Láthatatlan múlt /Marvel FF/Befejezett/

76. Elmegy (+16)

Lisa szemszöge

Élveztem, ahogy karja erősen tartott és a lehető leghalkabban éltem át az orgazmust. Steve csókokkal bombázta az arcom és a nyakam. Addig folytatta ezt, amíg nem élvezett el ő is.

A vállamra hajtotta a fejét, én pedig apró puszikat adtam az arcára. Annyira jó érzés volt ez vele. Picit nagy volt a mérete nekem, de egy idő után már kellemetlenség nélkül élveztem.

- Szeretlek - kaptam én is egy puszit, amikor leszállt rólam.

- Én is szeretlek - néztem rá mosolyogva.

Oldalra néztem és inkább a takarót igazgattam magamon, amíg elvégezte az óvszerrel a dolgát. Csak akkor néztem fel, amikor bemászott hozzám.

- Ezt - mutat rám - meg tudnám szokni.

Játékosan csaptam a karjára, ő pedig mosolyogva adott egy puszit nekem. Végül mégis mindketten felkeltünk és a ruhákat vettük fel. Még csak délután van, de máris kétszer ágyba bújtunk. Nem mintha rosszul esett volna.

Már a lépcső tetejéről hallottam, hogy szól a zene, vagyis Hope főz. Úgy volt ebédre csinálja. Clint a kanapén aludt. Natasa félig aludt, vagy félig nézte a telefont, nézőpont kérdése. Bucky az unottan nyomkodta a tv távirányítót.

Pepper és Morgan még nem jött le, de Tony-t sem láttam, vagyis ő sem tért még vissza. Mi is a kanapéra ültünk le és mivel nem akartunk senkit zavarni, így csendben maradtunk.

Valamennyire hallottam a liftet, de a két katona is arra nézett, szóval biztosan jött valaki. Hallottam még egy ajtó nyitást, majd nem sokkal később Tony jelent meg.

- Hol a húgod? - kérdezte azonnal rám nézve.

- Főz - de nem értettem mit akar. - Miért?

- Hívott a doki.

- Máris? - azt hittem majd ha visszaér ide.

- Igen. Elhoztam az összes cuccát a házból, ahol volt - ezért nem jött azonnal vissza? - Te beszéltél vele?

- Igen, ott voltam vele tegnap - egyenesedtem ki.

A többiek érdeklődve néztek, még Clint is kinyitotta az egyik szemét. Erről még senki nem tudott.

- Te maradsz?

- Igen, úgy volt, hogy én maradok - pillantok egy kicsit Steve-re, majd vissza.

- A húgod kaphatja a te lakásod is - tette keresztbe a kezeit maga előtt.

- Tényleg? - ültem előrébb.

- Igen. Elviszem őt, aztán elhozom a cuccaid.

- Várj! - álltam fel. - Máris? Erről még nem volt szó! - azt hittem van még időnk.

- Állj! - ült fel Clint is. - Miért menne el? Ti miről beszéltek?

- Hope beteg és vannak gondjai, stressz mentes élet kell neki - von egyszerűen csak vállat.

- Nem volt vele tehát gond? - kérdezte Steve is.

- Nem. Mikor megy? - néztem újra Tony-ra.

- Ma még biztos nem. De holnap mehet, ha benne van.

És már sietett is be a konyhába. Már holnap? Most tényleg ennyire hamar?

- Beteg? Milyen beteg? - kérdezte most Nat.

- Szívritmuszavar - adtam meg halkan a választ.

Nem tetszik nekem, hogy máris elmegy. És meddig nem látom? Megint akár egy évig?