Fordított szavak és hazugságok

II. évad // 35. rész

Anna szemszöge
- Annyira fáradt vagyok. Aludni szeretnék - nyafogott Niall. Nemrég érkeztünk meg az ausztrál reptérre, most pedig a hotel felé vesszük az irányt. Mind bealudtunk az úton, de akkor is kimerültünk.
- Nem sokára megérkezünk a hotelhez, és mind mehettek a szobátokba átaludni az éjszakát - szólt vissza Preston.
- A holnapi napotok is szabad, úgyhogy nem kell felkelnetek időben - tette hozzá Paul. Nagyon örültem, hogy ezt hallom, mert muszáj kialudnom ezt az időeltolódást.
- Elhagyhatjuk a hotelt holnap, ha akarjuk? - kérdezte Harry. Basszus, jobb, ha nem tervez semmit, mert aludni akarok, gondoltam magamban.
- Gyakorlatilag azt csináltok, amit akartok, csak mindig legyen veletek egyikünk - mondta Preston, míg a biztonsági csapatra mutatott.
- Oké, király - mosolyodott el Harry. Sóhajtottam és a fejem hátradöntöttem a támlának, miközben lehunytam a szemem. Kábé tizenöt órányi alvásra lesz szükségem mindenféle félbeszakítás nélkül. Ha Harry ki akar mozdulni, akkor romba dől a tervem. - Fáradt vagy? - fordult felém csendesen Harry.
Kinyitottam a szemem és balra fordítottam a fejem, hogy ránézhessek és bólintsak. - Már majdnem a hotelnál vagyunk, úgyhogy nem sokára egyenesen ágyba kerülhetsz - mondta, mielőtt lehajolt és megcsókolta a homlokom.
- Oké - suttogtam, miközben lehunytam a szemem és a vállára fektettem a fejem. Harry megfogta a kezemet, ujjainkat összekulcsolta.
- Szeretlek - suttogta a fülembe, de már félálomban voltam, ezért csak bólintottam ismét és halványan rámosolyogtam.
~*~
- Anna, kelj fel, megjöttünk - rázta meg a lábam finoman Harry. Felültem és ásítottam, majd rá néztem. Elnevette magát, valószínűleg mert úgy néztem ki, mint a szar. - Gyere, menjünk ágyba - mosolygott, míg kinyitotta a kocsi ajtaját és kisegített, majd besétáltunk a hotelbe. Egy rajongó sem volt itt, mikor megérkeztünk.
- Mentek aludni, tubicáim? - kérdezte tőlünk Zayn.
- Én igen, de Harryt nem tudom - válaszoltam egyszerűen.
- Szerintem lezuhanyozom gyorsan, aztán én is alszom - szólalt meg Harry.
- Ó, oké. Akkor majd holnap beszélünk - mosolygott Zayn Harryre. - Jó éjt, Anna - ölelt meg Zayn barátságosan, majd odament Louis-hoz és Liamhez.
- Gyere, menjünk a lifthez, hogy mihamarabb a szobánkban legyünk - szólt Harry, ahogy finoman a lifthez húzott. Miután egy örökkévalóságig vártunk, bár csak két perc volt, a liftajtók kinyíltak, így be tudtunk szállni és már percek alatt fent voltunk az emeletünkön. Harryvel a szobánk elég nagyméretű volt, és gyönyörű kilátás nyílt Sydney-re. Amint bementem, az ágy felé vettem az irányt és elterültem rajta. Harry átlökött a másik oldalra, majd visszahúzott, ahol az előbb voltam. Zavartan néztem, de aztán rájöttem, hogy csak kiszedte a takarót alólam és betakart.
- Tessék, most pedig aludj - utasított, majd lehajolt és megcsókolt gyengéden.
- Köszönöm - motyogtam. A szemhéjam egyre inkább elnehezült.
- Nem probléma. Szeretlek, jó éjt - mosolygott rám.
- Én is szeretlek - viszonoztam, mire lekapcsolta a lámpákat és elment a fürdőbe, hogy lezuhanyozzon. Átfordultam, még jobban magamra húztam a takarót, és már aludtam is, mire Harry végzett a zuhanyozással.
