Fordított szavak és hazugságok

II. évad // 50. rész (Epilógus)

Anna szemszöge
Hát hónapja, hogy Harryvel összeházasodtunk. Ezek a hónapok nagyszerűek voltak, de iszonyú zsúfoltak. Két hónapja költöztünk be a házba, és meg kell hagyni, Harry nagyszerű munkát végzett a felújítással. Nagyon modern lett, de még mindig melegséget sugároz. Harryvel mindkettőnknek meg van az irodája, az enyém fent, az övé lent. A vendégházat egy stúdióvá alakítatta, a vendégszobát pedig egy szobává, ahol tervezhetek és varrhatok ruhákat.
A közös szobánk hatalmas lett. Még kandalló is van, arra az esetre, ha hideg lenne. Királyi méretű az ágyunk, ami a falnál van, és egy kisebb ülőrész kapott helyet az ablaknál. A fürdőszobánk varázslatos. Sosem voltam még olyan fürdőszobában, ami úgy néz ki, mint egy wellness, de mégsem az. A kád hosszú, és a zuhanyzónak annyi opciója van, hogy még most sem tudom mindet. Harryvel külön gardróbunk van, hogy minden cuccunk elférjen, még az is, amire nincs szükségünk.
Harry nagyszerű munkát végzett a gyerekszobával is. Annyira izgatott lett, mikor megtudta, hogy kisfiunk lesz, hogy a halványkék témát választotta. A bölcső a szoba közepére van helyezve, a szekrények és a pelenkázó pedig a falnál. Egy hintaszék is van az egyik sarokban, az ablak előtt.
Ha már a babáról beszélünk, mindenki nagyon örült, mikor Harryvel elmondtuk, hogy várandós vagyok. Anne lett a legizgatottabb. A babavárót kezdte szervezni, amint megmondtuk neki. Louis ezúttal nagyon támogatott, amiért hálás voltam. Nem voltam benne biztos, hogy most hogy fog reagálni, tekintettel arra, mikor csak azt hittem, hogy terhes vagyok. Nagy megkönnyebbülés volt, hogy mindenki boldog volt miattunk.
- Anna? Itthon vagy? - kiáltotta Harry a földszintről. Az ágyban feküdtem, tévét néztem úgy, hogy a lábaimat felpolcoltam, mivel be voltak dagadva.
- Az emeleten! - kiáltottam vissza, majd végigsimítottam a hatalmas pocakomon. Szó szerint, bármelyik percben megjöhet a baba, ma meg Harry utolsó napja volt a munkában két hétre, míg nem születik meg a gyerekünk. Ez alatt az idő alatt Niall és Jessie töltik a nászútjukat valahol. Három hónapja házasodtak össze, de idáig vártak az utazással a One Direction napirendje miatt. A srácok még egy albumot készítenek, és újabb világturnét terveznek.
- Hogy érzed magad? - kérdezte Harry, mikor besétált a szobába.
- Hatalmas vagyok, és be van dagadva a lábam. Szerinte, hogy érzem magam? - kérdeztem vissza felvont szemöldökkel.
- Sajnálom, de hamarabb kint lesz, mint gondolnád - mosolygott rám.
- Már készen állok rá, hogy kijöjjön belőlem - sóhajtottam, mire Harry bólintott és lefeküdt mellém az ágyra.
- Mit szeretnél vacsorára? - kérdezte, miközben a hasam simogatta. Emiatt a baba még jobban rugdosott, mint előbb. Felsóhajtottam és visszahajtottam a fejemet a párnára.
- Nekem mindegy - mondtam, mire bólintott és felállt. Megyek és lezuhanyozom, lent találkozunk - mondtam. Megpróbáltam felállni, Harry pedig odasietett hozzám, hogy segítsen. - Köszönöm - mosolyogtam rá. Bólintott, és kiment a szobából, hogy csináljon valami kaját.
Harry szemszöge
Annával az előbb fejeztük be a csirkét rizzsel, most pedig a kanapén tévézünk. Folyton mozgolódott, hogy kényelembe helyezze magát, de nem tudta. Már mondani akartam valamit, mikor felállt és elment a konyhába. Az elmúlt hetekben túlságosan is házsártos volt, ezért próbáltam távolságot tartani közöttünk. És higgy nekem, mikor Anna kényelmetlenül érzi magát, pokoli zsémbes tud lenni.
