Fordított szavak és hazugságok

I. évad // 17. rész

Anna szemszöge
Az előbb ettem meg a pizzám és újra elkezdtem írni az esszém. Ötezer szóból kell állnia arról, hogy különböző fajtájú ruhákhoz mely bizonyos anyagokat használjuk. Egy örökkévalóságig fog tartani megírni, és kedden esedékes a beadása. Most tartok háromezer szónál.
- Anna, beszélhetnénk? - kérdezte Louis a csukott hálószoba ajtó mögül. Eldöntöttem, hogy nem foglalkozom vele és úgy teszek, mintha nem hallottam volna, de nem hagyott más választást, beviharzott a szobámba.
- Persze, gyere csak be - motyogtam magamban szarkasztikusan.
- Nézd, szeretnék bocsánatot kérni, amiért az előbb kiabáltam veled. Csak nagyon frusztrált voltam, és...
- Tényleg nem akarom hallani a bocsánatodat, Louis. Nem vagy a bátyám. Gyakorlatilag egy idegen vagy, úgyhogy nincs jogod kiabálni velem! - mondtam kissé hangosan.
- Megértem, és sajnálom. Kétségbeesett vagyok, mert szeretném, ha megnyílnál és engednéd, hogy a bátyád legyek, de nem hagyod. Miért nem tudsz adni egy esélyt? - kérdezte szomorú tekintettel, mire őt bámultam, míg kitaláltam, hogy mit mondhatnék.
- Mert félek - suttogtam, remélve, hogy nem hallja meg. Louis odajött és leült mellém az ágyra.
- Miért? - kérdezte.
- Nem akarom, hogy megismerj, és aztán rájöjj, hogy nem is kedvelsz, ezért pedig elhagyj - válaszoltam őszintén. Azt hiszem, Louis ugyanannyira ledöbbent azon, hogy ezt mondtam, mint én. Felemelte az állam az ujjaival, ezért rá kellett néznem.
- Most megígérem neked, hogy nem számít, mi történt, sosem hagylak el. Attól fogva, hogy kiderítettem, ki vagy, azt akartam, hogy része legyél az életemnek, és ezt semmi sem fogja megváltoztatni - váltott komolyabbra. A tekintetéből ítélve, tudtam, hogy őszinte velem, ezért gondolkodás nélkül fontam köré a karjaim és öleltem meg, mintha az életem függne tőle. Louis meghökkent először, de gyorsan visszaölelt.
- Tudom, hogy sok minden történt a gyerekkorodban, amiről nem akarsz beszélni, és tudom, hogy valószínűleg ez nem is könnyű neked. Tudom, hogy még nem állsz készen, hogy beavass. Csak remélem, hogy egy nap majd valóban megbízol bennem eléggé ahhoz, hogy mindent elmondj - simogatta kis körökben a hátamat. Elhúzódtam az öleléséből és felnéztem Louisra. Felemelte a kezét és a hüvelykujjával letörölte a könnycseppeket az arcomról, amikről nem is vettem észre, hogy ott vannak.
- Miért várnád meg, míg én mondom el neked, mikor Joeyt is megkérdezhetnéd róla? - kérdeztem zavartan.
- Mert azt akarom, hogy te mondd el. Te vagy a húgom, és tőled akarom hallani, nem Joey-tól - mosolyodott el halványan, mire bólintottam. - Nézd, kezd késő lenni, és holnap reggel be kell mennem a stúdióba, úgyhogy megyek és lefekszem. Remélem, megbocsátasz a korábbiért - állt fel az ágyamról.
- Megbocsátok - mosolyogtam rá. Nem tudom, miért, de ez után a beszélgetés után Louis-val, úgy érzem, hogy kissé jobban megbízok benne.
- Jó. Ó, el akarsz velem jönni holnap a stúdióba? A srácok és én felveszünk pár számot a turnéra. Csak mi leszünk ott - mondta Louis, mert tudta, hogy majd rákérdeznék, kik lennének még ott.
- Vihetem a sulis cuccom? - kérdeztem. Őszintén, nem tudom, miért is akartam menni. Azt hiszem, csak látni akartam Louist a saját szemeimmel. Plus, mindig jobban megy a tanulás, ha közben zene is szól.
- Igen, persze. - Talán segíthetünk neked a többiekkel tanulni a vizsgáidra - mosolygott.
- Azt meghiszem, de majd meglátjuk. Mikor kell felkelnem és elkészülnöm? - kérdeztem.
- Nyolc... ó, és lesz majd reggeli is a stúdióban, csak hogy tudd. Nos, akkor megyek aludni, majd reggel találkozunk. Jó éjt - mondta gyorsan, mielőtt kiment a szobából és bezárta az ajtót. Valószínűleg azért, hogy ne gondoljam meg magam és úgy döntsek, hogy mégsem megyek. Felkeltem az ágyról és átöltöztem a pizsamámba. Betettem a laptopot és a jegyzeteimet, amik kellenek a tanuláshoz a táskámba. Magamhoz vettem a telefon töltőt és bedugtam, majd a készüléket is. Beállítottam az ébresztőórát hétre, mielőtt begubóztam a takaró alá és lekapcsoltam a villanyt. Remélem, nem fogom megbánni, hogy elmegyek holnap a stúdióba Louis-val.
Louis szemszöge
Nem hiszem el, hogy megbocsátott, és azt mondta, hogy eljönne velem a stúdióba holnap. Őszintén, nem számítottam rá. Remélem, mikor felébred reggel, még mindig jönni akar majd. Tudom, hogy a srácok is annyira meg akarják őt ismerni, mint én, ezért ez jó lehetőség is rá.
Miután elkészültem a lefekvéshez, elővettem a telefonom és feloldottam, hogy írjak egy üzenetet...
Címzett: Zayn, Liam, Niall, Harry
Anna megbocsátott:D Elhívtam a stúdióba holnap, és komolyan beleegyezett, hogy velem jön. Remélem, nem bánjátok, hogy magammal rángatom, csak gondoltam, hogy remek lenne egy kis időt vele tölteni és jobban megismerni.
Megnyomtam a küldés gombot és vártam a válaszaikat.
Liam: Lou, ez remek hír! Persze, hogy nem bánjuk. Mindkettőtökkel találkozunk reggel. Jó éjt xx
Zayn: Király! Mondtam, hogy adj neki egy kis időt, majd megbocsát. Azt hiszem, holnap megtudjuk, hogy bírja-e a korán kelést vagy nem :P
Harry: Oké, ez jól hangzik. Megtudja, milyen is a One Direction, mikor elemében van ;)
Niall: A pizza és a kóla miatt volt, amit felvittem neki. Megbocsátás képessége van ;) Csak viccelek, örülök neked, haver. Találkozunk reggel. (:
Mindegyik üzenetre válaszoltam, mielőtt megbizonyosodtam arról, hogy az ébresztőórám be volt állítva és lekapcsoltam a lámpákat, hogy aludni tudjak. Ahogy lefeküdtem, imádkoztam, hogy jól sikerüljön a holnap, és ezzel közelebb kerüljünk egymáshoz Annával.