Fordított szavak és hazugságok

I. évad // 13. rész

Anna szemszöge
- Még szép, hogy elmész arra a kerti partira. Ők a családod, és ezt el kell fogadnod. Minél hamarabb találkozol velük, annál jobb - förmedt rám Joey.
- Már megbocsáss, de nem vagy a főnököm, és nem kell azt csinálnom, amit mondasz - csattantam rá.
- Biztos vagy benne? Én vagyok az, aki elszállásol és ételt rak a tányérodra - mondta felemelt szemöldökkel.
- Tökmindegy, Joey. Te voltál az, aki azt mondta, hogy mondjak fel, mert nincs szükségem munkára - mondtam.
- Csak menj és öltözz fel, már így is késésben vagyunk - mondta Joey, és közben alig érezhetően a szobám felé tolt.
Mikor a szobámba mentem, magamra kaptam egy fekete sapkát, a hajam pedig meghagytam hullámosnak. Levettem az ujjatlan pólóm, és egy mélyen kivágott aranyos fehér pólóval helyettesítettem. Magamra fújtam egy kis Japán Cseresznyevirág illatot, és lementem Joeyhoz, aki épp telefonált, míg rám várt.
- Kész vagyok - horkantam.
- Oké, mindjárt találkozunk, szia - mondta a telefonba, mielőtt bontotta a vonalat.
- Ki volt az? - kérdeztem.
- Louis kíváncsi volt, hogy megyünk-e vagy nem - mondta Joey.
- Arra szavaznék, hogy ne menjünk - mosolyogtam.
- Nos, mindketten felöltöztünk és épp az imént mondtam neki, hogy most indulunk - mosolygott, mire a szemem forgattam.
- Mióta vagy ilyen utálatos és parancsolgató? - kérdeztem, mivel Joeynak és nekem mindig jó volt a kapcsolatunk, ezért nem tudom, miért civakodunk sokat mostanában.
- Mert stresszes a munkám, és olyan makacs vagy, hogy megismerd az egyetlen bátyád, ezért vagyok utálatos és parancsolgató - mosolygott még mindig.
- Jobban bírlak akkor, mikor kimaradsz az életemből és hagyod, hogy azt kezdjek vele, amit akarok.
- Ha hagynám, hogy ezt tedd, sosem ismernéd meg Louist vagy a családját - most már vigyorgott.
- Igaz. - Tudtam, hogy igaza van.
Louis szemszöge
- Szóval, Louis, hol van Anna? Alig várom, hogy találkozzak vele - mosolygott rám anya.
- Most hívtam Joeyt és azt mondta, hogy most indulnak a lakásból - válaszoltam. Azt hittem, hogy ideges voltam a minap, mikor találkoztam és beszélgettem Annával, de tévedtem. Ma még idegesebb vagyok.
- Jó vagy, Lou? - kérdezte anya.
- Csak nem vagyok biztos benne, hogy fog elsülni a mai nap. Anna nincs épp beszélő viszonyban Ellel vagy Danivel, úgyhogy nem tudom, mennyire lesz kínos, tudod? Plusz, nekünk sincs épp kapcsolatunk - mondtam.
- Igen, emlékszem már, hogy mondtad. Csak mondd meg Elnek és Daninek, hogy legyenek barátságosak, és ne próbáljanak meg beszélni Annával. Ez minden, amit tehetsz. Anna életében most nagy változás megy végbe, legalábbis abból, amit te és Joey mondtatok, adj időt neki - mondta anya, mire bólintottam és megöleltem. - Szeretlek, kincsem.
- Én is szeretlek - mondtam.
- Megyek, beszélek Eleanorral és Danivel - mondtam anyának, aki bólintott és elment, hogy megkeresse Annet, Harry anyját.
- Hé, Louis - üdvözölt Eleanor, mikor odaértem hozzá.
- Szia! Anyával úgy gondoljuk, hogy a legjobb lenne lányok, ha egy lépés távolságot tartanátok Annától ma. Legyetek barátságosak, csak a háttérben, és ne menjetek oda hozzá, vagy bármi - mondtam idegesen, mivel nem tudtam, hogy hogyan fognak reagálni.
- Őszintén, épp erről beszéltünk az előbb. Nem akarjuk még inkább kellemetlen helyzetbe hozni, mint amilyenben most érezheti magát - mosolygott Eleanor. Kiengedtem a levegőt, amiről nem is vettem észre, hogy visszatartom.
- ANNA! - kiabálta Harry, és szó szerint el kezdett Anna felé futni.
- Istenem, segíts annak a lánynak - kuncogott Danielle.
- Megyek és megmentem Harrytől - nevettem. Harry veszélytelen volt, de Anna tekintetéből megállapítottam, hogy kissé kellemetlenül érezte magát. Elindultam Anna, Joey és Harry felé.
- Látom, Harry máris üdvözölt - nevettem. - Szeretnél most találkozni a többiekkel? - kérdeztem.
- Még szép, hogy szeretne - válaszolt helyette Joey.
