Fordított szavak és hazugságok

I. évad // 1. rész

Anna szemszöge
- Szóval, Anna, milyen a suli? - kérdezte az unokabátyám, Joey.
- Jó. Örülök, hogy bekerültem a divattervezői szakra. Ez jobb, mint amiről eddig álmodtam - mosolyogtam.
Tizenkilenc éves vagyok és másodéves a Londoni Egyetemen. A divattervezés a szakom, mert mindig is imádtam a divatot. Amióta emlékszem, magamnak készítettem el az öltözékemet. Megvettem a használt ruhákat és szétvagdostam őket, majd valami menőbbet csináltam belőlük. Havonta félretettem egy kis pénzt, hogy anyagot tudjak venni, amiből elkészítettem a ruhákat. Már fiatalabb korom óta tudtam, hogy divattervező szeretnék lenni és most már sínen vagyok, hogy valóra váltsam ezt az álmom.
- Nos, az ösztöndíj sokat segített rajtad, hogy bekerülj a londoni egyetemre. Plusz, a pénzből, amit félretettél az évek során, ki tudtad fizetni azt a sok dolgot, ami kellett a sulihoz és az ösztöndíj nem fedezte. Nem is tudom, hogy ez értelmes-e, haha, annyira fáradt vagyok. Szükségem van a kávémra - nevetgélt Joey.
- A te ötleted volt, hogy ilyen korán felkeljünk és reggelizzünk - kuncogtam.
Joey a homoszexuális unokabátyám volt, de egyben a legjobb barátom is. Tizenöt éves korom óta együtt laktunk. Ő tizennyolc éves koráig élt egyedül, mert a szülei és testvérei kitagadták, miután bátorságot vett és elmondta, hogy meleg. Szomorú történet, de ha nem élne egyedül, nekem se lenne egy helyem, ahol lakhatnék, amióta eljöttem otthonról.
- Igen, hát, bocsáss meg, hogy együtt akartam tölteni az időmet az unokahúgommal. Amióta iskolában vagy és dolgozol, sose találkozunk - vetette oda sértődötten.
- Már jó sok idő telt el, mióta utoljára dumáltunk, nem igaz? - kérdeztem, vagy inkább válaszoltam.
- De, igaz... szóval, Anna, van valami új srác az életedben? - kérdezte. Mielőtt válaszolni tudtam volna, hallottam egy lányt sikoltani a kávézóban, ahol ettünk. Elfordítottam a fejem és megláttam a One Directiont, ahogy besétálnak az ajtón, és leülnek egy asztalhoz nem messze tőlünk. Most, hogy már tudtam, miért sikított fel a lány, visszafordultam Joey felé:
- Nem, nincs semmilyen új srác az életemben. Élvezem a szingliséget, és hogy nem kell megbirkóznom a párkapcsolattal járó drámákkal - mondtam őszintén. Nem volt olyan jó gyerekkorom, úgyhogy nehezen tudok megbízni emberekben, de ez még nehezebb a fiúkkal.
- Egyáltalán, kerestél valakit? - kérdezte.
- Nem. Lefoglalt a suli, nem tudtam a randizás miatt aggódni - mondtam.
- Csak aggódom miattad. Nem akarom, hogy örökké egyedül legyél, és ami a legrosszabb, nem akarom, hogy egy macskás hölggyé változz - mondta Joey.
- Erősen kétlem, hogy egy magányos macskás hölgy lesz belőle. Nem engedném, hogy az történjen. - A barátom, Max mondta, miközben az asztalunkhoz sétált.
- Mit keresel itt? - kérdezte kíváncsian Joey.
- Kávéért jöttem, mikor megláttalak titeket itt ülni, úgyhogy gondoltam, nem bánjátok, ha csatlakozom - mosolygott Max.
- Persze, hogy nem - mosolyogtam vissza, majd arrébb csúsztam a bokszban, hogy ő is le tudjon ülni. Amikor Max leült, áthajolt és megcsókolta a fejem, majd megrázta Joey kezét.
Max az egyik legjobb barátom. Huszonnyolc éves és teljes állásban személyi edzőként dolgozik. Még ha az emberek azt is gondolják, hogy együtt járunk, Maxszel az egyik legjobb barátok vagyunk. Ő volt az egyike az első barátaimnak, akivel találkoztam, mikor Londonba költöztem. Plusz, nem nehéz nem őt bámulni, mivel eléggé szembetűnő jelenség.
