Fordított szavak és hazugságok

I. évad // 32. rész

Anna szemszöge
Harry furán viselkedik, mióta kimásztam a fürdőből. Mialatt fürödtem, bejött, hogy használja a zuhanyzót, de nem is szólt hozzám egy szót se. Besétált a fürdőbe és egyenesen a zuhanyzóhoz ment. Kissé kényelmetlenül éreztem magam, úgyhogy akkor szálltam ki a kádból, mikor tusolt. Mire ő is végzett, már felöltöztem és csak egy kis sminket dobtam magamra. Fehér színű pólót vettem fel, egy fekete csipkés sortot, és egy leopárd mintás pulcsit. Van egy keresztmedálos nyaklánc rajtam, és pár karkötő a csuklómon. A hajamba kisebb hullámokat tettem. Harry nem mondott semmit, mikor kijött a fürdőből, csak megfogott pár ruhát és visszament, hogy felöltözzön.
- Minden rendben? - kérdeztem, mikor visszajött. Nem szólalt meg, csak bólintott. Nem akartam erőltetni, úgyhogy továbbra is sminkeltem magam. Ahogy az utolsó simításokat végeztem, valaki kopogtatott az ajtón.
- Megyek - álltam fel, és elsétáltam a bejáratig. Belenéztem a kukucskálóba, és Zayn állt ott, egy idióta vigyorral az arcán. Kinyitottam az ajtót, majd megölelt.
- Ezt miért kaptam? - kérdeztem, ahogy én is visszaöleltem.
Elhúzódott tőlem. - Hallottam, hogy Hazzával közelebb kerültetek egymáshoz - mondta, miközben a szemöldökét fel-le húzogatta.
- Hogy le...
- Louis - zárta rövidre.
- Ah - bólintottam.
- Na, tubicáim, elkészültetek? - vigyorgott ránk.
- Én igen.
- Csak felveszem a cipőm, úgyhogy találkozzunk lent az előtérben - mondta Harry. Zayn és én bólintottunk, majd eljöttünk a szobából.
- Valami baj van? - kérdezte Zayn, mikor a lifthez értünk.
- Nem, miért kérdezed? - próbáltam tettetni a hülyét.
- Ismerlek már annyira, hogy tudjam, valami van a fejedben - bámult rám tudva, hogy beadom a derekam és mesélni fogok neki.
- Jól van. Harry furán viselkedik, mióta visszamentünk a szobánkba, azok után, hogy beszéltünk Louis-val. Jól volt, míg nem mentem el fürödni. Azóta nem vesz rólam tudomást, hozzám se szól, még ha kérdezek is valamit, csak megvonja a vállát - vallottam be.
- Nos, ismerve Harryt, valamin nagyon elgondolkozhat, mert ekkor zárja ki a külvilágot. Nem venném magamra. Plusz, lehet, hogy tervez valamit a szülinapodra, mivel a hétvégén lesz - vigyorodott el Zayn.
- Nincs szükségem semmi különösre. Egy vacsora is jó lenne. Ó, és semmi ajándék - mondtam komolyan.
- Szóval, csak adj neki egy kis időt, míg feldolgozza, bármin is gondolkozik éppen - hagyta figyelmen kívül Zayn, amit mondtam.
- ANNA! - sikított Niall, mikor kinyílt a lift ajtaja.
- Szia, Niall - mosolyogtam, mielőtt Zayn és én is kiszálltunk a liftből. Mindenki ott beszélgetett az előtérben, kivéve Harryt.
- Hol van Harry? - kérdezte Louis.
- Itt vagyok - hallottam meg a mély rekedt hangját mögülem.
- Oké, akkor menjünk, mielőtt elkésünk a hangpróbáról - figyelmeztetett Liam.
~*~
Nemrég érkeztünk meg az arénába, és a fiúkat elkísérték egyenesen a színpadra, hogy megtartsák a hangpróbát a VIP jegyesekkel. Caroline és én felállítottuk a szereléseket a ma esti koncertre.
- Hogy vagy ma, édesem? - kérdezte.
- Jól. Még érzelmileg fáradt, és amíg tudom, hogy bánthat engem, addig nem leszek képes az éjszaka aludni - vallottam be őszintén. Caroline lehet, hogy technikailag a főnököm a nyáron, de sokkal inkább úgy viselkedett, mint a nővérem.
- Megértelek. Ha valaha is beszélni szeretnél róla, hozzám fordulhatsz - mosolyodott el.
- Fogok is, köszönöm - viszonoztam a gesztust. Mindketten csendben folytattuk a munkát.
- Szóval, őszintén, mit gondolsz, eddig hogy teljesítek? - kérdeztem, hogy megtörjem a csendet.
- Lenyűgöző vagy, édesem. Sokat tudsz a korodhoz képest, és ahhoz képest is, hogy egyetemista vagy. Ráadásul nagyon keményen dolgozol, és tiszteletteljesen. Fogalmad sincs, mennyi ilyen gyakornoki állást csináltam már, és mind tiszteletlenek voltak, úgy viselkedtek, mintha mindent tudnának - hadarta.
