Fordított szavak és hazugságok

II. évad / 2. rész

Anna szemszöge
Hétfő reggel van, és Miával már úton vagyunk a tengerparti házhoz Malibuba. Nagyon ideges vagyok. Minél közelebb érünk a házhoz, annál jobban remegnek a kezeim. Mindenki ott lesz már, mire Miával odaérünk.
- Izgatott vagy egyáltalán, hogy találkozol Louis-val? - kérdezte Mia.
- Igen is, és nem is. Igen, mert tényleg hiányzik, de nem, mert a mai napig nem képes meghallgatni az én verziómat is, hogy mi történt a klubban - vallottam be.
- Ez érthető. Ha kellemetlenül érzed magad, és el akarsz szabadulni onnan, tudasd velem, hogy elmenjünk pár órára, de nem engedlek haza a következő hétfő reggelig - váltott komolyabb hangnemre Mia.
- Komolyan? - nyögtem szem forgatva.
- Igen! Legalább a bátyáddal helyre kell hoznod a kapcsolatotokat. Tudom, hogy én mennyire számíthatok az én bátyámra, ezért úgy érzem, hogy neked is ezt kéne tenned. Nem leszel örökké Los Angelesben. Kevesebb, mint két hónap és hazamegyünk - oktatott ki Mia, akinek van három bátyja és egy húga és öccse, akik ikrek.
- Hogy számíts olyas valakire, akiben nem bízol meg? - kérdeztem, bár sokkal inkább csak mondtam. Mikor nem válaszolt, elfordultam és láttam, hogy megvonja a vállát. Fogalma sincs, mit mondjon. Visszafordultam az út felé.
- Két kilométer múlva a célállomást jobb oldalt találja - mondta hangosan a GPS. Kezemmel szorosan fogtam a kormányt.
- Már bánom, hogy eljöttem - motyogtam magamban, ahogy egyre közeledtünk a házhoz. Louis azt mondta, hogy egy magánstrand területén bérelte ki a házat, és ahogy elnézem, tényleg nem viccelt. Már vagy tíz perce nem is láttam se egy embert, se egy házat.
- Ó, ez biztosan a ház. Basszus, ez hatalmas - mutatott rá Mia. Kissé jobbra fordultam, és megláttam a házat. Világos krémszíne volt fekete tetővel.
- Kíváncsi vagyok, mennyi szoba és fürdőszoba lehet benne? - tette fel inkább magának a kérdést Mia, miközben a feljáróra hajtottam. Én sokkal inkább aggódtam a többiek miatt, akiket nem igazán akarok látni, vagy akár eltölteni velük bármennyi időt is. Csak annak örülök, hogy anya, a húgaim, és Mia itt lesznek velem egész héten.
- Készen állsz erre? - kérdezte Mia, még annak ellenére is, hogy tudta a választ. Felnyögtem és kikapcsoltam a biztonsági övem.
- Csak menjünk be, hogy túlessünk végre ezen a kiruccanáson - morogtam, majd kinyitottam a kocsi ajtaját. Hallottam, hogy kuncog. Miával az autó hátuljához mentünk, és kinyitottuk a csomagtartót, hogy kiszedjük a csomagjainkat. Ekkor hallottam meg egy kislányt sikítani. A ház bejárati ajtajához fordultam, ahonnan Daisy futott felém. Megálltam a mozdulataimmal, és félúton találkoztam vele, a karjaimba vontam.
- Annyira hiányoztál - suttogtam Daisy hajára, míg ő minden erejével engem ölelt.
- Te is nekem - mondta, és rám csimpaszkodott.
- Anna! - hallottam a többi húgom kiáltozni az ajtótól.
- Hát, nem mondhatod, hogy itt senki sem szeret téged - mondta Mia, mire a szemem forgattam, majd elengedtem Daisyt, hogy a többieket is üdvözölni tudjam egy öleléssel.
- Annyira örülünk, hogy itt vagy - mondta Fizzy. Elhúzódtam a csoportölelésből, és bemutattam őket Miának.
- Felveszel? - kérdezte Phoebe kölyökkutya szemekkel. Elnevettem magam, mielőtt felvettem őt és a csípőmre ültettem, ő pedig karjait a nyakam köré fonta. Phoebe sokkal jobban szeretett ölelkezni, mint Daisy.
