Fordított szavak és hazugságok

I. évad // 4. rész

Anna szemszöge (Két héttel később...)
Az elmúlt pár hét őrület volt. Szétdolgoztam az agyam a suliban, kezdve, hogy a szokásos munkám végeztem, de Eleanor ruháját is meg kellett csinálnom. Szerencsém volt, hogy tetszettek neki a vázlatok, amiket az első találkozásunk utáni napon küldtem, így csak meg kellett varrnom a ruhát és még egyéb finomításokat végezni rajta. Tegnap végeztem is vele, úgyhogy Eleanor beugrik érte ma. Múlt héten már volt itt, hogy véglegesítsünk egy-két dolgot. Jelenleg a tanteremben várok rá, hogy felbukkanjon. Még volt pár diák, akik szintén a lányukra vártak, hogy megjelenjenek.
- Anna, olyan jó, hogy megint találkozunk. Ő itt a legjobb barátnőm, Danielle. Danielle, ő itt Anna - csiripelte Eleanor, amikor besétált az osztályba. Nem tehetek róla, de kissé fura volt látni Daniellet. Mármint, ő is furán nézett rám pár héttel ezelőtt, és folyton a One Direction tagjait látom mindenhol. Egyszerűen csak érdekes, hogy olyan helyeken futok össze a legnagyobb banda tagjaival a világon, ahova évekig jártam, és egyszer sem találkoztam volna velük eddig.
- Örülök, hogy találkoztunk, Danielle - mondtam, kiszakítva magam ezzel a gondolataimból.
- Úgyszintén - mosolygott.
- Rendben, El, a ruhád a bábun van, ott - mondtam, és a terem hátulsó részébe mutattam.
- Hurrá! - éljenzett Eleanor. Megragadta Danielle karját, és a ruhához rángatta őt. - Ó, Istenem! Ez még jobban néz ki, mint legutóbb, mikor láttam. Hihetetlen vagy, Anna - sikoltott Eleanor és egy csontropogtató ölelésben részesített.
- Tényleg nagyon tehetséges vagy, Anna. Imádom azt a ruhát, én is akarok egyet - nevetett Danielle.
- Köszönöm. Ha szeretnél egyet, csinálhatok. Bár talán eltart egy hétig, hogy elkészítsem. Mostanában kissé elfoglalt vagyok - mondtam.
- Komolyan? Az nagyszerű lenne, ha meg tudnád csinálni. Ha nem, azt is megértem - vigyorgott szélesen Danielle.
- Nem, nem nagy ügy. Ugyanilyen színben szeretnéd, vagy egy másikban? Meg van ugyanez az anyag krémszínben, ha gondolod - mondtam. Minden lehetőséget kihasználtam, hogy csinálhassak magamnak, vagy bárki másnak is ilyen ruhát.
- Ó, az nagyszerű lenne - mondta Danielle. Odajött hozzám és megölelt.
- Semmi gond, csak kellenek a méreteid, hogy tökéletesen álljon - mosolyogtam, mire Danielle bólintott és letette a táskáját, majd felállt a dobogóra, hogy le tudjam venni a méreteit.
- Szóval, Anna, van barátod? - kérdezte Eleanor.
- Nem - mosolyogtam.
- Túl elbűvölő vagy, hogy szingli legyél - mondta Danielle.
- Elfoglalt vagyok, alig van időm a barátaimra, nem hogy egy barátra - mondtam őszintén. Nem válaszoltak, csak bólintottak.
- És mi van veletek? Van barátotok? - tettettem a hülyét. Egymásra néztek, aztán rám. - Mi az? - kérdeztem, továbbra is a hülyét játszva.
- Nem akarunk beképzeltnek hangzani, nem mintha dicsekednénk, de a One Direction tagjaival járunk - mondta Danielle.
- Ó, rendben. Tudom kik ők, melyikükkel randiztok? - kérdeztem megemelt szemöldökkel.
- Én Liam Payne-nel, Eleanor pedig Louis Tomlinsonnal - mosolygott Danielle.
- Ó, most hogy mondod, emlékszem már.