- Én is tudok beszélni, ugye tudod? - förmedt rá Anna. Joey csak mosolygott és felém tolta gyengén, amitől belém botlott.
- Oké, kezdjük az én családommal, jó? - kérdeztem. Anna megrázta a fejét egy kis mosollyal az arcán. - Szóval, hogy vagy, mióta nem találkoztunk? - kérdeztem, próbáltam beszélgetést kezdeményezni, míg nem érünk oda anyához és a húgaimhoz.
- Jól, lefoglal a suli - válaszolta.
- Jó mókának tűnik - mondtam szarkasztikusan. Rövid időn belül odaértünk anyához. - Anya - veregettem meg a vállát. Megfordult és elmosolyodott. Tudtam, hogy meg akarta ölelni Annát, de megállította magát, ehelyett kinyújtotta a kezét.
- Szia, Anna. Louis anyja vagyok, Jay - mondta, miközben kezet rázott Annával.
- Örülök, hogy találkozunk - mosolygott Anna. Egy alig észrevehető kínos csend lebegett a levegőben.
- Menjünk és találkozzunk Louis húgaival, oké? - mosolygott Annára és rám anya. Annára pillantottam, aki idegesnek tűnt, ezért a hátára tettem a kezem. Felnézett rám és mosolyt erőltetett ajkaira. Nem tudom miért, de valami oknál fogva úgy éreztem a mosolya miatt, hogy bízik bennem. A kezem a hátán tartottam, ahogy követtük anyát, amerre a húgaim voltak.
- Lányok, ő itt Anna. Anna, ők itt Lottie, Fizzy, Daisy és Phoebe - mutatott körbe mindenkin.
- Szia - sikoltottak a testvéreim. Mindig is akartak egy nővért, és azt hiszem, most kaptak egyet.
- Sziasztok - mosolygott szégyenlősen Anna.
- Hány éves vagy? - kérdezte Fizzy.
- Tizenkilenc - válaszolt egyszerűen Anna. Fizzy Lottie-ra nézett, és szélesen vigyorogtak.
- Király - mondták egyszerre. Pár perc kisebb beszélgetés után, úgy döntöttem, hogy ideje lenne bemutatni Annát a többieknek.
- Akkor most bemutatom Annát másoknak is, majd később találkozunk - mosolyogtam a családomra.
- Örültem, hogy találkoztunk - mosolygott Anna is.
- Mi is. Majd később jobban megismerjük egymást - mondta Lottie, mire Anna egyetértően megrázta a fejét.
- Oké, menjünk Zayn családjához, mivel ők vannak a legközelebb - kuncogtam.
~ *~
Anna szemszöge
Louis az előbb mutatott be mindenkinek, úgyhogy ha azt mondom, túl vagyok terhelve, az nem kifejezés. Úgy értem, ki ne lenne az, ha öt különböző családnak mutatnák be ilyen rövid idő alatt. Kaptam pár furcsálló pillantást a pólóm miatt, mert a melltartóm egy része kilátszott, de nem érdekel annyira. Főleg, hogy csak akkor látszott ki, ha a szél belefújt a hajamba - egyébként meg eltakarta a melltartóm, mikor a hajam a mellkasomra hullott. Nem voltam az a típus, aki túl sokat mutat magából, úgyhogy amíg jól éreztem magam abban, amit viseltem, nem érdekelt, hogy mások mit gondolnak.
- Anna, szeretnél valamit inni? Mindjárt kész a kaja - kérdezte Niall. Az elmúlt pár percben beszélgettünk és jobban megismertem Niallt. Annyira vicces, és valamiért jól éreztem magam mellette.
- Persze - mondtam.
- Mit kérsz? - kérdezte.
- A sör jó lesz - mosolyogtam.
- Ó, érzem, hogy jó barátok leszünk - mondta, majd szó szerint elszökdécselt a házig, hogy elhozza a söröm. Leültem egy üres székre, és elővettem a telefonom, hogy lássam, kaptam-e üzenetet. Volt három olvasatlan. Kettő Maxtől, és egy egy ismeretlen számtól. Először azt nyitottam meg kíváncsiságból.
Megnyitottam az üzenetet és leejtettem a telefont, miután elolvastam. Úgy éreztem, hogy lelassul minden, mikor a készülék kiesett a kezemből. Láttam, ahogy a földön landol és összetörik a betonon mellettem.
- Itt van a sör. Várj, minden oké? Úgy nézel ki, mint aki szellemet látott. Wow, mi történt a telefonoddal? - hadarta Niall. Nem mondtam semmit, csak felálltam és gyorsan mentem, hogy kijussak innen. Nem akartam itt lenni, el kellett mennem, olyan messzire, amennyire csak tudtam. Hallottam, hogy a nevemen szólítanak, de nem álltam meg, amíg nem értem Joey autójához. Lenyomtam a gombot a vezető ülés ajtaján, aztán bemásztam és magamra zártam. Sírni és remegni kezdtem.