Fordított szavak és hazugságok

I. évad // 2. rész

Anna szemszöge
Épp most fejeztem be a sulit mára, és hazaindulok. Teljesen kimerültem és csak haza szeretnék érni, lezuhanyozni, majd aludni. Az egyetlen buktatója ennek az egésznek, hogy nem alhatok, mert be kell adnom egy kétezer szavas esszét holnapra.
A Maxszel és Joeyval eltöltött reggeli után egész nap azon gondolkoztam, hogy kilépjek vagy ne a munkahelyemről. A hely nem felvágós vagy ilyesmi, csak egy ruhaüzlet, de attól még a munkahelyem volt évekig. Nagyon közel kerültem a dolgozókhoz, és rosszul érzem magam, hogy esetleg kilépek. De a mai nap után, ahogy átgondoltam, úgy döntöttem, hogyha Joey azt mondta, hogy oké lenne, ha kilépnék, akkor felmondok. Elég megtakarított pénzem van, úgyhogy meg tudom venni a dolgokat, amire szükségem van. Ez is egy ok arra, amiért nem kellene aggódnom a felmondás miatt. Tudom, hogy a pénzem kitart egy darabig, és amúgy is, utálom, ha egy jótékonysági esetnek titulálnak. Soha nem kértem kölcsön pénzt, vagy valami hasonló.
Amikor bemásztam egy taxiba és elmondtam a sofőrnek, hogy hova vigyen, előhalásztam a telefonom, és megnéztem, hogy valaki hívott-e, vagy küldött-e üzenetet, míg suliban voltam. Észrevettem, hogy van egy üzenetem Joeytól.
Joey: Cső, szerelmem! Kérlek, lépj ki a melóból, MIELŐTT hazaérsz. Tényleg úgy gondolom, hogy nincs szükséged az állásra, plusz, totál a sulira koncentrálsz. Imádlak, és majd találkozunk, ha hazaértél. Xx J
Anna: Tényleg nagyon utálod, hogy van egy munkahelyem, mi? Miért akarod hirtelen, hogy munkanélküli legyek?
Joey: Nem. Csak szerintem itt az ideje, hogy kiszabadulj a melóból. Gyakorlatilag egész életedben elfoglalt voltál, úgyhogy szerintem megérdemelsz egy kis pihenést.
Anna: Jó, de ha elfogy a pénzem, akkor szerzek egy másik munkát!
Joey: Ez úgy igazságos. Mennem kell, majd még beszélünk. Később találkozunk (:
Nem válaszoltam, csak visszatettem a telefonom a táskámba. Tökéletes volt az időzítés, mert a taxisofőr a munkahelyem előtt állt meg.
- Köszönöm, uram - mosolyogtam és odaadtam neki a pénzt, mielőtt kiszálltam volna a kocsiból. Csak pár háztömbnyire laktam innen, úgyhogy haza is tudok majd sétálni.
- Anna, ma nem is dolgozol, miért vagy itt? Nem mintha bánnám, hogy látom azt a csinos ki arcod, csak kíváncsi vagyok - kérdezte Jo, a főnököm, ahogy besétáltam az üzletbe.
- Beszélhetnénk négyszemközt, kérlek? - kérdeztem őt. Bólintott a fejével, de kissé idegesnek tűnt.
- Igen, menjünk hátra - mosolygott. Bólintottam én is, majd követtem őt a hátsószobába, ami egyben az irodája is volt. - Szóval, Anna, miről akartál beszélni? - kérdezte úgy, mintha tudná, hogy mit fogok mondani.
- Fel kell mondanom. Annyira el vagyok havazva a sulival, hogy nagyon stresszelek. Nem aludtam vagy ettem rendesen az utóbbi időben, és már kezdem érezni a hatásait - mondom őszintén. Ez mind igaz volt, mert észrevettem, hogy az egészségem romlott az elmúlt hónapokban.
- Anna, teljesen megértem. Ha bármikor visszajönnél, nagyon várunk. A legjobbakat kívánom, és remélem, hogy mindenből kitűnő leszel az iskolában - kacsintott rám, majd egy medveölelésbe vont.
