Fordított szavak és hazugságok

I. évad // 27. rész

Anna szemszöge
- Tetszett, amit az előbb láttál? - hallottam meg egy rekedt hangot a fülembe suttogni, ami miatt megugrottam. A szívem azonnal felgyorsult. - Nem gondoltad, hogy rajtakaplak, ahogy bámulsz? - vigyorgott Harry, mielőtt a hajó másik oldalához sétált. A szemem forgattam és a medencéhez mentem, ami a yacht fedélzetén volt. Kiválasztottam egy nyugágyat és ráterítettem a törülközőm, hogy leüljek, mikor két kéz a magasba emelt és átdobott valaki vállán.
- Ideje úszni, hugi - nevetett Louis, de én a hátát ütöttem.
- Tegyél le, Louis - kiabáltam rá.
- Oké - mondta azelőtt, hogy bedobott a medencébe. Amikor beleestem a vízbe, véletlenül nyeltem egy kis vizet. Felúsztam a felszínre és fulladozni, köhögni kezdtem.
- Istenem, Anna, jól vagy? - ugrott be Louis, és kisegített a medence oldalához. Még mindig köhögtem, próbáltam ismét normálisan lélegezni. - Sajnálom, legalább elszámolhattam volna háromig, mielőtt bedoblak - veregette a hátam Louis.
- Tessék, emeld ki őt, Lou. Szedjük ki a medencéből - hallottam meg Harry hangját. Még mindig köhögtem, mikor Louis megfogta a derekam és Harry felé tolt. A fulladozást mostanra abbahagytam, de még mindig nem tudtam mély levegőt venni anélkül, hogy ne jönne rám a köhögő roham. Harry megfogta a kezem és kihúzott, egyenesen a karjaiba, és elvitt a székig. Leültetett az ölébe, ahogy a hátam veregette. Egy perc köhögés után végre tudtam normálisan levegőt venni. Louis folyton bocsánatot kért, de nem is igazán az ő hibája volt, vissza kellett volna tartanom a lélegzetem, mikor beledobott a vízbe, és nem kiabálnom rá.
- Jól vagy? - simogatta a hátam Harry. Ekkor jöttem rá, hogy még mindig az ölében ülök, úgyhogy felálltam és melléültem. Esküszöm, mintha tekintete egy pillanatra csalódott lett volna, de elmosolyodott, hogy ezt leplezze.
- Igen, jobban most már, köszi - mosolyogtam.
- Semmi gond.
- Anna, igazán sajnálnom, csak szórakoztam. Én nem...
- Louis, semmi gond. Csak nem kellett volna kiabálnom, míg te be akartál dobni. Vissza kellett volna tartanom a lélegzetem. Nem a te hibád, és jól vagyok, csak benyeltem egy kis vizet - álltam fel, és megveregettem a vállát, ahogy elsétáltam mellette. Mielőtt messzire jutottam volna, megragadta a karom és a mellkasára vont. Körém fonta a karjait szorosan. Én is ezt tettem, tudva, hogy nagyon rosszul érzi magát, még ha nem is kellene.
- Megyek és szerzek valamit inni. Mindjárt visszajövök - mondtam, és próbáltam kikerülni Louis szorításából. Bólintott, majd elengedett.
- Most komolyan, srácok? Kevesebb, mint harminc perce vagytok a hajón, és valaki máris megsérült. Ha idiótán fogtok viselkedni, kérlek, legalább szegény lányt hagyjátok ki belőle - mondta Paul védelmezően, amit nagyon édesnek találtam. Az elmúlt pár napban, sokkal közelebb éreztem magamhoz, mint a saját apámat valaha.
- Louis volt, nem mi - dobta fel kezeit a levegőbe Zayn.
