Fordított szavak és hazugságok

II. évad // 28. rész

Anna szemszöge
Egy hete volt karácsony, és egy hete, hogy abbahagytam azoknak a szörnyű gyógyszereknek a szedését, amitől depressziós lettem. Az elmúlt pár napban már mindkét szememre láttam, merthogy a duzzanat lejjebb ment, és már mindkért szemem ki tudom nyitni normálisan. Tetszik, hogy már nem nézek ki úgy, mint egy küklopsz. Már annak is egy hete, hogy beismertem magamnak, újra Harryvel akarok lenni. Már ha ő is ezt akarja. Már eltelt egy kis idő és semmit nem tettem, csak ellöktem magamtól. Igen, barátok voltunk, de még mindig nem nyíltam meg neki, mint ahogy régebben. Nem mintha Louis-val vagy a srácokkal mindent megbeszéltem volna...
- Anna, örülsz, hogy végre lekerült rólad ez a hülye vállszíj? - kérdezte Eleanor. Louis kocsijában vagyok velük, épp hazafele tartunk az orvostól. Ma volt egy kontrolom és szerencsére, a vártnál korábban szedték le rólam a vállszíjat, aminek nagyon örültem. Épp annyira volt idegesítő, mint ez a kicseszett merevítő a nyakamon, amit még egy hónapig kell viselnem.
- Igen, de jobban örülnék, ha a nyakamról is levehetném ezt az izét - válaszoltam. Az elmúlt napokban többet beszéltem mindenkivel. A poklon mentek keresztül az alatt a két hét alatt, mert túl gyenge voltam, hogy megpróbáljak elszökni Emily és Damon elől. Nem mondtam nekik, de tudom, hogy leüvöltenék a fejem, amiért magamat hibáztatom.
- Harry ma jön haza. Izgatott vagy? - kérdezte Louis. Szó szerint, az elmúlt hetet azzal próbálta eltölteni, hogy meggyőzzön, hogy adjak Harrynek egy második esélyt. Szegény, nem tudta, hogy már elterveztem, hogy azt fogom tenni.
- Azt hiszem - válaszoltam röviden.
- Csak adj neki egy kicseszett esélyt. Velünk is ezt tetted és nem okoztunk csalódást. Tudom, hogy Harry sem tenné - füstölgött Louis, amiért ilyen „makacs" vagyok.
- Louis, teljesen egyet értek veled, hogy megérdemel egy esélyt, de nem kényszeríthetjük Annát olyasmire, amit nem akar - szólt közbe Eleanor, mintha én nem is ülnék a kocsiban.
- De, kényszeríthetem, mert tudom, hogy mélyen legbelül ő is Harryvel akar lenni - oltotta le Louis. Eleanor már épp mondani akart valamit, de közbeszóltam:
- Itt ülök, és sosem mondtam, hogy nem fogadom vissza.
- Mi? - sikoltotta Louis.
- Csak mert nem válaszoltam neked igennel, az még nem jelenti azt, hogy nem értek veled egyet - vallottam be.
- Hát, azt sem jelenti, hogy újra vissza akarod kapni - mondta, miközben megpróbált az útra koncentrálni és nem rám nézni a visszapillantó tükörben.
- Mikor jöttél rá? - kérdezte Eleanor.
- Már egy ideje várok arra, hogy visszaszerezzem őt, csak karácsonyig nem vettem tudomást ezekről az érzésekről. Akkor döbbentem rá, hogy túlságosan szeretem ahhoz, hogy kizárjam az életemből - válaszoltam.
- Aww - reagáltak egyszerre, mire a szemem forgattam.
- És hogy fogod elmondani neki? - kérdezte Louis.
- Fogalmam sincs. Azt se tudom, hogy mikor fogok vele találkozni... - hallgattam el. A karácsony napját leszámítva, nem is beszéltem Harryvel, így fogalmam sincs, hogy mikor látom viszont.