~*~
A világ leghangosabb zsivajára ébredtem fel. Felültem és arra számítottam, hogy Louis fog itt állni egy dudával, vagy mivel, hogy felébresszen. De nem láttam sem őt, sem Harryt. Harry nem feküdt az ágyban, ami azt illeti, senki nem volt a szobánkban. Azt hiszem, egy másik szobából jön a zaj, gondoltam magamban. Elvettem a telefonom, hogy lássam, hagyott-e Harry üzenetet, de nem. Még csak papírt se láttam, amin üzenetet hagyott volna, ahogy azt általában teszi, mikor elmegy, mielőtt én felébredek. Elkezdtem tárcsázni a számát, hogy megkérdezzem, hol van, de miután egy örökkévalóságig csöngött és a hangpostát kapcsolta, sóhajtottam és hagytam neki egy hangüzenetet, hogy hívjon, ha ezt megkapja. Normál esetben, nem érdekelne, ha esetleg elment anélkül, hogy szólt volna, de a mai napunk szabad volt, és reméltem, hogy csinálhatnánk valamit együtt. Talán már más terve volt...
Úgy döntöttem, hogy felkelek és lezuhanyozom, ha esetleg Harry hoz vissza valami kaját. Nagyon csalódott voltam, mikor kiszálltam a zuhany alól és Harry még most sem volt itt. Még hívtam párszor, de egyszer sem válaszolt.
- Anna, beengednél? Nagyon unatkozom - hallottam meg Niallt az ajtó túloldaláról, mire a szemem forgattam és odamentem hozzá, hogy kinyissam a bejáratot.
- Tudod, merre van Harry? - kérdeztem.
- Én is örülök, hogy látlak. Nem, nem tudom - mosolygott rám, ahogy bejött a szobánkba. - Miért? Kihagyja a bevetést? - vigyorgott rám.
- Nem volt itt, mikor felkeltem és nem is hagyott üzenetet. Amúgy, a telefonját sem veszi fel, vagy írna vissza - mondtam gyorsan.
- Először is, valószínű, hogy a mobilját lehalkította. És Pault se találom sehol, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy együtt vannak. Nem csinál semmi hülyeséget, Paul nem engedné neki - mondta Niall, mielőtt barátságosa ölelésbe vont. - Túlságosan is küzdött azért, hogy visszaszerezzen, úgyhogy nem fog tenni semmit, amivel ezt elrontaná - mondta a fülembe.
Bólintottam és még szorosabban öleltem magamhoz, majd eltolt magától egy karnyújtásnyira. - Mi lenne, ha megnéznénk a Botrányt Netflix-en? Már rég meg akartam nézni, csak sosem egyedül - mosolygott le rám.
- Oké, de hogy lesz Netflix-ünk? - kérdeztem zavartan. Általában csak a gépemen vagy az iPhone-on használtam az alkalmazást.
- Rá tudom varázsolni a tévére is - mondta, míg mozgatta a kezét, mintha azok pálcák lennének.
- Akkor jó. Mire vársz? - kérdeztem felvont szemöldökkel, mikor leültem a tévével szemben a kanapéra. Niall elnevette magát és odament a tévéhez, majd játszadozni kezdett pár dologgal. A telefonom felé fordítottam a figyelmem és úgy döntöttem, hogy írok egy üzenetet Harrynek.
Anna: Amikor úgy döntesz, hogy visszajössz, itt leszek a mi szobánkban, a mi szabadnapunkon, és Niallel leszek. Remélem, remek napod van...
Nagyon remélem, hogy elolvassa az üzenetet és érzékeli majd a szarkazmusom. Nem bánom, ha el akart menni és szórakozni, csak szólhatott volna. Azzal, hogy így eltűnt, olyan, mintha valami kurv...
- Kész vagy? - kérdezte Niall megzavarva a gondolataimat.
- Igen, kész - mosolyogtam, majd lehuppant mellém. Lenyomta a kezdés gombot és elkezdtük a Botrány első évadának első részét nézni.
Niall szemszöge
Annával egész nap a Botrányt néztük! Mostanra már annyira függővé váltam, hogy az nevetséges. Szinte biztos vagyok benne, hogy Anna is. Kábé fél órája bealudt, míg vártunk a pizzára, hogy megjöjjön. Próbálta elrejteni, de érzem, hogy aggódik Harry miatt, amiért eltűnt és nem ad jelet magáról egész nap. Még én is próbáltam hívni Harryt, de nem válaszolt, sőt, egyenesen hangpostára ment. Az egyetlen dolog, amire gondolni tudok, az az, hogy tervez valamit Anna huszonegyedik születésnapjára. Ami két nap múlva lesz.