- Akkor most figyelmeztetlek titeket, srácok, ha bántjátok őt, velem gyűlik meg a bajotok - mosolygott Paul. Felnéztem rá és eltátogtam egy köszönömöt. Egyszerűen bólintott és rám mosolygott. Nem tudtam, hogy milyen érzés, ha van egy apja az embernek, és most már tudom, még ha csak addig tart, míg a fiúkkal turnézom. Elsétáltam a civakodó fiúk mellett, keresztülmentem az ajtókon és egyenesen a bár fele vettem az irányt.
Harry szemszöge
A szívem megállt, mikor meghallottam Annát fulladozni, és hogy nem volt képes normálisan lélegezni, miután Louis bedobta a medencébe. Már utána akartam ugrani, de Louis megelőzött, úgyhogy a medence széléhez siettem, ahol voltak, és kihúztam Annát Louis segítségével. Ahogy a hátát veregettem, míg az ölemben ült, úgy éreztem, mintha itt kellett volna lennie, a kezeimben. Kissé rosszul esett, hogy gyakorlatilag leugrott a lábamról, amint visszanyerte a légzését, de azt gondoltam, hogy ez csak azért volt, mert Louis itt van.
Bement, hogy igyon valamit, és a szememmel követtem őt mindaddig, míg ki nem került a látókörömből.
- Nem tudnád feltűnőbben csinálni? - kérdezte Preston (másik biztonsági őr). Kissé megugrottam, mikor meghallottam a hangját.
- Um, h-hogy é-érted? - dadogtam idegesen.
- Tetszik neked, nem igaz? - kérdezte vigyorral az arcán.
- N-nem tudom, miről beszélsz - dadogtam ismételten.
- Pontosan tudod, miről beszélek. És nem gondolod, hogy Louis-nak lesz egy kis problémája azzal, hogy tetszik neked a nemrég előkerült húga? - kérdezte.
- Azt hiszem, de nincs közöttünk semmi Annával - válaszoltam őszintén.
- Talán most nincs, de mindketten tudjuk, hogy ez nem fog sokáig tartani - mondta, mire felnéztem, és Annát Liam és Niall mellett találtam, ahogy beszélgettek és nevettek. Preston csak elnevette magát és elsétált mellőlem. Hogy kéne őt nem bámulnom, mikor ilyen gyönyörű?
Anna szemszöge
Már pár órája a kis incidensnek, ami a medencénél történt. Mindenki, kivéve Zaynt, elment jet skizni a hajó környékére. Louis és a srácok próbáltak rávenni, hogy szálljak fel az egyikükére, de nem szeretek az óceánban úszni, mert félek, hogy leesek a jet ski-ről, ezért biztonságosabb volt, hogy a fedélzeten maradtam. Zayn azt mondta, ő nem tud úszni, úgyhogy ő is úgy döntött, hogy marad. Mindketten a medence melletti napágyakon feküdtünk és gyümölcsös smoothie-t ittunk.
- Eddig tetszik a turné? Még nem volt alkalmam megkérdezni - kérdezte.
- Igen, eddig jó. Szeretek Caroline-nal dolgozni. Olyan munkája van, amit én is akartam, mióta az eszemet tudom, úgyhogy imádom. Mármint, jobb lenne, ha veletek lehetnék, idióták - vigyorogtam rá.
- Ó, te is tudod, hogy imádsz nekünk/velünk dolgozni - kuncogott Zayn.
- Most megfogtál - mosolyodtam el.
- Tudtad, hogy fizetni fognak neked, vagy eltitkolták ezt az információt? - kérdezte, mire tágra nyílt szemekkel néztem rá. - Ezek szerint, nem mondták el - nevetett az arckifejezésemen. Szótlan voltam. Nem is tudtam, hogy fizetni fognak.
- Van egy érzésem, hogy tetszeni fog majd a csekk, ha megkapod - nevetett Zayn. Nem válaszoltam, mert ledöbbentem azon, hogy hogyan sikerült témát váltania.
- Perrie is örülne, ha találkozhatna veled, mikor visszaérünk Londonba. Egy hónap múlva kapunk egy szabad hetet, és mind visszamegyünk Londonba pár napra. Gondolod, hogy találkoznál vele? - kérdezte Zayn reményteljes szemekkel.