- Akkor, mi majd visszük a cuccod, úgyhogy bent találkozunk - mondta Lottie kicsit idegesen. Bólintottam és hagytam, hogy Daisy megfogja a szabad kezem, hogy a házhoz vezessen. Mikor a bejárati ajtóhoz értünk, beszélgetést hallottam. A szívem gyorsan kezdett dobogni, amint Daisy kinyitotta a bejáratot.
- Anya! Louis! Anna itt van! - kiabálta Daisy, amikor beléptünk a gigantikus házba. Gyönyörű volt, és hatalmas.
Mindenki elhalkult a nevem hallatán. Daisy berángatott a nappaliba, ahol a többiek ültek. Lefagytam, mikor megláttam az ismerős barna fürtöket a kanapén, körülötte pedig egy szőke karjai, aki modellnek nézett ki. Éreztem, hogy a könnyek szúrják a szemem, de visszafojtottam őket és anyára néztem.
- Anna, hogy vagy, édesem? - kérdezte, ahogy megölelt az egyik kezével, mivel még mindig rajtam volt Phoebe. Bólintottam, mivel nem voltam benne biztos, hogy megbízhatok a hangomban. - Esküszöm, nem tudtam, hogy idejön, és hozza a barátnőjét is - suttogta a fülembe. Elhúzódtam tőle és rá mosolyogtam, majd letettem Phoebe-t.
- Nem kapok ölelést? - hallottam meg Louis hangját. Nemet akartam neki mondani, de tudtam, hogy az nem lenne okos dolog. Főleg, mivel a legjobb barátai kiállnának mellette. Ezért csak egyszerűen bólintottam és édesen rá mosolyogtam. Louis viszonozta a gesztust, majd mackóölelésbe vont. Vonakodva visszaöleltem őt, de úgy tűnt, nem vette észre. Szinte azonnal el is húzódtam tőle. Mindenki rám bámult, és nagyon kellemetlenül éreztem magam. Harry és a barátnője még mindig egymás karjaiban, de Harry engem nézett. Elkaptam a tekintete, és lesütöttem a szemem.
- Anna, nem akarok udvariatlan lenni, de már nagyon kíváncsi vagyok, mit hoztál nekünk. Megnézhetem? - kuncogta Fizzy, amint belépett a nappaliba.
- Fizzy, ne légy udvariatlan - szólalt meg anya, és próbálta nem elnevetni magát.
- Mondtam, hogy nem akarok az lenni - válaszolta.
- Semmi baj, anya. Meg akartam már nekik mutatni - mosolyogtam rá. Hallottam néhány lélegzet visszafojtást, amikor anyának hívtam Jayt, de nem érdekeltek. Mia és Lottie is besétáltak a szobába. Nagyszerű! Most be kell mutatnom Miát mindenkinek.
- Ő itt a szobatársam, Mia. Mia, ők itt mindenki - mondtam. Tudta mindenkiről, hogy ki kicsoda, ezért nem mentem végig a srácokon egyesével. Köszöntek neki, mire Mia édesen rájuk mosolygott.
- Lányok, miért nem mutatjátok meg Miának és Annának a szobáikat? Aztán Anna odaadja nektek, amit hozott - mondta anya. Láthatta, mennyire kényelmetlenül érzem magam amiatt, hogy itt van Harry és a barátnője.
- Oké. A szobáitok az emeleten vannak - mondta Lottie, mire Miával bólintottunk és követtük a lányokat felfele.
- Anna, ez a te szobád, és Mia a tied a folyosó végén van, egy kicsit messzebb - mutatta Lottie. Megfogtam a bőröndöm, és besétáltam a szobámba. Enyhén mondva is szótlan maradtam. A szobám elég nagy volt, az ágy király méretű, és a fejtámla rózsaszín volt, három sárga képpel felette. Eltolható barna ajtóim voltak, amik az erkélyre vezettek. A szobámtól egyenesen egy lépcső vezetett a strandra.
- Imádom a szobám - sikoltott Mia, mikor visszajött.
- Hogy néz ki? - kérdeztem.
- Ugyanígy, csak az enyém kék rózsaszín helyett - mosolygott, mire bólintottam. A lányok is bejöttek és az ágyamra ugrottak. A szemem forgattam a viselkedésükre, de inkább odamentem a bőröndömhöz és kinyitottam. Kivettem a táskákat, amin a neveik voltak, és odaadtam őket.