- Tényleg jó valaki olyannal találkozni, aki nem igazán tudja, kik vagyunk, vagy legalábbis addig, amíg el nem mondjuk neki - nevetett Eleanor.
- Azt elhiszem. Sajnálom azokat az embereket a rivaldafényben... gyakorlatilag az életük minden részét a nyilvánosság előtt élik, és mindenki olvashat róluk - mondtam.
- Bárcsak többen így gondolkoznának, mint te. Már kezd elavulttá válni, hogy lesifotósok követnek, miközben randizni próbálsz - mondta Danielle.
- Igen. Oké, Danielle, végeztünk. Hogy vegyem fel a kapcsolatot veled, ha elkészült a ruha? - kérdeztem, mikor Danielle lejött a dobogóról és a tárcájához sétált.
- Tessék, írd be a számod a telefonomba, és én is beírom az enyémet a tiedbe. Üzenhetsz bármikor, ha elkészült a ruha - mosolygott, és odaadta a telefonját. Kivettem az enyémet a zsebemből és odaadtam neki, hogy beírja a számát. Láttam, ahogy elkerekednek a szemei, mikor a képernyőmre nézett.
- Nem randizol senkivel, mi? - kérdezte felemelve a készüléket, és megláttam a hátterem. Egy félmeztelen kép Maxről. A minap állította be háttérképnek, és azóta nem változtattam meg.
- Az a barátom, Max. Valamelyik nap változtathatta meg, mikor ebédelni mentünk - mondtam.
- Egyedül ebédeltél? - kérdezte Eleanor megemelkedett szemöldökkel.
- Igen, egyike az első barátaimnak, akikkel találkoztam, mikor Londonba költöztem négy éve - mondtam, míg bepötyögtem a számom Danielle telefonjába.
- Tessék, az enyémbe is írd bele - mosolygott Eleanor, és odaadta az övét is. Eleanorral korábban csak e-mailcímet cseréltünk, úgyhogy nem volt meg a száma. Elvettem a telefonját és beírtam a számom.
- Ha te mondod. De épp most írt neked, és idézem: „Csá, bébi! Remélem, jól telik a napod. Hívj, ha végeztél a sulival, beszélnünk kell valami fontosról. <3 xx Max" - vigyorgott rám Danielle. Éreztem, ahogy elönti a forróság az arcom, most már értem, miért gondolta, hogy együtt vagyunk, pláne egy ilyen üzenet után. Tényleg úgy hangzik, mintha járnánk.
- Ő csak egy barát - mondtam szem forgatva.
- Rendben. Itt van a telefonod - nyújtotta nekem a készüléket. Miután kicseréltük a telefonszámainkat, elmentek. Kioldottam a telefonom, hogy üzenni tudjak Maxnek.
Anna: Szia! A napom remekül telik. Épp ebédelni indultam... Miről akarsz beszélni? Xx
Nincs sok időm az ebédre ma, úgyhogy nem vártam meg, míg visszaírt, hanem elindultam. Nem voltam messze a várostól, úgyhogy úgy döntöttem, sétálok, mert az egyszerűbb és olcsóbb is.
Amikor a kávézóhoz értem, beálltam a sorba. Egy magas srác mögött várakoztam, akinek barna göndör haja volt. Nem vagyok alacsony, úgy értem, százhatvanöt centi vagyok, de ő legalább tizenkét centivel magasabb volt nálam. Ahogy a sorban vártam, úgy döntöttem, hogy végigböngészem a Twittert. Nem vagyok egy megszállottja, mint a legtöbb ember, csak néha-néha felmegyek. Ahogy a sor előrébb haladt, én is léptem egyet előre. Épp azon voltam, hogy még egy lépést megtegyek, mikor éreztem, hogy valami hűvös folyik végig a mellkasomon.
- Mi a franc? - kérdeztem lenézve a pólómra, és megláttam, hogy minek van olyan illata, mint a jegeskávénak. Felnéztem a magas göndör hajú srácra, aki lelkiismeret furdalva és ledöbbenve nézett engem. Várjunk csak, ismerem őt.
Harry Styles a One Directionből.