DING!
- Pizza! - kiáltottam fel magamban, majd felpattantam a kanapéról és a hotelszoba bejáratához mentem, ahol Harry állt egy pizzás dobozzal a kezében.
- Elvettem a pizzát Prestontól, aki meg a pizza futártól szerezte - mosolygott rám Harry.
- Honnan tudtad, hogy a mienk? - kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Tudom, mi a kedvenc pizzátok, ráadásul Preston fel akarta ide hozni, és nekem adta, mert tudta, hogy úgyis ide jövök - mondta, mielőtt arrébb tolt, hogy bejöhessen. - Hol van Anna? - kérdezte.
- A kanapén aludt - válaszoltam, mikor észrevettem, hogy már nincs ott. - Akkor, nem mondod el, hogy hol voltál egész nap? Nem válaszoltál sem az én, sem Anna hívásaira - suttogtam neki, hogy Anna ne hallja meg.
- A szülinapját terveztem. Nem akartam válaszolni a hívásokra vagy az üzenetekre, mert valószínű, hogy akkor oda a meglepetés - válaszolta csendesen.
- Nos, mondanod kell neki valamit, mert jelenleg a legrosszabbra gondol - mondtam, mire bólintott és leültünk a kanapén, hogy pizzát együnk.
- Ó, helló - köszönt Anna, amint kijött a fürdőből.
- Szia, bébi. Itt a pizza, gyere és egyél velünk - mosolygott rá Harry.
- Bébi? Bébinek hívsz azok után, hogy egész nap nem hívtál vissza, vagy üzentél volna? - csattant rá, mire Harry egy „kérlek, menj el" nézéssel fordult felém.
- Én rendeltem a pizzát, ezért itt maradok és megeszem - jelentettem ki egyszerűen.
Anna szemszöge
Annyira ideges voltam, amiért Harry úgy viselkedett, mintha nem vette volna semmibe a hívásaimat egész nap. Valamennyire örültem, hogy Niall nem ment el. Ha magunkra hagyott volna, biztos, hogy kiabálnék Harryvel. Nem tudom, miért, de van egy ilyen érzésem.
- Szóval, elmondod, hogy mit csináltál egész nap? - kérdeztem.
- Pár dolgot rendeztem el a születésnapodra, oké? Nem akartam eltűnni, de nem akartam azt se, hogy rájöjj. Zayn egész nap velem volt, ha meg akarod őt kérdezni, hogy igazat mondok-e vagy nem - válaszolta Harry, mire sóhajtottam és beletúrtam a hajamba.
- Hiszek neked. De bárcsak elmondtad volna, hogy elmész. Nem kellenek a részletek, csak egy egyszerű lapra írt üzenet vagy SMS, hogy nem leszel itt egész nap - mondtam, mire Harry felállt és odajött hozzám, megölelt.
- Tudom. Igazad van. Azt kellett volna tettem, és mostantól, ha szervezek valamit, nem fogok „eltűnni", hanem szólok neked - mondta idézőjeleket rajzolva a levegőbe.
- Csak ennyit kérek - csókoltam bele a nyakába gyengéden.
- Ne kezdd, vagy nem fogom tudni visszafogni magam - suttogta rekedten a fülembe, hogy Niall ne halljon semmit.
- Nem akartam elkezdeni semmit, Harry - mondtam őszintén.
- Nem hiszek neked - mondta, mire a szemem forgattam és ellöktem magamtól.
- Éhes vagyok - mentem oda a pizzás dobozhoz és elvettem belőle egy szeletet.
- Akkor most minden oké, srácok? - kérdezte Niall.
- Igen, minden rendben - mosolyogtam rá.
- Az jó, mert nem bírom nézni, mikor nem szóltok egymáshoz.
- Mi sem - válaszolta Harry mindkettőnk nevében, mire egyetértően bólintottam. - És mit csináltatok ma? - kérdezte, mikor mind a hárman pizzát ettünk. Niall vett egy mély lélegzetet és el kezdte mesélni Harrynek, hogy mivel töltöttük a mai napot.