Fordított szavak és hazugságok

III. évad // 9. rész

Anna szemszöge
Arra keltem fel, hogy lentről kiabálás hallatszik. Felnyögtem, és átfordultam a másik oldalamra, lassan feltápászkodva az ágyból. Az órára néztem, és láttam, hogy már majdnem vacsoraidő van. Fáradt voltam, úgyhogy lepihentem, de arra nem számítottam, hogy két órát is aludnék. Hét hónapos terhesen ilyen fáradt vagyok. Odamentem, ahol a fürdőköpenyemet hagytam, majd felvettem a földről és magamra terítettem. Minél közelebb értem az alsó szinthez, a kiabálások egyre hangosabbak lettek.
- Hogy tehetted ezt vele? - hallottam Avery hangját. A homlokomat ráncoltam, miközben lementem a lépcsőn a vita forrása felé.
- Nem csináltam semmit - sziszegte Harry. Mikor bementem a nappaliba, láttam Ethant, Averyt és Harryt, egymás mellett álltak és mindegyikőjüknek vörös volt az arca, a kezük pedig ökölbe szorítva.
- Mi ez a kiabálás? - szóltam közbe, és megdörzsöltem a halántékomat. Mind ledermedtek, és felém fordultak. Avery és Ethan elképedve néztek rám.
- Semmi - válaszolta Harry szigorúan.
- Hát, nem úgy tűnik, mintha semmi lenne - vontam fel a szemöldökömet. Ethanra néztem. Tudtam, hogy ő majd megtörik a pillantásom alatt.
- Apa elment egy klubba - mondta Ethan, és lesütötte szemeit. Hallottam, ahogy Harry hangosan felsóhajtott, amiért Ethan elárulta őt. Kinyitottam a számat, hogy mondjak valamit, de Avery megelőzött.
- Tudtad, hogy anya furán viselkedik és beteg. Hogy mehettél el szórakozni? Haza is jöhettél volna korábban és megnézhetted volna, hogy van! - kiabálta.
- Semmi közöd hozzá, Avery. Ez rám és anyádra tartozik! - kiáltotta vissza Harry. Ritkán veszekszik a gyerekekkel, ezért meg tudom mondani, hogy Ethan és Avery is ledöbbentek, mikor felemelte a hangját.
- Kérlek, hagyd abba a kiabálást - mondtam, majd leültem a kanapéra, még mindig a halántékomat dörzsölve.
- Nem értem, hogy mehettél el egy rohadt klubba ahelyett, hogy hazajöttél volna és gondoskodsz anyáról, aki láthatóan stresszel az ikrek miatt - förmedt rá Ethan. A szívem összeszorult a hallottakra, hiszen még nem mondtam Harrynek, hogy ikreket várok.
- I-ikrek? - dadogta Harry ledöbbenve.
- Igen - mondtam.
- Hazajöhettél volna tegnap, hogy segíts, mikor anya nem tudott, de nem. Los Angelesben maradtál és szórakozni mentél - sziszegte Avery.
- Avery, szívem, köszönöm, amiért kiállsz értem, de ez rám és apátokra tartozik - mosolyogtam rá. - Miért nem mentek fel Ethannal és takarítjátok ki a szobáitokat, mire Taylor és Wyatt megérkezik? - javasoltam. Harryre néztek, mielőtt odajöttek hozzám és megcsókolták az arcom. Kimentek a szobából, és mikor Harry tudta, hogy már az emeletre értek, leült elém a dohányzóasztalra.
- Egyikőjüket sem kértem meg, hogy neked essenek. Azt sem tudtam, hogy klubban voltál - szólaltam meg elsőnek. Tényleg nem volt arra szükségem, hogy Harry azt higgye, én uszítottam rá a srácokat.
- Ikreket várunk? Mindketten lányok, vagy...? - kérdezte boldogan. Felálltam és a kandallóhoz mentem.
- Mindkettő lány - válaszoltam.
- Miért nem hangzol boldognak?
- Mert nem vagyok az - vallottam be.
- Mi? - kérdezte Harry ledöbbenve, mire felállt és odajött hozzám.
- Imádom a gyerekeinket, Harry, de sosem terveztem nagy családot. Te voltál az, aki hat gyereket akart, és tessék, most megkapod - vontam vállat. Őszintén, meg vagyok lepve, hogy nem emeltem fel a hangom eddig. Annyira mérges voltam rá, és kerültem őt, hogy azt hittem, ha látom Harryt, csak még jobban feldühödöm.
