Fordított szavak és hazugságok

II. évad // 49. rész

Anna szemszöge
Harryvel az előbb fejeztük be a családdal való fényképezkedést, most pedig a koszorúslányokon volt a sor. Annyi képet akartam a mai napról, amennyi lehetséges, csak hogy emlékezzek minden részletére. Tudom, hogy nem fogom elfelejteni az esküvőm napját, de azt is tudom, hogy a legjobban a férjemre koncentrálok, és nem másra. Ezért szeretném, ha vissza tudnám nézni a képeket, hogy lássam, mindenki jól érzi magát.
- Anna, kicsit sápadtnak tűnsz, jól vagy? - kérdezte Perrie. Gyakorlatilag, hallottam Harry nyakát megroppanni, ahogy elfordította a fejét, hogy aggódva végigmérjen.
- Jól, persze, csak egy kicsit szomjas vagyok - füllentettem. Ma nem nagyon éreztem magam formában, de ráfogtam az idegességre.
- Igyál egy kis vizet. Miért nem tartunk egy ötperces szünetet, aztán folytathatjuk? - javasolta Perrie. Elmosolyodtam és bólintottam, majd elsétált és szólt a fotósoknak meg a többieknek is. Harry megfogta a csuklóm, finoman elhúzott a többiektől. Kezében egy pohár víz volt.
- Ez reggeli rosszullét? Csak mert nem biztos, hogy reggel jelentkezik - mondta pánikolva Harry. Őszintén, nem is gondoltam rá. Két hónapos terhes vagyok, és még egyszer sem voltam rosszul reggelenként. Persze, amilyen szerencsés vagyok, a „reggeli rosszullétem" is az esküvőn jön elő. - Erre nem gondoltál, mi? - próbálta visszafojtani Harry a nevetést.
- Vagy mindig arra gondolok, vagy teljesen elfeledkezem róla - mondtam halvány mosollyal, majd megfogta a kezem és a mellkasára tette.
- Hát, ez a hét zsúfolt volt, úgyhogy megértem, miért felejtetted el - mosolygott.
- Jobban vagy? Lehet, hogy kiszáradtál - mondta anya, mikor odajött hozzánk.
- Már jobban vagyok. Szerintem csak egy kis szünetre volt szükségem, meg egy pohár vízre.
- Oké, akkor, ha jobban vagy, gyere vissza. Mindenki nyugtalan, mivel éheznek és szomjaznak - nevetett.
- Igen, nem hibáztatom őket. Én is éhezem - nevetett Harry is.
- Ahogy mindig - mondtam.
- Aha - vigyorgott.
- Na, akkor menjünk és fejezzük be a fotózást. Ó, Anna, majd szeretnék másolatokat - mosolygott rám anya.
- Persze - mondtam, ahogy Harryvel követtük őt vissza a többiekhez.
- Készen állsz? - kérdezte Perrie reménykedő tekingetettel.
- Igen, köszi a szünetet. - Rám mosolygott, a fotógráfus pedig elmondta, hova és hogyan álljunk.
Miután végeztünk, mindannyian a terembe mentünk, ahol a fogadást tartottunk. Harryvel volt egy aranyos ki kapunk, és most készülődünk az első közös táncunkra, mint házaspárok. Ahogy elindult a zene, Harry megfogta a jobb kezemet és összekulcsolta ujjainkat, majd másik kezét a hátamra tette. A szabad kezemet a vállára helyeztem, és gyönyörű szemeibe bámultam, mikor Train Marry Me című száma felcsendült.
- Még most sem hiszem el, hogy házasok vagyunk - mosolyog rám.
- Én se, de ennél boldogabb nem is lehetnék - mondtam neki, mielőtt lehajolt és gyorsan megcsókolta a számat, majd a homlokát az enyémnek döntötte. A zenére lépegettünk, míg egymás szemeit bámultuk.