- Hát, most az én lakásomon van. Épp előbb írt Louis telefonjára - szólalt meg Eleanor, mire a szívem gyorsabban kezdett verni és ideges lettem.
- Kiteszünk otthon és elmegyünk bevásárolni a vacsorához, így beszélhetsz vele - javasolta Louis. Már volt egy olyan érzésem, hogy ezt mind ő tervelte ki.
- Igen, és ha jól sikerül, akkor mindannyian vacsorázhatunk együtt és mozizhatunk - éljenzett Eleanor.
- De van egy újévi buli, ahova el kell mennetek - emlékeztettem őket.
- Kihagyhatjuk - vont vállat Louis.
- Igen, nem muszáj mennünk - értett egyet Eleanor.
- El fogtok menni arra a partira és jól fogjátok magatokat érezni. Én tökéletesen megleszek otthon.
- Jó, de attól még együtt vacsorázunk - jelentette ki Louis.
- Oké - egyeztem bele, mert úgysem nyerhettem volna meg ezt a csatát.
~*~
Pár perc kocsiút után végre megérkeztünk az épületünkhöz, és gyorsan kipattantam, majd a lift felé mentem. Louis lakásához menet a szívem egyre gyorsabban és gyorsabban vert, és egyre inkább közelebb kerültem Harryhez és ahhoz, hogy elmondjam, hogyan érzek.
- Gyerünk, menjünk - szólt Louis, míg nyitva tartotta a liftajtókat. Észre se vettem, hogy megálltunk.
- Oké. - Kiszálltam a liftből és követtem Louis-t és Eleanort a bejárati ajtóhoz.
- Ne legyél ideges. Semmi okod az aggódásra, higgy nekem - vigyorgott rám Eleanor. Miért van egy olyan érzésem, hogy ő tud valamit? - tettem fel magamnak a kérdést, amint beléptünk a lakásba. Amint bementem, hallottam, hogy Louis beszél valakihez, aki gondolom, Harry volt.
- Szia, Harry. Hogy vagy? Milyen volt a karácsony? - kérdezte tőle Eleanor, mikor a nappaliba értünk. A fiúk a kanapén ültek és beszélgettek. Harry felállt és Eleanorhoz ment, barátságosan megölelték egymást.
- Jól vagyok, és kellemes volt, köszi. A tied? - kérdezett vissza. Elmentem a fotelhez és leültem, mert egyrészt kimerültem, másrészt pedig ideges voltam, amiért Harry közelében vagyok.
- Jó volt. Sok időt töltöttem a családommal, ahogy Louis-val, Annával és a többiekkel is - mosolygott édesen Eleanor. A minap mentek vissza a húgaim és anya Doncasterbe.
- Jól hangzik.
- Akkor, El, mennünk kéne, hogy bevásároljunk a vacsorához. Harry, itt maradsz Annával, míg vissza nem érünk? Akár velünk is vacsorázhatnál - szólt közbe Louis. Ennél nyilvánvalóbb nem is lehetne.
- Persze. Mi lesz a kaja? - kérdezte Harry.
- Tacóra gondoltam, mivel egyszerű és könnyű, mielőtt elmegyünk bulizni.
- Ó, elmentek?
- Igen, Anna kényszerített - mérgelődött Louis.
- Nincs szükségem rátok, hogy felügyeljetek. Szilveszter van, menjetek és élvezzétek - mondtam Louis-nak, Eleanornak és Harrynek.
- Nos, nem fogok veled leállni és veszekedni, úgyhogy Ellel elmentünk és hamarosan vissza is jövünk - kelt fel a kanapéról Louis, és gyakorlatilag a bejárati ajtóhoz rángatta Eleanort.
- Elég szeszélyes ma - kuncogott halkan Harry, míg kínosan álldogált.
