Láthatatlan múlt /Marvel FF/Befejezett/

26. "Élj a mának"

Bucky szemszöge

Miért mosolyog? Ez szerintem nem egy olyan dolog, amin mosolyogni kellene.

- És nyugtatót már nem szedsz? - ezzel kapcsolatban is beszéltek.

- Nem. Túlságosan ráfüggtem - nagyon nehezen ejtette ki ezt a mondatot. - Dolgozni sem tudtam bemenni, ezért leraktam. Nem volt könnyű, de többé inkább nem.

- De hát akkor tudsz aludni. Nem értem - szedjen be egyet és kész.

- Ez nem így működik, de mindegy is. Köszönöm a kávét - ezzel intett az ajtó felé.

- Megfogsz így hamar halni - mondtam ki a teljesen nyilvánvalót.

- És? Egyszer mindenki meghal - von vállat, nem is törődik ezzel.

- Fiatal vagy! - néztem döbbenten és mérgesen. - Hova akarnál már meghalni?

- Te meg öreg, mégsem basztatlak vele.

- Csak évszámokat tekintve - helyesbítek. - Ezért vagy ennyire lekezelő?

- Nem érdekel milyen öreg vagy. Miért lennék ezért lekezelő? - néz rám barna szemeivel értetlenül.

- Tényleg van baj a fejedben. Nem erre értettem.

- Látod? - mosolyog újra szélesen. - Ez áll jól neked, a sértegetés - húzza össze szemeit. - Egyébként te sem vagy valami társasági, nem értem miért mondod akkor ezeket.

- Én ilyen vagyok. Te direkt vagy ilyen. Ez elég nagy különbség - pontosan láttam most, hogy nem olyan, mint amit először mutatott nekünk.

- Lényegtelen. Most viszont én eszek.

- Hé! Te még nem is beszéltél! - én elmondtam egy csomó dolgot, ő meg alig.

- Én is beszéltem!

- Miért nem vacsorázol? - két hete figyeltem, pár nap elég volt erre is rájönnöm.

- Mert mikor felébredek ki jön minden, ettől megkímélem magam.

- Ezért vagy ilyen vékony? - nézek végig rajta. Csinos lány így is, de a testvére azért sokkal formásabb, így pedig nem csodálom.

- Eszek. Napközben. Eleget, nem kell este.

- Mindenkinek kell este enni. Menj pszichológushoz - én is voltam, nem tetszett, de neki még segíthet.

- Voltam. Nem segített. Még valami, vagy kimehetek a saját szobámból? - de gúnyos megint.

- Én csak segíteni akarok! Te pedig megint gúnyos vagy.

- Te ilyen kéretlen segítségnyújtó vagy az biztos, mert én nem kértem és ne várj érte köszönetet - a vállát megvonni azt tudja.

- Nem mondott Rumlow semmit, hogy miért üldöz? - tértem át a másik fontos témára.

- Nem. Mint mondtam nem a beszédek embere - helyette inkább bántotta, ami nem tetszett nekem. Van elég baja.

- Nem értem ezt - hiába gondolkodom, egyszerűen nem értem.

- Akkor már ketten vagyunk - ivott megint a kávéba.

- Miért pont azok a címek? Itt valami van a háttérben.

- Micsoda megfigyelés. Okos vagy, azta - játsza a meglepettet.

- Ne légy szarkasztikus. Ne mondd, hogy soha nem gondolkodtál el ezen.

- De - helyesel végül. - Kérdeztem is tőle, de sosem mondott semmit. Utál - húzza fel az orrát. - Ezt legalább mondta. Megölne, ha lehetne, de valamiért nem. Azt mondta körülbelül egy nap alatt tudna elvinni oda ahova kell. Telefonba beszélt, passz hogy kivel.