- Szerinted mindenki olyan boldog lesz, mint ahogy vártuk? - kérdeztem tőle. Tudom, hogy talán nem ez a legjobb alkalom rá, de muszáj tudnom.
- Szerintem először le fognak döbbenni, de aztán örülni fognak nekünk. Ismerem anyát, és imádni fogja, hogy nagymama lesz - nyugtatott meg. A tekintetét elnézve tudtam, hogy tényleg így is gondolja szavait. - Ha meg nem, akkor meg kinek van rá szükségük, amúgy? - kuncogott Harry.
- Oké.
- Annyira szeretlek - mondta, mikor a zene elhallgatott, a többiek meg éljenzésben törtek ki.
- Itt az ideje, hogy a tanúk elmondják a beszédüket. Anna, Harry, menjetek helyetekre - szólt bele a mikrofonba Louis. Harry megfogta a kezem, levezetett a tánctérről a székünk felé.
- Nos, sok veszekedésnek hála, Perrie engedte, hogy én beszéljek elsőnek - kuncogott Niall. Perrie-re néztem, aki a szemeit forgatta. Felnevettem, majd visszafordultam Niall fele. - Már jó ideje ismerem Harryt. Rengeteg idő töltünk együtt a munkánk miatt, és őszintén megmondhatom, hogy nagy flörtölő hírében állt. Minden lány elájult, aki Harryvel flörtölt, és szerintem Harrynek ez nagyon is tetszett. Ez volt, míg nem találkozott Annával. Őt nem nyűgözte le a flörtölő énje, sőt, észre se vette, hogy Harry végig próbálkozott nála - nevette el magát Niall, ahogy a többiek is. - Mikor mind először találkoztunk Annával, nagyon befelé forduló ember volt, akinek mindegy volt, hogy „egyedül" van-e - mondta Niall, és idézőjeleket rajzolt a levegőbe. - Egy kis idő után Harry lebontott néhány falat körülötte, így beengedett minket is. Még ha közel is engedett minket magához, Harryben bízott meg teljesen. Valami fura oknál fogva, jobban bízott meg benne, mint bennem. Szerintem, a többi srác nevében is mondhatom, hogy féltékenyek voltunk, főleg Louis. De ahogy telt az idő, örültem, hogy megbízott Harryben, mert ha nem tette volna, talán most nem lennénk itt. Harrynek és Annának megvoltak a jó és rossz pillanatai is, és rengeteg akadály gördült eléjük, amelyek elszakíthatták volna őket egymástól, de nem. Csak erősebbek lettek, és ez az, amiért örökké együtt maradnak. Mindkettőtöket imádlak, és alig várom, hogy kis Harryk és kis Annák rohangáljanak körülöttünk - mosolygott Niall, ahogy pár könnycsepp gördült le a szeméből.
Hálás vagyok, hogy Lou vízálló szempillaspirált használt, mert most szörnyen néznék ki.
- Harryre és Annára - emelte poharait Niall, ahogy a többiek is és elismételték szavait. Harryvel felálltunk, odamentünk Niallhez, hogy megöleljük, mielőtt leültünk ismét. Ahogy helyet foglaltunk újból Harryvel, Perrie megragadta a mikrofont.
- Hát ezek után én mit mondjak? - nevetett Perrie, ahogy a többiek is. - Nos, rövidre fogom, mondjuk azzal, hogy nagyon boldog vagyok, amiért Harry és Anna végre összeházasodtak. Már régóta vártunk erre, és most tudjuk, hogy igazán boldogok. Annával már az első találkozásunkkor egy hullámhosszon pendültünk, és azóta legjobb barátok lettünk. Ezért a csodálatos vőlegényemnek, Zaynnek, valamint Harrynek tartozom köszönettel. Átéltem Annával jó pár jó és rossz periódust, és őszintén mondhatom, hogy a jó időkért csakis Harry a felelős. Harry, annyira boldoggá teszed őt, és tudom, hogy ő is ezt teszi veled. Mindketten hihetetlenül tökéletesek vagytok egymásnak, és alig várom, hogy lássam a gyönyörű gyerekeiteket.