- Harry! - kiáltotta. Felsóhajtottam és felálltam a kanapéról, majd a konyhába mentem. Mikor odaértem, a szemeim tágra nyíltak és pánikolni kezdtem. - Elfolyt a magzatvizem - mondta idegesen.
- Nem kellene, hogy összehúzódásaid legyenek, mielőtt elfolyik a magzatvíz? - kérdeztem, mert fogalmam se volt, hogy mi mást mondjak.
- De, azt hiszem. Már egy ideje fájt valami, de azt hittem, hogy az normális - vallotta be, mire bólintottam és odamentem hozzá.
- Takarítsunk fel, aztán menjünk a kórházba - mosolyogtam rá. Vett egy mély levegőt és bólintott.
Anna szemszöge
Harryvel a kicseszett kórházban voltunk már nyolc órája, és még sehol a gyerek. A doktorok szerint még csak nem is állok közel ahhoz, hogy nyomjak. Legalábbis, ezt mondták egy órával ezelőtt. Anne és Gemma két órája érkeztek meg, ahogy a bátyám és Eleanor is. Harry a szobában körözött, amióta ideértünk, és őszintén, ez az őrületbe kergetett.
- Harry, kérlek, hagyd abba - könyörögtem. Még nem voltak nagy fájdalmaim, mivel kaptam érzéstelenítőt, de azért kifáradtam és kényelmetlenül éreztem magam.
- Sajnálom - motyogta és odasétált hozzám, leült az ágyam melletti székre.
- Rendben van, nézzük, hátha a baba kész a világra jönni - mosolygott a doktor, mikor belépett a szobába.
- Kint megvárunk - mondta Anne, míg kitolt mindenkit. Amint elhagyták a szobát, felhúztam a térdemet, az orvos pedig a méhnyakat kezdte vizsgálni, vagy mit.
- Úgy tűnik, végre nyomhat - mosolygott rám. - Ne pánikoljon, ez egy jó dolog. Csak lélegezzen mélyeket. Megyek és elkészülök, mikor visszaérek, nekikezdhetünk - tette hozzá, majd Harry felé is fordult. Mire kiért az ajtón, már rég bepánikoltam.
- Anna, bébi, nyugodj meg. Ez jó. Épp egy kisfiú szülei leszünk - suttogta Harry, miközben a hüvelykujjával simogatta az arcomat.
- Oké, csak ígérd meg, hogy nem mész el mellőlem - könyörögtem kölyökkutya szemekkel.
- Sehol máshol nem lennék - motyogta ajkaimra, mielőtt finoman megcsókolt.
- Készen állnak, hogy szülők legyenek? - jött vissza az orvos, és mindketten bólintottunk. - Helyes. Akkor, köszöntsük ezt a kissrácot, rendben?
Felnéztem Harryre, aki lemosolygott rám bátorítóan.
- 1... 2... 3... - Mikor elszámolt háromig, megszorítottam Harry kezét olyan erősen, ahogy nyomtam. Nem is tudtam lélegezni. - Nagyszerűen csinálja. Most vegyen mély levegőt, és nyomjon még egyet - mondta.
Úgy tettem, ismét nyomni kezdtem. Tudtam, hogy Harry kezeiből az életet is kiszorítom, de nem érdekelt, mert épp egy embert hozok a világra...
- Már látom a fejét, nagyon sok haja van - mosolygott az orvos. - Két nyomás, és a baba hivatalosan is a világra jön - szólt, mire elmosolyodtam és ismét nyomtam.
Mielőtt észbe kaptam, már hangos sírás visszhangzott a szobában. Örömkönnyek folytak le az arcomon, míg a fejem a párnára fektettem, és próbáltam visszanyerni a légzésemet. Harry elvágta a köldökzsinórt. Gyakorlatilag rögtön azután, hogy normálisan tudtam levegőt venni, a gyerekemet a mellkasomra tették és sírni kezdtem. Csodálatosan nézett ki. Barna haja volt és kék szemei. Nem tudom biztosra mondani, de szerintem úgy fog kinézni, mint Harry, ahogy egyre idősebb lesz. Felpillantottam Harryre, és láttam, hogy egy képet készített kettőnkről. Elmosolyodtam, majd visszatette a telefont a zsebébe és odajött hozzánk.
