Fordított szavak és hazugságok

II. évad // 43. rész

Anna szemszöge
Ma töltjük itt az utolsó napunkat Új-Zélandon. A srácoknak ma este van az utolsó koncertjük, és majdhogy nem rögtön azt követően indulunk a reptérre, majd vissza Londonba. Imádtam az elmúlt hat hetet, de izgatott vagyok amiatt, hogy hazamehetek. Ráadásul, Harryvel tényleg le kell ülnünk és megbeszélnünk az esküvőt. Pár hónap múlva összeházasodunk, és még semmi nincs megtervezve. Arról van elképzelésünk, hogy mit szeretnénk, de ez minden.
- Anna, légyszi, megmasszíroznád a hátam? Rohadtul fáj - nyögött fel Harry. Épp a hotelszobában ülünk és relaxálunk.
- Igen, vedd le a felsőd - mondtam. Mind keményen dolgoztunk, hogy nagyszerűek legyenek a koncertek Új-Zélandon. A fiúk nem jönnek ide és Ausztráliába elég gyakran, ezért próbálják azokat felejthetetlenné tenni, csak hogy ezzel magukat is agyonhajszolják.
- Mindig próbálsz kibújtatni a ruhámból, mi? - incselkedett.
- Komolyan, Harry? - vontam fel a szemöldököm. Csak rám mosolygott szemtelenül, majd levette a fehér pólóját és a hasára feküdt az ágyon. Elmentem a fürdőbe és felvettem a vaníliás krémet, mivel tudtam, hogy tetszik neki az illata. Felmásztam az ágyra és a combjára ültem, miközben a kezemre nyomtam a krémet és felmelegítettem azt. Először a hátának alulsó részére helyeztem a tenyerem.
- Bébi, ez hideg - sikoltott fel Harry kissé felülve.
- Bocsi, megpróbáltam felmelegíteni - mondtam. Csak bólintott, majd ismét lenyugodott. Jobban nyomtam meg a hátát, ahogy dörzsöltem közben, majd a kezemet felcsúsztattam a vállára. Egy perc masszázst követően Harry máris nyögött és morgott, közben pedig azt mondta, milyen jó. Próbáltam nem kinevetni őt; Istenem, remélem, Louis ezt nem hallja. Bár, vicces lenne. Még mindig úgy teszek, mintha mérges lennék Louis-ra, és még csak fel sem tűnik neki. Harry egy óra alatt rájött, de megeskettem, hogy ne szóljon neki. Lehet, hogy egy „jó" éjszakát is adtam cserébe azért, hogy beleegyezzen - bár nem panaszkodom.
- Többször kellene ezt csinálnod - kuncogott Harry, ezzel megzavarva gondolataimat.
- Nem bánom - mosolyogtam rá. Úgy értem, Harry meztelen hátát kell simogatnom, miközben gyakorlatilag a fenekén ülök... nem fogok panaszkodni. - De néha viszonoznod kell a szívességet - tettem hozzá.
- Legyen - válaszolta, és még így is, hogy nem láttam az arcát, tudtam, hogy szemtelen vigyor ül a képén. A gyomrom korgott, ahogy továbbra is őt masszíroztam. - Éhes vagy? - nevetett Harry.
- Igen, éhes vagyok, mert már eltelt egy pár óra, mióta reggeliztünk. Szerinted, rendelhetünk ide valami ebédet? - kérdeztem tőle, ahogy lemásztam róla. Megfordult, így most már a hátán feküdt.
- Igen, de ami még jobb, miért nem megyünk el enni? Már jó ideje nem voltunk randizni, és szerintem megérdemelsz egy jó ebédet - mosolygott rám Harry.
- Oké, azt hiszem, az jó lenne - vontam vállat, mire felült és karjaiba húzott.
- Köszönöm, hogy ilyen nagyszerűen tudsz bánni a kezeiddel - mondta, mire a szemem forgattam, amiért ennyire pimasz.
- Szívesen. Akkor, öltözzünk, hogy mehessünk enni. Éhen halok - mondtam neki, miközben elhúzódtam tőle. Harry bólintott és követett ki az ágyból, majd a fürdőbe is. Elkezdtem megigazítani a hajamat, mivel úgy néztem ki, mint aki most kelt fel. Addig Harry átnézte a cuccait, hogy találjon egy pólót.
- Oké, én kész vagyok - szólt, mikor betette a telefonját a zsebébe. Bólintottam és a hotelszoba ajtaja felé indultam. Összekulcsoltuk ujjainkat kifele menet, majd a lifthez sétáltunk.
~*~
Amikor megérkeztünk az étteremhez, eszembe jutott, hogy nem is futottunk össze rajongókkal vagy fotósokkal idefele. Általában mostanra már ránk támadtak volna, ezért is ragaszkodott hozzá Preston, hogy velünk jöjjön. Azt mondta, hogy majd távol ül le tőlünk, de elég közel ahhoz, ha esetleg kezdődik a baj.