Harry megszorította a kezem Perrie utolsó szavainál, mire rá mosolyogtam, majd visszafordultam a legjobb barátnőm felé.
- Imádlak titeket, és kívánom, hogy hosszan és boldogan éljetek együtt - mondta Perrie. Eltátogtam neki egy köszönömöt, mielőtt szó szerint felénk futott és megölelt. - Imádlak titeket. - Sírt az örömtől.
- Mi is szeretünk, Pez - válaszoltuk egyszerre Harryvel. Elhúzódott és letörölte a könnyeit, mielőtt visszament Zaynhez. Anne már épp fel akart állni, hogy mondjon valamit, de a pincérek félbeszakították azzal, hogy kihozták az ételeket.
- Ó, hál' Istennek, nem hinném, hogy végig tudnám hallgatni a beszédét - suttogta Harry a fülembe. Mindig kiráz a hideg forró leheletétől.
- Mit fogtok rendelni? - kérdezte Lottie, még mielőtt mondhattam volna valami választ Harrynek.
- Valószínű, hogy steak-et és krumplipürét, bár nem vagyok annyira éhes - mosolyogtam rá, mire visszafordult az étlapja felé.
- Tényleg enned kellene valamit, mert nem egészséges a baba számára, ha nem eszel - suttogta anya a fülembe, és éreztem, hogy az összes vér kifolyik az arcomból.
- Mi? Hogyan? - suttogtam bepánikolva.
- Édesem, láttam, ahogy a minap csak úgy ragyogtál, de azt hittem az esküvő miatt van. Aztán meghallottalak titeket Harryvel kint beszélgetni, és összeállt a kép. Hány hónapos? - kérdezte.
- Kettő. Elmondtad valakinek? Istenem, mondd, hogy...
- Nem, és nem is fogom. Nagyon örülök nektek. Nagyszerű anyuka leszel - mosolygott rám félbeszakítva. Megkönnyebbülve sóhajtottam, aztán hátradőltem a székemben. - Csak egyél valamit, nehogy elájulj itt nekünk. Nem hinném, hogy azt Harry jól viselné - mosolygott le rám. - A steak tökéletes választás, még ha csak keveset is eszel belőle - tette hozzá. majd Dan felé fordult.
- Jól vagy? Remegnek a kezeid - kérdezte Harry.
- Tudja - motyogtam neki, Harry pedig teljesen összezavarodva vonta fel a szemöldökét. - Anya tudja, hogy terhes vagyok - mondtam annyira halkan, hogy én is alig hallottam magamat. De Harry hallotta, szemei pedig nagyra nyíltak. - Meghallott minket, amikor kint beszélgettünk. Azt mondta, nem mondja el senkinek - vágtam rá, mielőtt pánikolhatna.
- Oké, és örül, vagy...?
- Örül nekünk - mosolyogtam rá, mire ő is ezt tette és megcsókolt.
- Megmondtam - motyogta ajkaimra.
Mikor mindannyian végeztünk a vacsoránkkal, Harryvel odavezettek minket a tortánkhoz. Egyszerűen tökéletes volt. Háromemeletes, és gyöngy fehér cukormassza borítja. Az aljától kezdve, minden szintet hullám alakjába ehető gyöngy díszít. A torta tetején van egy hatalmas masni. Annyira csodálatosan néz ki, és rossz, hogy Harryvel fel kell vágnunk. Bár nem panaszkodom, mert egy kis tortát akarok enni.