- Persze. Nagy rajongójuk vagyok az X-faktor óta. Plusz, az egyik jó barátomat teszi boldoggá, úgyhogy persze, hogy örülnék, ha találkozhatnék vele.
- Jó, majd megmondom neki legközelebb, mikor lesz időm. Nagyon boldog lesz - mondta Zayn. Meglepődtem, hogy ennyire meg akar ismerni Perrie. - Néha mesélek rólad. Tetszik neki, hogy feleselős vagy és nem tűröd el senki szarságát - nevetett.
- Őszintén, mikor eljöttem otthonról, megígértettem magammal, hogy senkinek nem fogom hagyni, hogy úgy bánjanak velem, ahogy a szüleim tették évekig. Erősebb akartam lenni, és nem akartam, hogy áttapossanak rajtam - mondtam őszintén.
- Megértelek. Nos, én is szeretem, hogy visszabeszélsz, mert így a földön tartasz minket. És erre szükségünk is van. Néha túl izgatottak vagyunk - mosolygott.
- Néha? Inkább mindig, kivéve, ha alszotok - nevettem rajta, míg ő a szemét forgatta.
- A srácok most jönnek le a jet ski-ről, aztán vacsorázunk. Azután pedig csak pár óránk marad, mielőtt vissza kell mennünk a kikötőbe - jött fel Paul a lépcsőkön. Bólintottam, és úgy döntöttem, hogy elrohanok a mosdóba még az evés előtt. Rengeteg vizet ittam ma, és pisilnem kell.
- Mindjárt visszajövök - mondtam Zaynnek és Paulnak, mielőtt bementem, hogy megkeressem a mosdót.
Miután végeztem, megmostam a kezem és felfogtam a hajam egy laza kontyba, mert nagy része már kijött a hajgumiból. Most, hogy kevésbé néztem ki szarul, kioldottam a zárat és kinyitottam az ajtót. Amint kiléptem, egy nedves mellkas jött nekem. Felnéztem és találkoztam azokkal a gyönyörű zöld szemekkel.
- Bocsi, nem figyeltem.
- Semmi baj, nem gond - kacsintott Harry. A szemem forgattam azon, hogy most próbál meg flörtölni velem.
- Nos, nagyon kell használnom a vécét, úgyhogy... - bólintott mosolyogva a mosdó felé Harry, mert még mindig előtte álltam.
- Ó, igen. Bocsi - tértem ki előle, és gyorsan elsétáltam. Nem tudom, miért, de néha kínosan érzem magam körülötte. Idegessé tesz, gondolom, ezért is érzem kínosan magam.
- Épp időben, mielőtt tálalják a vacsorát. Ülhetsz ide, Harry pedig ülhet melléd - mutatott Louis a két üres helyre maga mellett.
A vacsora elképesztő volt. Húsos és tengeri gyümölcsös tálat ettünk, és meg kell mondjam, mennyei volt. A fiúk ettek valamilyen desszertet is, de én annyira elteltem, hogy inkább passzoltam. Úgy döntöttem, hogy egy utolsó csobbanásra még a medencéhez megyek, míg a többiek a desszertet eszik.
A hátamon lebegek, a szemeim csukva vannak, és csak gondolkozom, mikor két kart érzek magam körül, ahogy valaki mellkasához húz. Tudtam, hogy Harry az, úgyhogy nem is próbáltam meg ellökni magam.
- Jó napod volt? - kérdezte Harry, ahogy továbbra is tartott. Kikerültem a karjai közül és elfordultam, hogy szembenézzek vele. Nyaka köré fontam a karjaim, míg egyik kezét a derekam köré fonta, a másikkal pedig megragadta a combom, ezzel üzenve, hogy köré fonjam a lábaim is. Körbenéztem, hogy van-e itt valaki még rajtunk kívül.