- Sziasztok, Courtney vagyok, és én szolgállak ma ki titeket. Mit hozhatok inni? - kérdezte kedvesen.
- Kérhetnénk két kólát? - Harry úgy beszélt, hogy nem is nézett rá.
- Persze, egy pillanat és hozom - mosolygott Courtney.
- Ne engem bámulj már, hanem az étlapot nézd - kuncogtam. Kezdett kellemetlen helyzetbe hozni Harry azzal, hogy így nézett engem. Elmosolyodott, mielőtt lenézett az étlapra és vizsgálni kezdte azt. Én is lepillantottam a sajátomra és a különböző ételeket figyeltem. Ahogy nézelődtem, kezdtem figyelni az ételek árait is. Basszus, ezek drágák...
- Esküszöm, ha az árakat nézed, Anna, bántani foglak - viccelődött Harry. Komolyan mondom, néha olyan, mintha olvasna a gondolataimban.
- Itt vannak a kólák. Sikerült választani? - tért vissza Courtney, amint letett az asztalra két poharat. Harry megelőzött, és el is mondta a rendelésünket.
- Neki egy grillezett lazacot, nekem meg egy grillezett borda lesz - mosolygott Harry. Túl jól ismer, hogy tudja, a lazacot választottam volna. A pincérnő bólintott, majd elment.
- Szóval, szerintem megbeszélhetnénk pár részletet az esküvőről. Mondjuk, a vendéglistát. Az összes barátodnak elég szoros a napirendje, és ha azt szeretnéd, hogy el tudjanak jönni, akkor tucatnyi emlékeztetőt kell írnod - mondtam.
- Igaz. És azokon kívül, akik nyílván ott lesznek, kiket hívjunk még? - kérdezte, amint elővette a telefonját. Fogalmam sincs, miért kell neki a készülék ahhoz, hogy kiket hívjunk meg. - Csinálok egy listát - tette hozzá, mikor meglátta a zavarodott tekintetemet. Bólintottam és felnyögtem, mire elnevette magát.
- Hát, meg kell hívnunk Edet, vagy mindkettőnket megöl. Um, meg kell hívnunk Grimmyt, Ben Winstont, Cal-t, a 5 Seconds of Summer-es srácokat is... - kezdtem sorolni a közös barátaink neveit. Harry mindenki nevét leírta a telefonba, és még a sajátjai közül is hozzáadott párat. Miután írtunk egy vázlatot, a vendéglista után az esküvői ceremónia következett.
- Lux lehetne a virágos lány - mosolyogtam rá, mire Harry vigyora széles lett.
- Tökéletes. És mi lenne, ha Paul fia pedig tartaná a gyűrűket? - javasolta.
- A másik gyereke nem fogja úgy érezni, hogy ő kimarad az egészből? - kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Áh, mindegyikük félénk, kivéve őt - utalt Harry Paul Juniorra. - Ráadásul, Paul többi gyereke túl idős, hogy megcsinálja ezt - tette hozzá, mire bólintottam.
- Ki lesz a tanúd? - kérdeztem, miután megérkezett az ételünk.
- Vagy Niall, vagy Louis. Talán mi állunk a legközelebb egymáshoz - válaszolta.
- Hát, meg akartam kérdezni Louis-t, hogy elsétálna-e velem az oltárig, de ha ő lesz a tanúd, akkor nem hinném, hogy meg tudná csinálni - mondtam bizonytalanul.
- Tényleg őt akartad megkérni? Ki fog akadni - mosolygott Harry.
- Tudom, de azt gondoltam, hogy mivel ő a bátyám, meg minden...
- Persze. És ki lesz a te tanúd? - kérdezte Harry, mielőtt beleharapott a steak-be.
- Perrie-re gondoltam. Azóta ő volt a támaszom, hogy találkoztunk.
- Na, akkor ezekkel is megvagyunk - nevetett Harry, mire csak bólintottam.
- Miután megettétek, mennünk kéne. Az épületet már kezdi körbevenni a tömeg - szólalt meg Preston, ezzel félbeszakítva engem, de nem is láttam vagy hallottam, ahogy odajött az asztalunkhoz.
- Oké - sóhajtott Harry. Imádja a rajongókat és imád velük beszélgetni, meg fotókat csinálni, de egyszer-kétszer jobban örülne, ha kimehetne anélkül, hogy letámadnák.
- Szóljatok, ha kész vagytok - mondta utoljára Preston, majd visszament az asztalához.
- Sajnálom, azt hittem, hogy mivel idefele se szúrt ki minket senki, most sem fognak - kért bocsánatot Harry.