Harryvel szépen megetetjük egymást egy-egy darab tortával, mielőtt visszamegyünk táncolni, és kezdődik a buli - hogy Louis szavait idézzem. Kis idő elteltével émelyegni kezdtem a táncolástól, úgyhogy elmentem és leültem Harry nagymamájával, akivel beszélgettünk. Rengeteg buta történetet mesélt az ő esküvőjéről is, és hogy hogyan ment minden fuccsba. Én örülök, hogy az enyémen ma minden jól ment. Nem hinném, hogy mind fizikailag, mind érzelmileg megbirkóztam volna az ellentétével.
Senki, kivéve Harryt és anyát, nem tudta az igazi okát, hogy miért nem táncolok a férjemmel és a barátaimmal. Azt kellett mondanom mindenkinek, hogy fáj a lábam. Valójában, Harry volt az, aki kényszerített, hogy ülve maradjak. Látta az arcomon, hogy egyre inkább rosszul érzem magam. Szívesen mondanám, hogy az ülés segített, de nem.
Harryvel most a limuzinban ülünk, úton a hotelbe pár óráig, mivel a reptérre kábé három óra múlva kell indulnunk. Harry még most sem mondta meg, hogy hova megyünk, de annyira fáradt vagyok, hogy nem is érdekel. Csak remélem, hogy a repülőút elég hosszú, mert aludni akarok. Sose hittem volna, hogy ilyet mondok.
- Valamivel jobban vagy? - kérdezte Harry.
- Már nem vagyok rosszul, csak szédülök és fáradt vagyok - válaszoltam őszintén. Az oldalának bújtam, fejemet a vállára fektettem, míg a gyűrűmmel játszadozott idiótán vigyorogva.
- Mikor visszaérünk a hotelbe, aludhatunk - mondta Harry, mire felálltam és az egész törzsemmel felé fordultam.
- Nem megyünk a hotelbe, hogy csak úgy aludjunk - pillantottam rá kacéran, mire vigyorra húzta a száját, mielőtt kezeibe vette az arcom és keményen megcsókolt.
- Igen, határozottan nem fogunk aludni - motyogta ajkaimra. Amint a limuzin felhajtott a hotel elé, Harryvel kipattantunk és besétáltunk az épületbe. Mikor a liftbe beszálltunk, menyasszony stílusban felkapott.
- Annyira szeretlek - mondta csendesen, majd szenvedélyesen megcsókolt.
Őszintén kimondhatom, hogy az elmúlt három óra csodálatos volt. Minden más volt, most hogy összeházasodtunk, de jó értelemben. Hivatalosan is férj és feleség vagyunk, és semmi sem választhat minket szét egymástól.
~*~
Harryvel a hotelszobánk teraszán állunk Görögországban, nézzük, ahogy a hajók ringnak a vízen. Igen, Görögországba vagyunk nászúton! Annyira meglepődtem, mikor elmondta Harry, hogy itt fogjuk tölteni ezt a két hetet. Mindketten imádkoztunk, hogy a paparazzók ne találjanak meg, mert csak együtt akarunk lenni, mint a friss házasok.
- El akarsz menni valahová vacsorázni? - kérdezte.
- Szeretnék, amíg nem kell elegánsan felöltöznöm. Nagyon elfáradtam - válaszoltam.
- Nekem jó. Miért nem mész és öltözöl át a melegítőből, én meg addig foglalok asztalt valahol - mosolygott rám Harry, mielőtt bement a szobánkba, egyenesen a telefonjához. Felsóhajtottam és a bőröndhöz léptem, hogy ruhákat keressek. Komolyan, nem akarom levenni a melegítőm, viszont el akarok menni Harryvel vacsorázni.
- Oké, megvagy?
- Csak hadd öltözzek át gyorsan - mosolyogtam rá.
Harry szemszöge
Még most sem tudom elhinni, hogy Annával házasok vagyunk. A tegnapi nap volt életem egyik legjobb napja. Minden jól alakult, semmi baj nem történt, azt leszámítva, hogy Anna nem érezte magát 100 %-osan jól. Sajnáltam, amiért meg kellett birkózni a reggeli rosszullétekkel. Bárcsak elvehetném tőle ezt, de tudom, hogy nem lehet.