- Választottak már nevet? - kérdezte a doktor, mikor mindent feltakarított. Harryt néztem, aki mosolygott.
- Ethan Edward Styles - válaszoltam büszkén.
- Elbűvölő név. Utálom ezt tenni, de el kell vinnem Ethant, hogy lefürdessem és megmérjem. Itt is feltakarítunk, mielőtt a barátaik és a családtagjaik bejönnek. Harry, menjen a nővérrel, míg elviszik Ethant, ha szeretne - mondta az orvos. Harry rám nézett, mire bólintottam és megmondtam neki, hogy menjen csak. Egy nővér elvitte Ethant a mellkasomról. Betette egy inkubátorba, míg én teljesen kimerültem.
Egy órával később Harry visszajött a kórházi szobámba Ethannal a karjaiban, akit bebugyoláltak egy pokrócba. Halványan elmosolyodtam, és mutattam, hogy adja nekem Ethant. Harry odasétált hozzám és a kezeimbe tette. Ethan ébren volt, mikor a karjaimban feküdt. Egymás szemébe néztünk és egymás arcát vizsgáltuk.
- Mielőtt bejönne a család többi tagja, szeretnénk, ha megetetné Ethant. Elég éhes - szólt a nővér. Észre se vettem, hogy bejött. Annyira a bűvkörébe kerített Ethan. Elmosolyodtam és bólintottam. Már korábban beszéltünk erről ma, és mondtam, hogy én szeretném őt táplálni.
Harry kissé kellemetlenül érezte magát, nem igazán tudta, hogy mit csináljon, míg a nővér megmutatta, hogy vegyem rá Ethant, hogy egyen. Nem is tartott sokáig, míg inni kezdett.
- Nem sokára visszajövök, hogy megnézzem Önt - mondta ismét a nővér, mire bólintottam, de nem néztem fel rá. Túl elfoglalt voltam azzal, hogy Ethanra figyeljek.
- Umm, fáj? - kérdezte Harry.
- Nem, de fura érzés - mosolyogtam fel rá, szemei könnyesek voltak. - Mi a baj? - kérdeztem.
- Csak nagyon boldog vagyok. Minden itt van előttem, amit mindig is akartam - sírt örömében. A szabad kezemet használtam, hogy felnyúljak, mire megfogta a kezemet és megcsókolta a csuklóm. Ezután lehajolt és előbb az ajkamat csókolta meg, majd Ethan fejét. - Szerintem, kész van - állapította meg. Lenéztem Ethanra, aki már Harryre nézett. Harry lehúzta a köntösöm, mielőtt megsimogatta a fia arcát.
- Meg tudnád büfiztetni? A karom már elfáradt - kértem, mire óvatosan felemelte Ethant és megveregette a hátát finoman, hogy büfizzen. Elmosolyodtam a látványra, mert Harrynek az egyik keze gyakorlatilag akkor volt, mint Ethan kis teste.
- Kopp-kopp - dugta be a fejét Anne az ajtón.
- Gyere be - szóltam mosolyogva az anyósomnak, mire gyakorlatilag az unokája felé rohant és kinyújtotta a kezét Harry felé, hogy átvegye Ethant. Harry vonakodott ugyan, de odaadta őt, mielőtt visszajött hozzám és leült mellém az ágyra.
- Gyönyörű - sírt Anne. Harryvel mindketten egyet értettünk, aztán pedig mindenki más is bejött a szobába. Örülök, hogy Ethan már befejezte az evést.
~*~
Egy hete, hogy Ethant hazahoztuk Harryvel. Az első éjjel maga volt a pokol! Nem hagyta abba a sírást. Annyira hihetetlenül tehetetlennek éreztem magam, hogy csak vele akartam sírni. Szerencse, hogy jobban lett a következő napokban. Szerintem segített, hogy Harryvel lett egy napirendünk, és Ethannak is kialakult a rutinja, ami úgy tűnik, működik.
Éppen az ágyon fekszem Harryvel, közöttünk pedig Ethan.
- Nincs is ennél tökéletesebb pillanat, mint a mostani - mosolygott Harry.
- Én is pont erre gondoltam. Szeretlek - vigyorogtam a lenyűgöző férjemre.
- Én is nagyon szeretlek - hajolt át, hogy megcsókoljon.
Az életem egyszerűen tökéletes.