- Most kapták meg a desszertet, mikor eljöttem, úgyhogy nem fognak idejönni egyhamar - mosolygott rám. Vettem egy mély levegőt, mielőtt dereka köré fontam a lábamat. Aztán a másik kezét is derekamra tette, úgyhogy most egymást tartottuk.
- Jól vagy? Feszültnek tűnsz - mondta Harry.
- Csak nem vagyok hozzászokva ehhez, azt hiszem - vallottam be szégyenlősen, mire kissé ledöbbenve nézett rám.
- Kérdezhetek valamit anélkül, hogy sértésnek vennéd? - kérdezte félénken, mire bólintottam. - Volt már barátod?
- Nem. Sosem bíztam semelyik srácban eléggé, hogy randizzak velük, vagy közel kerüljek hozzájuk. Mármint, annyira nem bízom az emberekben általában, hogy közel engedjem őket magamhoz érzelmileg, mert úgy tűnik, hogy vagy elhagynak, vagy megbántanak valamilyen módon - mondtam őszintén. Napról napra könnyebb lett, hogy megnyíljak Harrynek és a többi fiúnak.
- Nos, megígérem neked itt és most, hogy sosem foglak megbántani vagy elhagyni - hajolt előre, ameddig homlokunk össze nem ért.
- Sajnálom, de nem hiszek neked. Megtanultam nem hinni azoknak, akik ezt mondják - hunytam le a szemem.
- Hinned kellene nekem, mert nem csak hogy nem foglak megbántani vagy elhagyni, de biztonságban tartalak. Tudod, mennyire védelmezem a nőket az életemben. A minap meséltem róla - mosolygott Harry. Nem tudom, miért, de egy kis részem elhitte neki.
- Ez kibaszott jó volt - hallottam Louist sikítani. Ellöktem magamtól Harryt, és a medence másik szélére úsztam. Épp időben, Louis és a fiúk kijöttek a medencéhez.
- Ó, hello. Milyen a víz? Meleg? - kérdezte Louis, nyilvánvalóan tudatában, hogy Harry és én egymás karjaiban voltunk. Basszus, még mindig lesokkol, hogy mennyire közel voltunk egymáshoz.
- Igen, nagyon jó - válaszoltam.
- Nagy kár, hogy nem tudunk bemenni - mondta szomorúan Louis.
- Miért is? - Összezavarodtam.
- Tele vagyunk, és alig tudunk mozogni, úgyhogy nem lenne bölcs dolog úszni. Indulunk vissza a kikötőbe, ki kéne jönnötök, hogy megszáradjatok - mondta Louis. Bólintottam és a medencében lévő lépcső felé úsztam, hogy kiszálljak. Harry lassan követett.
- Megyek, átöltözöm - mondtam Louis-nak, mielőtt elsétáltam és a táskám felé indultam. Kivettem a bugyim, melltartóm, és a pólót, ami gyakorlatilag a ruhám is volt. A fürdőbe mentem és gyorsan felvettem őket. A fürdőruhám egy műanyag táskába tettem, még épp időben, mert valaki kopogott.
- Anna, kész vagy? Mert át kéne öltöznöm - szólt Harry. Bólintottam, de csak ezután döbbentem rá, hogy nem is lát engem.
- Igen, egy másodperc - fogtam meg a táskám és kinyitottam az ajtót. Rámosolyogtam és elslisszoltam mellette az előtér felé. Bepakoltam a táskámba és a hátamra vettem azt. Lehajoltam, hogy bekössem a szandálom, mikor valaki a fenekemre csapott. Azonnal felálltam és megfordultam, hogy szembe kerüljek a vigyorgó Harryvel.
- Mi az? - emelte fel védekezően a kezeit. Csak a szemem forgattam és kimentem a fedélzetre, de még hallottam, hogy nevet mögöttem.
- Oké, mindjárt a kikötőhöz érünk. Rengeteg rajongó vár ott, és megannyi paparazzi. Anna, maradj Prestonnal, aki majd elvisz a kocsihoz - mutatott Preston felé Paul. Mosolyogtam és bólintottam. Preston jó fej volt, szerettem mellette lenni.
