Fordított szavak és hazugságok

III. évad // 15. rész

Avery szemszöge
- Annyira csúnya vagy - szólt Emmy, mikor elmentem mellette a folyosón. Egyike volt Harper barátainak, aki utált engem, és megpróbálta megkeseríteni az életemet, bármi áron. Harper ugyan nem vett részt benne, de még csak meg sem állította. Ott állt, és hagyta, hogy szarul érezzem magam miattuk. És ez rosszabb lett azóta, hogy Ethan és Harper ismét együtt vannak.
- Nem érzed magad hasztalannak, mivel a családban te vagy az egyetlen, akinek semmi tehetsége? - Justine, egy másik Harper barátai közül, szólt, míg utánam jöttek a folyosón. Nem törődtem velük, csak kissé gyorsabban sétáltam Landon felé, aki már várt rám. Fellélegeztem, mikor megláttam, és meglepett, hogy Ethannal beszélget.
- Jól vagy, Avery? Kissé sápadtnak tűnsz - jegyezte meg Ethan, amint meglátott.
- Igen, csak érzem, hogy a mai nap, nem az enyém - vontam vállat, míg Landon magához húzott. A mellkasának döntöttem a fejem, ő pedig a karom simogatta.
- Sajnálom, remélem, jobban leszel. Találkozunk a suli után - köszönt el Ethan, mielőtt Harperhez indult, és csatlakozott az ördögi barátaihoz.
- Haza kellene menned, ha ennyire nem vagy jól - mondta Landon.
- Jól leszek, szerintem csak éhes vagyok. Rég reggeliztem - mosolyodtam el halványan. Bólintott és megfogta a kezemet, hogy elvezessen a menzára.
Anna szemszöge
- Hogy mit csinált? - kérdeztem a nőtől, aki a telefon túlsó végében volt. - Rendben, mindjárt ott leszek - sóhajtottam.
- Ki volt az? - kérdezte Harry. Megfeszültem, tudva, hogy mellettem van.
- Brayden iskolájából hívtak. Rosszalkodott, és ragasztót tett az egyik osztálytársa hajába. Felfüggesztették a mai napra - válaszoltam.
- Ezért függesztették fel? - kérdezte Harry védekezően.
- Úgy tűnik, már napok óta rosszul viselkedik. A tanára azt mondta, hogy küldött haza egy levelet, de szerintem sosem adta oda nekünk. Érte megyek, tudnál az ikrekre vigyázni? - kértem tőle, mikor felálltam az asztalomtól.
- Nem, majd én elmegyek érte - jelentette ki Harry, és kiviharzott az irodámból. Felsóhajtottam, majd visszaültem a székembe. Felnéztem a babfigyelő monitorra, és láttam, hogy az ikrek még mindig szunyókálnak. Az ajtómra pillantva láttam Harryt, hogy elhúz, és egy csattanással bezárja maga mögött a bejáratot.
Eltelt egy pár óra, mire meghallottam a bejáratot kinyílni, és Brayden sétált be nevetve. Felálltam az ikrekkel a karomban, és a hangok felé igyekeztem.
- Szia, anya, nézd mit vett nekem apa! - sikoltotta Brayden, míg feltartotta az új játékfiguráját.
- Brayden, menj a szobádba, kérlek. Beszélnem kell apával - mondtam, mire bólintott és felment a lépcsőn.
Visszamentem a nappaliba, ahol a járókába tettem az ikreket.
- Miért van az, hogy Brayden bajba kerül az iskolában, te pedig veszel neki egy új játékot? - kérdeztem higgadtan, míg Harry egyik lábáról a másikra állt, és végigszántott a haján.
- Azt hiszi, hogy már nem szeretjük őt - mondta lehangoltam. Ledöbbenve néztem fel rá. - azt mondta, hogy jobban szeretjük az ikreket - tette hozzá. - Odajött hozzám, mire felálltam.
- Vigyázz az ikrekre - mentem el mellette, fel a lépcsőn. Braydenhez.
- Szia, anya - mosolygott rám, amint meglátott.
- Gyere, ülj le mellém az ágyra - szóltam. Felvette az új játékát, és odajött hozzám, mielőtt felugrott. - Ugye tudod, hogy amit mostanában teszel az iskolában az elfogadhatatlan? - kérdeztem tőle komolyan. Brayden lesütötte a szemét az ölére, és bólintott. - Mivel felfüggesztettek, a héten nincs több videó játék - mondtam. Rosszul viselkedik, mert úgy érzi, nem szeretjük Harryvel, de ez nem jelenti azt, hogy megúszhatja büntetés nélkül.