- Ketten kellettünk ehhez, Anna - válaszolta idegesen.
- Ne mondd, Harry - forgattam a szememet.
- Ne kezdd, Anna. Fáradt vagyok, és nincs kedvem ehhez.
- Nincs kedved? Hah, ez vicces, Harry, mert nekem sincs kedvem kihordani két gyereket, miközben próbálok fenntartani egy divat birodalmat, nevelni négy gyereket, boldoggá tenni a férjemet, és vezetni a háztartást. És tényleg nincs kedvem ahhoz, hogy veszélyeztetett terhes legyek a korom miatt, és mert ikreket várok - jelentettem ki mérgesen, egyenesen az arcába.
- Veszélyeztetett? - kérdezte Harry aggódva.
- Igen, úgy tűnik, ha az ember közel van a negyvenhez és terhes, akkor adódnak problémák - horkantam fel.
- Segíthetek a gyerekekkel és a házzal - mondta pár perc csendet követően.
- Hogy, Harry? A munkád miatt a következő másfél évben utazgatni fogsz - feleltem egyszerűen, és visszaültem a kanapéra.
- Kitaláljuk. Felvehetünk valakit, hogy segítsen. Nagyszerű emberek dolgoznak neked, és egy kis ideig ők is megbirkóznak az üzlettel, míg nem vagy ott fizikailag.
- Nem ez a lényeg, Harry. Miért nekem kell feladnom a munkám, és nem neked? - kérdeztem, és nagy hangsúlyt fektettem az utolsó szóra.
- Neked könnyebb.
- Megértem, de akkor is vehetnél ki szabadságot a folyamatos album promótálások között, míg a babák nem lesznek legalább két hónaposak - jelentetem ki, mire Harry felsóhajtott és párszor megdörzsölte az arcát.
- Hadd telefonáljak párat, és megmondom nekik, hogy innen rögzítem az albumot, és legközelebb csak a következő évben adják ki - mondta. - De neked is itthonról kell dolgoznod. Az elkövetkezendő pár hónapot megpróbáljuk zökkenőmentessé tenni, amennyire lehetséges - tette hozzá.
- Rendben, de ez nem azt jelenti, hogy örülök, hogy ikreink lesznek - suttogtam.
- Tudom, hogy sosem akartál hat gyereket, de úgy tűnik, hat gyerekünk lesz. Nem hibáztathatsz engem - válaszolta, és pont olyan gyengéden beszélt, mint én.
- De egyszerűbb téged hibáztatni.
- Ez nem igazság, és ezt te is tudod, mert ha nem tudnád, most üvöltenél velem. - Utálom, hogy ilyen rohadt jól ismer. Az elmúlt két napban rádöbbentem, hogy nem ő a hibás, de annyira féltem, hogy könnyebb volt rá kenni.
- Csak félek, amiért ikreink lesznek, és erről az egész komplikációs dologról, mivel idősebb vagyok... - Harry félbeszakított azzal, hogy kezei közé vette az arcomat.
- Megértelek, de itt leszek melletted és segítek, ígérem - mosolygott rám, és a homlokát az enyémnek támasztotta.
- Ne hagyd, hogy a babák vagy én meghaljak - suttogtam, olyan halkan, hogy én is alig hallottam saját magam.
- Soha - vágta rá szigorúan.
- Most pedig, amiért szórakozni mentél... Jól érezted magad? - kérdeztem, mert tényleg tudni akartam.
- Nem. A hotelben akartam maradni, de Dave rám erőszakolta magát. Nem fogadott el nemleges választ - mondta Harry. Tudtam, hogy nem menne el egy szórakozóhelyre, főleg, hogy tudta, valami bajom volt. Bólintottam és rá mosolyogtam.
- Sajnálom, hogy téged hibáztattalak, amiért megint terhes vagyok. Aközött, hogy féltem és ezek a hülye hormonok is...
- Semmi gond, megértem - szakított félbe.
- Ezek szerint, már nem haragszol rá - fújtatott Avery. Harryvel oda fordultunk és láttuk, hogy összefont karokkal áll.
- Harry, megnézed, hogy Jesse és Brayden viselkednek-e? - kértem, míg Averyre pillantottam.
- Persze - állt fel a kanapéról. Megcsókolta a homlokomat, mielőtt kisétált, magamra hagyva Averyvel.
- Gyere, ülj le velem - mosolyogtam rá.
