretnének.

- És csak ti vagytok? - kíváncsiskodtam tovább.

- Ott a Póksrác Queensben, de Tony nem akarja bevonni semmibe, van még a Hangya...

- Rá emlékszem. Elég nagy lett - azzal is tele voltak a hírek.

- Igen, családja van neki is. És Wakanda királya is, ugyebár.

- Ő... - róla nem hallottam még.

- Ez titkos infó, majd egyszer elmesélem neked, de ne itt - tette ujjait a számra, hogy ez titok.

Elhúzta az ujját és egy csókot adott nekem, majd tovább sétáltunk. Dél körül bementünk az egyik kívülről hívogató étterembe, de nagyon sokan voltak.

- Együnk gyorsan valamit, nem igazán szeretem ezt a nagy tömeget - ült le egy szabad asztalhoz.

- Akkor ebben egyetértünk, mert én sem.

- Ezután keresünk egy nyugodtabb környezetet - simogatta meg a kezem.

Mindketten rendeltünk és ebéd közben is sokat kérdeztem, leginkább a régi bevetések voltak terítéken.

- Sam imádja a káromkodást, én már nem annyira. És többször hangot adok neki - mosolyodik el. - Tony imád ezzel ugratni.

- Tony és te...te voltál ott, amikor Hope rosszul lett.

Először meglepve nézett rám, majd kicsit szégyellve magát fordult el.

- Nem akartam titkolni előtted. Megkért rá. Elmondta? - fordítja felém a tekintetét.