- Köszönöm - mondtam őt visszaölelve.
- Nos, miért nem mész és csinálsz egy kis házi feladatot, mert biztos vagyok, hogy rengeteg van - mosolygott.
- Igen, van egy kétezer szavas dolgozatom holnapra, úgyhogy el kellene már kezdenem - kuncogtam.
Csak elnevette magát és bólintott. Mindketten kisétáltunk a szobából, és a bolt elejébe mentem. Amikor kisétáltam az ajtón, észrevettem egy kisebb lánycsoportot, akik körben álltak és egy barna göndör hajú lánnyal beszélgettek. Úgy éreztem, mintha ismerném őt valahonnan. Biztos, hogy híres, mert a lányok körbeállják, és aláírásokat, fényképeket kérnek tőle. Amikor kisétáltam, rögtön a sikítozás fogadott.
- Danielle, kaphatunk egy ölelést? - kérdezte az egyik lány hangosan.
- Danielle, imádom a ruháidat. Hol vetted őket? - kérdezte egy másik.
Most már tudom, honnan ismerem ezt a lányt. A One Direction egyik tagjával randizik, csak nem emlékszem melyikükkel. Amikor a tekintetünk összetalálkozott, csak elmosolyodtam és elindultam hazafele. Meg mernék esküdni, hogy Danielle pillantása szomorú volt, mintha ismert volna engem, vagy valami. Nagyon fura volt, de megráztam magam és folytattam az utam hazafele.
~ * ~
Csak simán bementem Joey lakásába.
- Volt valaki, aki zaklatott téged a hazaúton? - kérdezte Joey.
- Nem. Bár láttam azt a lányt, Daniellet, aki a One Direction egyik tagjával randizik - vontam vállat. Imádja, mikor elmesélem neki, hogy melyik celebbel találkoztam a nap folyamán, amikor Londonban sétáltam.
- Tényleg? - kérdezte Joey megdöbbenten. - Mondott neked valamit? - kérdezte idegesen.
- Um, nem. Miért? Nem is ismer, és én se ismerem őt, úgyhogy miért mondott volna bármit is? - kérdeztem zavartan.
- Ó, umm... semmi, csak meglepett, hogy láttad. Felmondtál a munkahelyeden? - kérdezte, látható volt, hogy próbál témát változtatni. Úgy döntöttem, most az egyszer hagyom.
- Igen, Jo azt mondta, hogy visszakaphatom a munkám bármikor. Mármint, ha akarom - mondtam.
- Hát ez édes volt tőle. Van ma estére valami házid? - kérdezte. Sosem kérdezett még az iskolai munkáimmal kapcsolatban, úgyhogy kissé meghökkentem, mikor ezt tette.
- Van egy kétezer szavas beadandóm, amit meg kell ma este írnom - sóhajtottam.
- Ó, oké - mondta.
- Miért akartad tudni? - kérdeztem tőle. Joey lenézett a földre egy másodperc töredékéig, majd ismét vissza rám.
- Csak kíváncsi voltam, mi legyen vacsinak. Rendelek kínait, ha az jó neked? - mondta, vagyis inkább kérdezte.
- Nekem jó. A szobámban leszek és esszét írok - mondtam, ahogy felsétáltam a lépcsőn. Amikor a lépcső tetejére értem, takarásba álltam, de még mindig hallottam, mikor Joey valakivel beszélt a telefonon.
- Nem ma este. Majd elmondom, mikor - mondta csendesen, remélve, hogy nem hallom meg, de neki fogalma sem volt róla, hogy épp hallgatózom. Kíváncsi vagyok, vajon kivel beszélhet?
- Tudom, és majd fogunk, csak adj egy kis időt - mondta Joey, kissé harsányan. Hát, akárkivel is beszélt, türelmetlennek tűnt, csakúgy, mint Joey. Ó, gondoltam magamban. Felmentem a szobámba, letettem a táskám az ágyamra és az íróasztalomhoz mentem, hogy elkezdhessem megírni az esszémet a laptopomon.