- Semmi gond, megértem, ez a munkád része. - mosolyogtam rá, hogy megnyugtassam. - Annyira tele vagyok - tettem hozzá pár perccel később.
- Én is. Mehetünk? - kérdezte.
- Kész vagyok, amikor te is - mondtam, mire bólintott és felállt, hogy elmenjen szólni Prestonnak, míg én az asztalunknál vártam.
- Hozhatom a számlát? - kérdezte Courtney.
- Igen, légyszi - mosolyogtam rá.
- Nagyon aranyosak vagytok együtt, egyébként - jegyezte meg, mire Harryre néztem és elmosolyodtam.
- Köszi.
- Nincs mit. Megyek a számláért, mindjárt visszajövök - mondta, majd elsétált.
- Preston felhívta Andyt, pár perc és itt lesz, hogy segítsen kijutni innen. A tömeg csak egyre nagyobb, és nem akarják, hogy bajod essen - magyarázta Harry, mikor visszajött és leült.
- Megleszek. Már kissé jobban hozzászoktam a tömeghez, nem úgy, mint régen - mondtam.
- Tudom, de én még mindig nem szoktam hozzá, hogy rád támadjanak.
- Itt a számla - helyezte le Courtney a papírt az asztalra. Harry bólintott és előhúzta a kártyáját, majd átnyújtotta a lánynak.
- Izgulsz a koncert miatt? - kérdeztem.
- Igen. Ez lesz egy ideig az utolsó, úgyhogy kissé kétes érzéseim vannak miatta. De izgatott vagyok amiatt, hogy hazamegyünk és szervezzük az esküvőt - vigyorgott.
- Pár napra rá, hogy megérkeztünk, találkozunk Rachellel - emlékeztettem, mert felbéreltünk egy rendezvényszervezőt, hogy legyen egy kis segítségünk. Örülök, hogy Harry is részese akar lenni ennek a folyamatnak.
- Ó, tényleg, majdnem elfelejtettem - szólalt meg Harry.
- Itt van a kártyád. Remélem, csodás napotok van, és vigyázzatok odakint - jött meg Courtney, míg kimutatott az étterem elé.
- Köszi. Neked is legyen szép napod - mosolyogtam rá. Bólintott, majd elsétált, ahogy Harryvel felálltunk és megkerestük Prestont.
- Andy már kint vár. Csinált nektek helyet, hogy eljussatok a kocsiig - mondta Preston, mikor meglátott minket. Mindketten bólintottunk és Harry megfogta a kezem, összekulcsolta az ujjainkat, mielőtt kimentünk az étteremből. Amint kiértünk, a lányok sikoltoztak, a kamerák vakuztak, és idős férfiak kiabáltak mindenféle kérdéseket.
- Mikor házasodtok össze?
- Még mindig össze fogtok házasodni?
- Anna, nagyon csinos vagy!
- Harry, engem vegyél el inkább!
- Harry, csinálhatnánk egy képet?
Harryvel egymás mellett mentünk, míg egy öttagú lánycsoport nem nyomakodott közénk, ezzel elszakítva minket egymástól.
- Anna? - hallottam meg Harryt kiabálni. Pánikolni kezdtem, majd megláttam Andyt pár lépésre tőlem. Megkönnyebbülve sóhajtottam fel és felé igyekeztem. Az emberek a hajamat húzták és próbáltak megragadni, ami miatt lett néhány karcolás a karomon.
- Ó, hál' Istennek. Harry valószínű, hogy most ki van akadva - jegyezte meg Andy, mikor meglátott. Bólintottam felé és elvezetett a kocsihoz, majd segített beszélni. Kiengedtem a levegőt, amit nem is tudtam, hogy visszatartok, mikor rám zárta az ajtót. A fejemet a támlának döntöttem, és próbáltam visszanyerni a szívverésem, mielőtt Harry is beszállt volna.
- Istenem, tökre aggódtam miattad. Jól vagy? Bántottak? - pánikolt, mikor beült mellém Harry.
- Jól vagyok - mosolyogtam, mire úgy nézett rám, mint aki nem hisz nekem. - Esküszöm, hogy jól vagyok - biztosítottam e felől, és megragadtam a kezét. Harry bólintott és magához vont, hogy megcsókolja a fejem búbját.
- Menjünk vissza a hotelbe - mondta Preston, mikor ő is beült a vezetőülésre. Harryvel mindketten egyet értettünk, és egymásnak dőltünk, ahogy elindultunk a hotel felé.
- Hol van Andy? - kérdeztem. Meg akartam köszönni neki, mert korábban elfelejtettem.
- Ő a saját kocsijával jön vissza - válaszolta Preston.
- Oké.
- Amikor visszaérünk, lesz egy órátok, mielőtt el kell indulnunk az arénába - szólalt meg Preston pár perccel később.
- Oké - válaszoltuk egyszerre Harryvel.