- Azt hiszem, csak képes vagyok keményen dolgozni azért, amit akarok. Plusz, nagyon jó veled együtt lenni - mosolyogtam rá. Mielőtt mondhatott volna valamit, öt hangos fiú jött be futva az öltözőbe, és a kanapéra dobták magukat. Jó volt látni, hogy Harry nevet és barátaival beszél, de ugyanakkor fájt is, hogy pár órája még csak rám se nézett. Bárcsak lenne bátorságom, és kérdőre vonnám, hogy miért nem szól hozzám.
- Mit viselünk elsőnek? - kérdezte tőlünk Niall.
- Balról kezdődik, és jobbra megyünk, ahogy folytatódik a koncert. Már ha ez mond neked valamit - kuncogott Caroline.
- Király - állt fel Niall, majd odament ahhoz a részhez, ahol a nevét látta a ruhákon.
- Elmegyek a mosdóba, mindjárt visszajövök - suttogtam Carolinnak, mire bólintott és újból nekikezdett, bármit is csinált eddig. Elsétáltam a fiúk mellett, ki az öltözőből. Lementem a folyosón, hogy megkeressem a mosdót. Amikor be akartam menni a helyiségbe, éreztem, hogy valaki a vállamra teszi a kezét. Megugrottam és megfordultam gyorsan, hogy megnézzem, ki az. Megkönnyebbültem, mikor Eleanort pillantottam meg.
- Bocsi, nem akartalak megijeszteni - próbált mosolyogni.
- Semmi baj - mondtam, ahogy bementem a mosdóba. Bementem egy fülkébe és elvégeztem a dolgom.
- Jól vagy? Kicsit úgy tűnik, hogy máshol jársz - kérdezte Eleanor, mikor kijöttem és a mosdókagylóhoz mentem kezet mosni.
- Persze.
- Louis azt hiszi, hogy még mindig mérges vagy rá, amiért úgy reagált arra, hogy te és Harry... - mondta.
- Nem, azon már túl vagyok. Megmondtam neki, nem? - kérdeztem, bár sokkal inkább kijelentésnek hangzott.
- Igen, meg, de néha paranoiás tud lenni. Nem tetszik neki a gondolat, hogy mérges legyél, vagy szimplán feldúlt miatta. Történt valami Harryvel? - kérdezte, mikor megszárítottam a kezem.
- Nem, leszámítva a tényt, hogy nem beszél hozzám, mióta visszamentünk a hotelszobába - vontam vállat, mert próbáltam nem felfújni a dolgot.
- Hmm, fura, mert úgy tűnt, jól volt, mikor eljöttetek tőlünk. Mi történt, mikor visszamentetek a szobába? - kérdezte.
- Hát, bocsánatot kért, amiatt amit mondott, hogy még nem szexeltünk, és azt mondtam, hogy semmi gond, és aztán...
- Aztán, mi? - kérdezte kíváncsian.
- Majdnem megcsókolt, de végül én csókoltam meg az arcát - vallottam be.
- Nos, akkor lehet, hogy ez bántja. Meg akart csókolni - mondta. Éreztem, hogy elönt a forróság, ezért lesütöttem a szemem, hogy Eleanor ne lássa meg a kipirult arcom.
- De akkor is, miért venne a semmibe? - kérdeztem.
- Ő Harry, nem csinál értelmes dolgokat. Olvastad már a tweet-jeit? - nevetett.
- Igazad van, és igen, olvastam - kuncogtam, majd mindketten visszamentünk az öltözőbe.
Harry szemszöge
Néztem, ahogy Anna kimegy a szobából, és a lehető legjobban próbálja elkerülni a tekintetem. Pár másodperccel utána Eleanor is felállt és követte Annát kifele az öltözőből.
- Haz, miért kerülöd Annát? - kérdezte Zayn, mikor az ajtó bezárult Eleanor mögött.
- A semmibe veszed? - kérdezte Louis zavartan.
- Nem próbálom a semmibe venni, én cs-csak... - dadogtam.
- Bökd már ki - veregette meg a hátam Louis. - Mármint, ha van valami köze a szexhez, akkor inkább ne - tette hozzá gyorsan.
- Nem arról van szó, Louis - forgattam a szemem.
- Akkor miről? - szólalt meg Liam.
- Majdnem csókolóztunk, aztán beijedtem, és végül arcon csókolt - hadartam.
- Még nem csókolóztatok? - kérdezte Louis meglepetten.
- Nem, megmondtam, hogy még csak megismerjük egymást.
- Tudom, csak gondoltam... - hagyta félbe a mondatát Louis.
- Miért nem csókoltad meg? - kérdezte Zayn.
- Nem tudom, lefagytam. Nem akartam gyorsan rányomulni, és hogy aztán elhúzódjon tőlem - vallottam be őszintén.
- Nem tudom, mit mondjak, haver, de ne vedd a semmibe őt. Csak légy vele őszinte. El fog lökni magától, barátom, ha továbbra is kerülitek egymást, mint most - mondta Louis. Meglepett, hogy ezt mondja. Nem is olyan régen, még készen állt rá, hogy megverjen, mert kedvelem a húgát, most meg szerelmi tanácsokat ad vele kapcsolatban.