- Beszélnünk kellene - mondtuk egyszerre, mire elnevettük magunkat. A szobában egyre kínosabb lett a hangulat.
- Kezdd te - mosolygott Harry, mire vettem egy mélylevegőt és lehunytam a szemem.
- Te... Sajnálom, fogalmam sincs, hogy mondjam - mondtam.
- Csak mondd, ami az eszedbe jut - felelte, mire leült elém a dohányzóasztalra. Nem is gondolkoztam, csak tettem, ahogy mondta.
- Még mindig reménytelenül szerelmes vagyok beléd - nyögtem ki, mire Harrynek elállt a lélegzete. - Tudom, hogy az elmúlt hónapokban folyton csak ellöktelek magamtól, de valójában nem akartam, hogy elmenj. Féltem, hogy újra visszaengedjelek az életembe úgy. Lehet, hogy megbíztam benned, mint egy barátban, de nem úgy, mint egy fiúbarátban - hallgattam el, és felnéztem Harryre. Egyfolytában engem bámult, semmilyen érzelem nem tükröződött az arcán. - Örültem, hogy ott voltál, mikor felébredtem abból a rémálomból. Tudtam, hogy nem erőlteted, hogy mondjam el, mit álmodtam. Csak átöleltél és énekeltél nekem, míg el nem aludtam. Ez döbbentett rá, hogy mennyire szeretlek, és hogy szükségem van rád. Tudom, hogy már valószínűleg továbbléptél, de szerettem volna, ha tudod, hogy...
Harry félbeszakított, hogy ajkait az enyémnek nyomta. Először ledöbbentem, de gyorsan visszacsókoltam.
- Miért sírsz? - kérdeztem, ahogy megéreztem könnyeit az arcomon. Kezei közé fogta az arcom és egyenesen a szemembe nézett.
- Nagyon boldog vagyok, hogy még mindig szeretsz, és hogy velem akarsz lenni - válaszolta.
- Akkor ez azt jelenti, hogy nem léptél tovább? - kérdeztem hülyén.
- Nem - mosolygott.
- És akkor ez most mit jelent? - tettem fel a következő kérdést kíváncsian.
- Az attól függ, hogy mit válaszolsz a következő kérdésemre - vigyorgott rám. Felvontam a szemöldököm és idétlenül mozgattam a fejem, hogy folytassa. Nevetni kezdett. - Sajnálom, de azzal a nyakmerevítővel még az egyszerű mozdulatok is viccesek - nevetett, mikor összezavarodva néztem rá.
- Mi volt a kérdésed? - próbáltam megváltoztatni a témát, hogy ne legyek a vicc tárgya.
- Ó, bocsi. Lennél ismét a gyönyörű barátnőm, Anna Austin? - kérdezte hatalmas mosollyal az arcán.
- Ugyan, imádok egyedül lenni - vigyorogtam rá, mire arca kissé megváltozott. A szemem forgattam és felemeltem az állát az ujjammal, hogy a szemembe nézzen. - Csak vicceltem, Harry.
- Tudom, de közelebb akartam lenni, hogy ezt csinálhassam - mondta, mielőtt megcsókolt. Belemosolyogtam a csókba és kuncogni kezdtem.
- Lám-lám, mi van itt? - jelent meg Louis, mire Harryvel szétrebbentünk, és beléhasított a bordáimba a fájdalom. Halkan feljajdultam, majd hátradőltem a székben.
- Jól vagy? - kérdezte aggódva Harry.
- A bordáim - feleltem röviden.
- Sajnálom, nem akartalak megijeszteni. Csak örülök, hogy együtt vagytok... Várjunk csak, akkor most együtt vagytok? - kérdezte Louis.
- Igen - mosolyodott el Harry. Én is ezt tettem, de alig láthatóan, mivel a bordáim sajogtak. A hirtelen mozdulatok még mindig nem tettek jót.