- Mi? - ocsúdott fel.
- Hallottad. Nem érdekel, ha valami bánt téged, akkor sem viselkedhetsz így az iskolában. Beszélj velem, vagy apával, és majd megoldjuk. - mondtam. - Mindegyikőtöket ugyanannyira szeretlek. A babáknak csak most szükségük van a plusz figyelemre, mert ilyen kicsik. Megérted? - kérdeztem, mire felnézett rám és bólintott.
- Igen, anya. Mérges vagy rám? - kérdezte félénken.
- Nem, bébi, csak kissé csalódtam. Kérlek, ne viselkedj így többé, és soha ne tegyél ragasztót más lányok hajába. Az sem érdekel, ha ő kezdte - mondtam. Brayden ismét bólintott és a mellkasomnak esett.
Köré fontam a karjaimat, és megcsókoltam a feje búbját.
- Maradj a szobádban, míg apa vagy én nem szólunk, hogy vacsora - mondtam, majd felkeltem az ágyról. Elvettem a videó játékait, és kimentem a szobából.
- Miért csináltad ezt? - kérdezte Harry. Persze, hogy kintről hallgatózott.
- Felfüggesztették az iskolából. Ezért büntetés jár, nem egy új játék - vágtam vissza halkan, majd elmentem mellette a szobánkba.
- Azt hitte, hogy már nem szeretjük - mondta, mikor bejött mögöttem. A szekrényünkbe tettem a játékokat.
- Lehet, hogy nem fordítottuk rá az összes figyelmünket, de akkor is sok időt töltünk vele. Csak nem tetszett neki, hogy nem ő áll a figyelem középpontjában - vallottam be. Brayden mindig is szerette, ha körülötte forog a világ, és ha nem így van, kifordul önmagából. Ezúttal tiszteletlenül bánt a tanárával és a társaival, és ez nem tetszett. Harry nem mondott semmit, csak frusztráltan beletúrt a hajába.
- Rosszul éreztem magam, amiért ezt hitte. Mit kellett volna tennem? - kérdezte.
- Nem kellett volna venni egy új játékot.
- Azt tettem, amiről úgy gondoltam, hogy helyes.
- Én pedig azt tettem, amit én véltem helyesnek - vontam vállat. Harry tett felém egy lépést, ezért lazán elfordultam. - Megyek és megnézem, hogy vannak az ikrek - mondtam, és elhúztam az ideges férjem mellett.
Avery szemszöge
- Jobban vagy valamivel? - kérdezte Ethan, míg hazavitt engem és Jesset.
- Azt hiszem. Csak elfáradtam - mondtam röviden.
- Hát, az jó - mosolygott.
- Lehet, hogy lefekszem, ha hazaértünk - sóhajtottam, és az ablaknak döntöttem a fejemet. Ethan bólintott és bekapcsolta a rádiót. Jesse a hátsó ülésen ült, a fülében a fülhallgatóval. Apa régi számait hallgatta, mikor még a One Directionben volt. Mindannyian túlléptünk már ezen a korszakunkon. Annyira örültem, mikor hazaértünk. Amint Ethan leparkolt, felvettem a cuccomat és a bejáratig futottam. Majdnem anyába botlottam a bejáratnál.
- Bocsi - szóltam.
- Semmi gond. Elfutok a boltba, szükséged van valamire? - kérdezte. Eddig nem is tűnt fel, hogy igyekszik valahová, csak mikor megláttam a kocsi kulcsot és a táskát a kezében.
- Hozol nekem valami gyógyszert? Ez a maradék spagetti még mindig bántja a gyomromat - kértem.
- Persze, kicsim. Miért nem mész fel és fekszel le? Majd felkeltelek, ha vacsora van - mosolygott. Biztos azért megy a boltba, hogy bevásároljon a vacsorához... Bólintottam, és felmentem egyenesen a szobámba.
- Szia, Avery - köszönt Brayden, amint elmentem mellette a folyosón. Rámosolyogtam, és bementem a szobámba. Bekuckóztam a paplan alá, és máris elaludtam.
~ * ~
- Avery, ideje felkelni - simította végig anya finoman az ujját a homlokomon. Felnyitottam a szemeimet, és láttam, hogy leült mellém az ágyra.
- Rendben - morogtam álmosan.
- Csináltam húslevest, úgyhogy gyere és egyél egy keveset.
- Oké, mindjárt megyek, csak összeszedem magam - mosolyogtam rá. Bólintott, és kiment a szobámból.