- Hogy előznéd meg, hogy Anna ne váljon egy macskás hölggyé? - kérdezte Joey, és közben próbálta visszafojtani a mosolyát.
- Hát, ha magányos lenne és negyven éves, és ha én is egyedül lennék, feleségül venném - mondta Max, mintha ez lenne a világon a legtermészetesebb dolog.
- Várj, hogy mit fogsz csinálni? - kérdeztem ledöbbenve. Még SOHA nem beszéltünk ilyesmiről, úgyhogy nem is tudom, miért csúszott ki ilyen a száján.
- Nem lenne igazságos egyikünk sem, hogy magányosan éljen. Mi lehetnénk a ragyogó, aktív pár, akiket mindenki irigyel - vigyorgott rám Max. A szememet forgattam és kortyoltam egyet a kávémból.
- Akkor oké - nevetgélt Joey.
- Szóval, látom azt a bandát itt, a One Directiont. Eléggé sokkoló, hogy most nem támadják le őket - mondta Max, miközben rájuk nézett. Előrébb hajoltam kissé és én is úgy tettem. Meglepődöm, ahogy észreveszem, hogy mindannyian az irányunkba néznek, ezért gyorsan elkaptam a tekintetem. Nem utáltam őket, csak nem voltam nagy rajongójuk. Ha kijött egy számuk, meghallgattam, és ha épp ők voltak egy beszélgetős műsorban, nem kapcsoltam el.
- Biztos azt gondolják, hogy dögös vagyok - viccelődött Max.
- Aha. Annát stírölik - mosolygott Joey.
- Tökmindegy - forgattam a szemem.
- Itt van a reggelijük. Kér még valamit, uram? - kérdezte a pincérnő Maxet.
- Csak egy bagelt krémsajttal, kérem - mosolygott rá. Bólintott a lány, majd elment.
- Szóval, van ma sulid? - kérdezett engem Max.
- Igen, oda kell érnem egy óra múlva. Ma nincs munkám, úgyhogy legalább azt kiélvezhetem - mosolyogtam. Miközben beleharaptam a reggelimbe, úgy éreztem, mintha valaki figyelne. A jobb oldalamra néztem és megláttam, azt hiszem, Louist a One Directionből, aki épp engem bámult. Nincs neki barátnője? - gondoltam magamban.
- Hát, ez jó. Nem is tudom, miért van egy részmunkaidős állásod. Nem mintha szükséged lenne a pénzre, vagy ilyesmi - mondta Max. Igaza volt. Joey sosem kér tőlem lakbért, vagy bármit. Csak a saját ruháimat kell megvennem és ehhez hasonló dolgokat. Nyolc éves korom óta volt mindig valamilyen állásom, és sok pénzem van a megtakarítási számlámon. Mivel nem kellett sok dolgot vennem az iskola miatt, így nem is gondoltam annyit a számlámra.
- Azt hiszem, nincs is - mondtam őszintén.
- Miért nem lépsz ki és pihensz? Nem lesz időd lazulni, miután lediplomázol és elhelyezkedsz - mosolygott Joey. Max átkarolt a vállamnál és az oldalához húzott.
- Azt mondom, lépj ki és pihenj - mosolygott rám Max.
- Majd még meggondolom. Nézzétek, srácok, el kellene indulnom a suliba. Majd később találkozunk, oké? - bökdöstem meg Maxet, hogy felálljon és így én is ki tudjak jutni a bokszból.
- Oké. Legyen jó napod! - mondta Joey, miközben felállt és magához húzott egy ölelésre.
- Majd igyekszem - mosolyogtam.
- Én jövök - mondta Max és ő is magához vont egy mackós ölelésre.
- Nagyon jó az illatod - mosolyogtam, ahogy átöleltem Maxet. Joeyn kívül, Max volt a biztonsági támaszom. Mindig biztonságban éreztem magam vele, nem számított, hogy mi történt.
- Köszi, a tied sem olyan rossz - kuncogott. Elhúzódtam az ölelésből, lábujjhegyre álltam és arcon csókoltam. Elvettem a sulis táskámat és a pénztárcámat a bokszból.
- Később találkozunk, bébi - mosolygott Joey, mire bólintottam. Elindultam a kávézó bejárati ajtaja felé, hogy kimenjek, mikor...
- SZERETÜNK ANNA BANANA! - kiabálta Max. Megfordultam, hogy rápillantsak, de ő csak levegő puszikat küldött felém. Megráztam a fejem és a szemem forgattam, mielőtt kisétáltam volna az ajtón. Elindultam az órámra...