- Akkor, nekilátunk a vacsorának. Ha kell valami, csak kiáltsatok - vigyorgott ránk Louis. A szemem forgattam és intettem neki, hogy tűnjön el. Louis elment Eleanorhoz, ezzel magunkra hagyva Harryvel ismét.
- Hát, legalább van, ami nem változott - nevetett Harry, mire felvont szemöldökkel néztem rá. - Hogy Louis megzavar egy intim pillanatot.
- Igaz.
- Jobban vagy? - kérdezte.
- Csak fájnak a bordáim - sóhajtottam. Ilyen is csak akkor történt, ha hirtelen mozdultam meg vagy nevettem. Ezért mikor Harryvel szétrebbentünk, sajogni kezdett.
- Akarod, hogy hozzak valamit? - kérdezte.
- Légyszi. Van pár Vicodin a konyhában - mondtam, mire bólintott és felállt. Lehajolt, hogy megcsókolja az arcom, mielőtt elment a konyhába. Éreztem, ahogy elönt a melegség.
Harry szemszöge
- Szerinted jobban be fogja avatni Harryt, hogy mi történt, míg elrabolták? - hallottam meg, ahogy Eleanor ilyet kérdez Louis-tól. Már épp be akartam menni a konyhába, mikor meghallottam, hogy Annáról beszélgetnek.
- Őszintén, nem tudom. Valószínűleg, csak annyit fogunk tudni róla, mint amennyit most is - válaszolta Louis.
- Hát, remélem, hogy elmondja neki. Nem gyógyulhat meg teljesen, ha nem beszél róla.
- Egyet értek. De remélem, hogy amúgy is megnyílik Harrynek. Mindig tudott vele beszélgetni mindenről, bármiről, és szerintem az jót tett neki. Míg nem beszélt Harryhez, ismét maga köré épített egy falat. Már ha ennek így van értelme - mondta Louis.
- Igen, és azt kívánom, bárcsak másképp csináltam volna dolgokat, így nem törtem volna össze a szívét és nem kellett volna elköltöznie Londonból Los Angelesbe. Nem találkoztam volna Emilyvel, nem kezdtünk volna randizni, és talán nem rabolta volna el Annát. Annyi mindent bánok az elmúlt évből, és mindent meg fogok tenni, hogy visszaszerezzem a bizalmát - avatkoztam közbe. Louis és Eleanor is ledöbbenve néztek rám, amiért kihallgattam őket. Amint kimondtam a szavakat, Eleanor pityeregni kezdett, Louis arcán pedig hatalmas vigyor rajzolódott ki.
- Nem hinném, hogy sok idő telne el, míg nem bízik meg benned újra teljesen, de ezúttal ne szúrd el - mondta Louis, mire elmosolyodtam és bólintottam.
- Miért jöttél? - kérdezte Eleanor.
- Ó, igen, Annának valami Vicodinért. A bordái nagyon fájnak - válaszoltam.
- Azóta, hogy rátok ijesztettem? - kérdezte Louis idegesen.
- Igen. - Tudom, hogy szörnyen érzi magát amiatt.
- Tessék - nyújtott felém Eleanor két tablettát és egy pohár vizet. - Majd szólunk, ha kész a vacsi - tette hozzá. Louis csak ott állt, úgy nézett ki, mint egy elveszett kiskutya. Bólintottam és visszamentem Annához. Hátradőlt a fotelben, de tudtam, hogy nem alszik, mert a pólójának szegélyével játszadozott.
- Bocsi, hogy ennyi ideig tartott, csak beszélgettünk - mondtam félénken. Felnyitotta a szemeit és halványan elmosolyodott.
- Semmi gond. - Odamentem hozzá és odaadtam a Vicodint, meg a vizet. Elvette a két pirulát, és visszaadta a poharat.
- Szólunk, ha elkészültünk - kiáltotta Louis.