- Miért nem mész és beszélsz vele? - kérdezte Niall. Elmosolyodtam és bólintottam. Felálltam a kanapéról, hogy az ajtóhoz induljak.
- Köszi, srácok - mosolyogtam rájuk, mielőtt kimentem a szobából. Ahogy végigmentem a folyosón, meghallottam Eleanort és Annát beszélgetni.
- Nos, meg akartad csókolni? - Eleanor kérdezte Annától. A sarkon megálltam, hogy ne lássanak meg.
- Igen, meg akartam. Túlságosan féltem, hogy megcsókoljam először. Életemben csak két sráccal csókolóztam, és az is egy felelsz vagy mersz játék miatt volt - mondta Anna. Nem tehettem ellene, de elmosolyodtam azon, hogy meg akart csókolni.
- Ne vedd sértésnek ezt a kérdést, de volt már barátod ez előtt? - kérdezte Eleanor.
- Nem. Túlságosan bezárkóztam, hogy bárkit is közel engedjek magamhoz. Harry az első srác, akit igazából beengedek - válaszolta Anna, és éreztem a hangján, hogy teljesen őszinte.
- Akkor, tudasd vele. Meg fogja érteni a dolgokat, talán egy kissé jobban, ha érted. Mert értelmesnek tűnt a fejemben, de amint kimondtam, már nem annyira - hadarta Eleanor, mire rá kellett tennem a kezem a számra, hogy ne röhögjem el magam.
- Fura vagy, El - nevetett Anna. Úgy döntöttem, hogy előlépek a rejtekhelyemről, ahogy hallottam őket közeledni.
- Ó, szia, Haz - mosolyodott el Eleanor. Anna csak ledermedt, mintha tudná, hogy végig ott álltam. - Hallottad, hogy miről beszélgettünk? - kérdezte Eleanor.
- Igen, hallottam. Anna, beszélhetnék veled egy percre? - kérdeztem.
- Igen, persze - Eleanor válaszolt Anna helyett, mielőtt elfutott mellettünk, gondolom az öltözőbe.
- Menjünk valahová, ahol beszélhetünk anélkül, hogy megzavarnának - fogtam meg a kezét, és összekulcsoltam az ujjainkat. Először megfeszült, de azonnal megnyugodott. Találtam egy üres szobát, ahova bevezettem. Találtam pár széket is, úgyhogy odahúztam őket, ahol Anna kínosan álldogált.
- Ülj le - mosolyogtam rá, ahogy a székre mutattam. Bólintott és leült. Elmozdítottam a székem és magamhoz húzta, hogy előtte ülhessek le. - Sajnálom, hogy kerültelek, csak idiótán éreztem magam, hogy nem csókoltalak meg, mikor meg lett volna rá az esélyem - kezdtem. - Nem akarom elsietni veled a dolgokat, mert különleges vagy számomra. Tudom, hogy nem ismerjük olyan régóta egymást, de máris sokat jelentesz nekem - vallottam be. Elhallgattam és vettem egy mély levegőt.
- De miért kerültél engem? - kérdezte Anna zavartan.
- Őszintén, fogalmam sincs. Úgy éreztem, hogy talán nem akarsz megcsókolni, és idiótának éreztem magam, hogy én meg akartalak - vallottam be őszintén. Hirtelen Anna rácsapott a lábamra játékosan.
- Sosem lesz belőlünk semmi, ha a semmibe veszel, mikor túlgondolod a dolgokat, Harry - kuncogott Anna.
- Akarod, hogy legyen belőlünk valami? - kérdeztem.
- Komolyan, csak ennyit hallottál meg abból, amit mondtam? - nevetett most már.
- Nem, csak...
- Harry, csak vicceltem. Nem mondom, hogy készen állok rá, de tudom, hogy vannak irántad erős érzéseim, és ez megrémít - mondta most ő őszintén. Megfogtam az apró kezét.
- Tudok várni, bármennyi ideig is kell, hogy készen állj erre - mutogattam közöttünk.
- Miért várnál rám, mikor szó szerint lányok milliói randiznának veled gondolkodás nélkül? - kérdezte, teljesen bűvöletében volt annak, amit mondtam.
- Ez igaz - mondtam, mire tekintetében láttam, hogy megbántottam. - De egyikük sem te vagy - tettem hozzá gyorsan. Felnézett a szemembe, és tekintete csillogott, amit még sosem láttam.
- Nem tudom, hogy mit mondjak - kuncogott.
- Nem kell mondanod semmit - fogtam kezeim közé az arcát. Hüvelykujjammal simítottam végig az arcán, majd kezét felemelte és megfogta a csuklómat, miközben a szemembe nézett.
- Szóval, itt vagytok, srácok, mindketten mennetek kell az öltözőbe. A fiúknak el kell készülniük a rajongókkal való találkozóra - rontott be Paul. Mindketten elengedtük egymást és rá néztünk.
- Oké - mondtam. Anna és én felálltunk és az ajtóhoz mentünk. A kezemet a lapockájára tettem, miközben visszasétáltunk a szobába.