- Ez rengeteg ruha, Anna. Nem kellett volna mindet elhoznod - mondta Lottie.
- Tudom, de el akartam. Nyissátok ki - mosolyogtam rá.
Louis szemszöge
- Anyának hív téged? - kérdeztem ledöbbenve. Anna a biológiai apámtól származik, ezért semmiképp sem vérrokona anyának és a húgaimnak. - Nem is vagy az anyja... nincs joga annak hívni téged - tettem hozzá.
- Hát, Louis, én mondtam neki, hogy annak hívhat. Lányomként tekintek rá, úgyhogy van joga az anyjának hívnia - förmedt rám. A vitát elvesztve sóhajtottam egyet, mert tudtam, hogy anya nem hagyná annyiban. Nem is arról van szó, hogy nem akarom, hogy Anna „anyának" hívja anyát, inkább csak fura hallani.
- Megértem, hogy a legtöbben nem örültök neki, de ne hozzátok kellemetlen helyzetbe. Nem is akart idejönni, én győztem meg őt. Úgyhogy, ha levegőnek akarjátok tekinteni, akkor tekintsétek, de ne adjatok neki okot arra, hogy elmenjen a házból - csattant mindannyiunkra anya, majd kiment a szobából, gondolom az emeletre.
Annával volt egyfajta kapcsolatunk, de még mindig sok kimondatlan dolog maradt kettőnk között. Nem örülök, hogy megcsalta Harryt, és úgy ment el, ahogy elment. Igen, havonta beszéltünk, de nekem erőltetettnek tűnt ez a beszélgetés, inkább az ő részéről, mint az enyémről. Próbálom azzal tölteni a hetet, hogy visszatérjen a régi kerékvágásba a kapcsolatunk.
- Nem tudom, miért kell kedvesnek lennetek hozzá, srácok. Megcsalta a legjobb barátotokat, és hazudott róla, annak ellenére, hogy ott voltak a képek, mint bizonyíték - szólalt meg Emily, Harry barátnője. Nem igazán kedvelem őt, de elfogadom Harry miatt. Boldognak tűnik, és csak ez számít.
- Ő a húgom, és vele szeretnék tölteni egy kis időt - mondtam.
- Jó, de nem fogok vele beszélgetni. Megbántotta Hazzy macit - biggyesztette ajkait Emily. Erősen próbáltam nem undorító arckifejezést magamra ölteni.
- Lou, nézd mit csinált nekünk Anna - futott be a szobába Daisy, kezében egy táskát tartott. Phoebe mögötte futott, ahogy Lottie és Fizzy is, mindegyikük kezében az a táska.
- Mutassátok - mosolyogtam a húgaimra.
Anna szemszöge
- Nem hiszem el, hogy hazudott - mondta Mia. Épp azt vitatjuk, hogy miért mondta anyának és nekem, hogy Harry nem lesz itt, mikor tudta, hogy itt lesz. Anya szerint azt is tudta Louis, hogy Emily is jön.
- Gondolta, hogy nem jönnél el, de akkor is el kellett volna mondania - mondta anya.
Mind a szobámban ültünk.
- Bárcsak tudhattam volna, mert valószínűleg hülyén néztem ki, mikor megláttam őt - nyögtem.
- Inkább reméljük, hogy hallgatnak arra, amit mondtam nekik. Ha igen, akkor kellemes hetünk lesz - mosolygott.
- Nem tudom, mit mondtál, de bármi is az, én is remélem, hogy hallgatnak rád - kuncogott Mia.
- Miért nem öltöztök fel a fürdőruháitokba, és aztán gyertek le. A strandon töltjük a mai napot - közölte velünk anya, mielőtt kiment a szobából.
- Oké, nekem jól hangzik - válaszoltuk. Mia lemászott az ágyhoz, és az ajtó felé ment. - Ha szét kell rúgnom pár segget, csak mondd meg melyiket, és megteszem - vigyorgott rám, mielőtt elment. Mia ártatlannak nézett ki kívülről, de tényleg egy fenegyerek volt.
Feltápászkodtam az ágyamról és a bőröndömhöz mentem, hogy elővegyem a bikinim. A fürdőbe sétáltam és átöltöztem. Ma veszi kezdetét a nyaralásom a pokolban...