- Rendben - mondta Anna. Leültem mellé a fotelre és megfogtam a kezét, hüvelykujjammal a csuklóját simogattam. Emlékeztem rá, hogy ettől mindig ellazult.
- Szóval, mit terveztél ma estére? - kérdezte pár perccel később, ahogy csendben ültünk.
- Hogy a leggyönyörűbb lánnyal lógok a világon - vigyorogtam. Még így, hogy nem tudott felém fordulni és a szemembe nézni, tudtam, hogy a szemeit forgatja.
- Most komolyan, mit terveztél? Elmész a többiekkel szórakozni? - kérdezte. - És ne hazudj - tette hozzá Anna.
- Őszintén, igen, azt terveztem, de inkább maradnék veled - mondtam.
- Nem kell - felelte, mire felálltam és elé léptem, letérdeltem, hogy a szemünk egy magasságban legyen.
- Tudom, de szeretném - mosolyogtam rá, mire ő is ugyanezt tette - Jobban érzed magad? - kérdeztem.
- Kicsit, de még fáj.
- Sajnálom - válaszoltam szomorúan.
- Nem a te hibád - mondta.
- Mégis úgy érzem - motyogtam.
- Hát, nem. Higgy nekem - jelentette ki komolyan. Már kinyitottam a szám, hogy mondjak valamit, de Louis kiabált a konyhából, hogy a vacsora elkészült. Sóhajtottam és felálltam, kinyújtottam a kezem Annának. Kis kezeivel megfogta az enyémeket, és felsegítettem. Elhúztam a tolókocsit és segítettem neki leülni, mielőtt elmentünk a konyhába.
Vacsora után Louis és Eleanor felmentek a hálóba, hogy elkészüljenek a partira. Annát pedig elvittem a szobájába, befektettem az ágyba. Úgy döntöttünk, hogy megnézünk pár filmet éjfélig.
- Elmentünk. Majd jövünk - mondta Louis nekünk. Anna ágyán feküdtünk, és betakaróztunk.
- Oké, érezzétek jól magatokat - mosolygott Anna.
- Ha kell egy fuvar, csak hívj - tettem hozzá.
- Taxival megyünk, és mindannyian jól fogunk szórakozni - vigyorodott el Louis, majd Eleanorral kimentek a szobából.
- Most már megnyomhatod a lejátszás gombot - kuncogott Anna.
- Ó, tényleg - nevettem, mire lenyomtam a gombot és elindult a Hook.
Pár órával és filmmel később, két percünk maradt éjfélig. Két perc egy új életig, remélhetőleg Annával. Ha már róla beszélünk, mellettem alszik. Bárcsak fent lenne és megcsókolhatnám éjfélkor, de tudom, hogy fáradt és fájdalmai vannak, ezért megértem, hogy alszik. A híradóra kapcsoltam és néztem, ahogy mindenki felkészült a visszaszámlálásra. Mielőtt észbe kaptam, már meg is történt.
10...
9...
8...
7...
6...
5...
4...
3...
2...
1...
Boldog Új Évet.
Odahajoltam és gyengéden szájon csókoltam Annát.
- Boldog Új Évet, bébi - suttogtam ajkaira. Kissé összerezzent, de nem kelt fel. Elmosolyodtam és megcsókoltam a homlokát, mielőtt lefeküdtem és elővettem a telefonom. Írtam anyának, a nővéremnek, apának, és pár barátomnak, mielőtt egy Twitter üzenetet is küldtem.
@Harry_Styles Boldog Új Évet mindenkinek! Több okom is van rá, hogy én legyek az egyik legboldogabb férfi. Az egyik közülük ez a gyönyörű lány itt mellettem ❤
Csatoltam egy képet Annáról, ahogy alszik, mielőtt elküldtem a Tweetet. Tudtam, hogy reggelre mindenki látja majd, és elszabadul a pokol, de nem érdekelt. Szeretem Annát, és ezúttal semmi sem szakíthat el minket egymástól.