- Hogy bocsáthattál meg neki ilyen könnyen? Tudta, hogy szükséged volt rá, és mégis elment egy klubba ahelyett, hogy hazajött volna - mondta Avery összezavarodva, és frusztráltan.
- Mert ő a férjem, és ismerem Davet, és azt is tudom, hogy kényszerítette apádat, hogy kimozduljanak. Avery, tényleg értékelem, amiért Ethannal kiálltok mellettem, de nem mindig tudjátok az egész történetet. Nagyon sajnálom, amiért bezárkóztam a szobámba, önző volt tőlem, és igazságtalan veled és Ethannal szemben - mondtam.
- Nem gond, mindenki összetörik érzelmileg olykor-olykor, főleg ha az illető két gyerekkel is terhes egyszerre - vigyorgott Avery, mielőtt lepillantott a pocakomra. Hét hónapos terhesként nagy a hasam, meg persze amiatt is, hogy ikreket várok. - Szeretnéd ezeket a babákat? - kérdezte.
- Őszintén, Brayden után már nem terveztem, hogy terhes leszek, de Istennek más tervei voltak. Hosszá szoktam a gondolatához, hogy eggyel több gyerekem legyen, de azt hiszem, az ikrek hallatán kiborultam - nevettem.
- Nem hibáztatlak érte - kuncogott Avery, és megkönnyebbülten sóhajtottam, amiért így reagált. - Nem vagyok biztos abban, hogy én elbírnék három gyerekkel, hát még néggyel vagy hattal - tette hozzá. Nagyon örülök, hogy ennyire megérti, pedig még csak tizenhat éves.
- Wyatt úton van - jött be Ethan, pont mikor Harry is belépett a nappaliba.
- Jesse és Brayden fent vannak és filmet néznek - mondta.
- Sophia néni egy órán belül hozza Taylort - tette hozzá Avery.
- Oké, megyek és keresek szórólapot, amiről rendelhettek magatoknak vacsorát - szóltam, és felálltam a kanapéról.
- Megyek és megkeresem őket - szakított félbe Harry.
- Rendben. Tiszta a szobátok? - fordultam Ethan és Avery felé.
- Igen, már tegnap este megcsináltam a nagy részét, mielőtt lefeküdtem - válaszolta Avery.
- Szép munka - mosolyogtam rá.
- Sajnálom, hogy apára kiabáltam. Nem kellett volna. Csak meg akartalak védeni - mondta Ethan.
- Tudom, bébi, és köszönöm, de esküszöm, hogy én is meg tudok birkózni apátokkal - kuncogtam.
- Rendben - mondta, majd arcon csókolt és kiment a nappaliból.
- Na, menjetek és várjatok Wyattra, és mutassátok meg neki, hova parkolhat, ha egyszer megérkezett. - Csak bólintott és elment. Averyt túlságosan lefoglalta a telefonja, ezért a konyhába mentem, hogy megnézzem, kell-e segítség Harrynek.
- Mivel Avery és Ethan barátai átjönnek, nem akarsz egy filmnézős estét Jessevel és Braydennel? - kérdezte, amint meglátott.
- Jól hangzik. Nagyon sajnálom, hogy téged okoltalak - mondtam, és rámutattam a hasamra.
- Semmi gond, tényleg. Ráadásul, tudom, hogy nem is nagyon hibáztattál engem, csak azért mondtad mindazt, hogy levezesd a feszültséget - tette hozzá. - Na, menjünk fel a szobába, és avassuk be a srácokat is a tervünkről - mosolygott Harry, majd felkapott egy tucat szórólapot.
- Anna, apa azt üzente, hogy mondjam meg, rohadtul pihend ki magad - közölte Wyatt, míg bedugta a fejét a konyhába.
- Wyatt! - ocsúdtam fel, mire kissé hátrébb húzódott. Rá mosolyogtam, hogy tudja, nem haragszom rá. - Megyek és beszélek Louis-val. Vidd el ezeket Ethannak és Averynek, hogy tudjatok válogatni - vettem el Harrytől a menüket, és odavittem Wyattnak. Elmosolyodott és kivette a kezemből. - Szólj, ha rendeltek, és odaadom a kártyám - szóltam utána.
- A Harry Potter maraton jól hangzik, mit szólsz? - kérdezte Harry.
- Igen, jó lesz. És remélhetőleg Brayden sem fog megijedni.
- Rendben lesz - mosolygott rám Harry.
- Legyen igazad - mondtam.
- Mindig igazam van - vigyorgott, mielőtt kisétáltunk a konyhából.