Tizenöt perc alatt a kikötőhöz értünk. Ahogy közeledtünk és megláttam, mennyi ember van ott, ideges lettem. Hálás voltam, hogy Preston segít le a hajóról és visz el a kisbuszig, mielőtt a fiúk még a lesifotósok és a rajongók látókörébe kerülnek.
- Oké, Anna, készen állsz? - kérdezte Preston. Nemet akartam mondani, de tudtam, hogy ez nem opció, úgyhogy bólintottam. Kinyújtotta a kezét, hogy belékaroljak, amiért eléggé boldog voltam. Lesegített a hajóról, és keresztülvitt a tömegen.
- Miért töltheti a fiúkkal a napot egy yacht-on? Nem is annyira csinos - jegyezte meg egy rajongó kissé hangosabban.
- Nem is érdemli meg, hogy a srácokkal lógjon - mondta egy másik rajongó. Basszus, ezek a csajok aztán gonoszak.
- Randizol az egyikükkel? - kiabálta az egyik fotós az arcomba.
- Hátrébb, ember - kiabált Preston rá hátrébb lökve kissé.
- NIALLEL RANDIZOL?
- VAGY HARRYVEL JÁRSZ?
- JOBB, HA NEM JÁR HARRYVEL, MERT Ő AZ ENYÉM - kiáltotta egy lány válaszként a fotósnak.
- HARRY NEM LENNE EGYÜTT EGY ILYEN CSÚNYA LÁNNYAL, MINT Ő! - Ez tényleg fájt. Általában jól voltam, nem nagyon érdekelt, hogy az emberek mit gondolnak rólam, de ezek a lányok, vagyis az úgynevezett rajongók gonoszak voltak. Lenéztem a lábamra, és lenyeltem a gombócot, ami a torkomban keletkezett. Nem akartam a lányok előtt sírni.
- Itt vagyunk, szállj be. Bezárom utánam az ajtót, senkinek ne nyisd ki - mondta Preston, ahogy kinyitotta a kisbusz ajtaját. Mikor becsukta azt, azonnal sírni kezdtem. Azok a lányok nem is ismernem, és nem tudják, hogy miért is lógok a fiúkkal. Miért mondják azokat a szörnyű dolgokat rólam? Annyira belefeledkeztem a gondolataimba, hogy nem is hallottam, ahogy a fiúk beszállnak a kocsiba.
- Anna, mi a baj? - kérdezte Louis, mikor meglátta a könnyeket lefolyni az arcomon.
- A fotósok és a lányok elég szörnyű dolgokat mondtak neki. - Preston próbált suttogni, hogy ne halljam, ahogy ezt mondja Louisnak, de körülbelül az egész autó hallotta őt. Louis azonnal magához húzott, de ellöktem magamtól. Nem kellett az együttérzése, nagy vagyok már, aki tudja ezt kezelni. Tudtam, hogy ezzel megbántottam, de nem érdekelt. Ha nem nyomozott volna utánam, nem lennének ezek az emberek, akik ilyeneket mondanak nekem. De aztán, ha nem nyomozott volna utánam, nem találkoztam volna Harryvel, vagy a többiekkel. És Louis-val sem találkoztam volna, meg őszintén, mindannyiukat szeretem.
- Csak hagyd békén, haver. - Esküszöm, hallottam, ahogy valaki ezt suttogja Louis-nak. Az ablaknak döntöttem a fejem. Biztos elaludtam, mert a következő, amire emlékszem, hogy Louis lefektet a hotelszobában lévő ágyamra. Csukva tartottam a szemem, ahogy betakart a paplannal.
- Sajnálom, hogy miattam kiabáltak rá mindenféle undorító dolgot - suttogta Louis, mielőtt homlokon csókolt.
- Semmi baj, Lou. Szeretlek - motyogtam, majd átfordultam a másik oldalamra és kényelembe helyeztem magam.
- Én is szeretlek - hallottam, hogy mondja, mielőtt kiment a szobámból.