- Jó? - kérdeztem Annát. Egy aranyos kis étteremben ültünk.
- Nagyon jó. És a tied?
- Rohadt finom - mosolyogtam rá. - Szóval, mit csináljunk kaja után?
- Visszamehetnénk a hotelbe és összebújhatnánk? Ez az étel remek, de nem nagyon fekszik a babának - mondta.
- Aw, sajnálom, bébi. Miért nem mondtad meg? - kérdeztem.
- Mert nem akartam tönkretenni a vacsorát - válaszolta halkan.
- Fizetek, és mehetünk is - mosolyogtam rá. Anna bólintott és halvány mosolyra húzta a száját, mikor felálltam. Lehajoltam, megcsókoltam a feje búbját, majd elmentem az étterem elejébe, hogy kifizessem a számlát.
Mikor végeztem, visszamentem Annához és szóltam, hogy mehetünk. Visszasétáltunk a hotelhez, mivel majdhogy nem az utca túloldalán volt. Mikor megérkeztünk a szobánkba, Anna egyenesen berohant a fürdőbe és hányt. Megpróbáltam utána menni, de magára zárta az ajtót, így az ágyhoz mentem inkább és levettem a farmerem és a pólóm. Tíz perccel később Anna kijött a fürdőből sírva. Felálltam és odasiettem hozzá, hogy megöleljem.
- Mi a baj? - kérdeztem, és próbáltam nem kiakadni.
- El fogom rontani ezt a nászutat - sírta a mellkasomra.
- Miért rontanád el? - kérdeztem összezavarodva.
- Mert már a kaja látványától is rosszul leszek, most meg a szagok is hatással vannak rám. Tudom, hogy az orvos azt mondta, hirtelen fognak jönni ezek, de reméltem, hogy lesz még időnk, míg nincs vége a nászútnak. - Sóhajtottam és szorosabban öleltem magamhoz.
- Nem teszel tönkre semmit. Nagyon örülök, hogy a gyerekemmel vagy terhes. Ráadásul, ha nem tudsz sokat enni, akkor én se fogok, és talán az edzőm se fog megölni, amiért elhízom - nevettem fel, próbáltam feloldani a hangulatot. Szerencsére, sikerült. - Csak feküdjünk le. Talán holnap jobban leszel, miután kialudtad magad - javasoltam, mire bólintott és levette a nadrágját, pólóját, és egy szál melltartóban és bugyiban állt meg előttem. Odasétált a bőröndjéhez, felvette az egyik régi pólómat, magára húzta, majd bemászott az ágyba. Bemásztam mellé én is, és a mellkasomra vontam.
- Azt hiszem, ha ezek a reggeli rosszullétek elmúlnak, akkor fogok igazán örülni ennek a babának - szólalt meg Anna pár perc csend után.
- Utánanéztem az interneten, és már nem fog sokáig tartani. Alig várom, hogy megtervezzük a gyerekszobát. Remélem, minden készen fog állni, mielőtt megszületik a baba - mondtam.
- Az jó lenne, de nem mondom, hogy várom a pakolást és a kipakolást, ami a költözéssel ját - kuncogott.
- Hidd el, én is így vagyok vele, de tudom, hogy a végén megéri. - Anna bólintott és belefúrta a fejét a mellkasomba. - Köszönöm, hogy a legboldogabb férfivá teszel a világon. Annyira szeretlek, és örülök, hogy te vagy a feleségem - mondtam, miután csendben feküdtünk egy kis ideig. Mikor nem válaszolt, lepillantottam és észrevettem, hogy bealudt. Megcsókoltam a homlokát, kinyújtóztam óvatosan, hogy lekapcsolhassam a lámpát, mielőtt lehunytam a szemem és a legnagyobb mosollyal aludtam el.