Fordított szavak és hazugságok

II. évad / 1. rész

Anna szemszöge
Nyolc hónapja jöttem el Londonból. Jelenleg Los Angelesben élek egy lakásban, és már az első hét után szereztem egy szobatársat, akit Miának hívnak. Ő a legközelebbi barátom itt, de még mindig nem tud rólam sok mindent. Tudta, hogy ki vagyok a kezdetektől, mivel úgy szerepeltem a sajtóban és a médiában, mint a lány, aki megcsalta Harry Styles-t. De tisztelt annyira, hogy megkérdezze, mi történt valójában. Elmondtam neki az igazat, nem akartam olyas valakivel együtt élni, aki az újságoknak hitt, és úgy éreztem, hogy tudnia kell, mi történt valójában, mert az első héten egy érzelmi roncs voltam. Tudnia kellett, mi miért történt. Nem akartam, hogy őrültnek, vagy hasonlónak gondoljon. Miután elmondtam neki, hogy az igazat, és hogy miért jöttem el Londonból, sose hozta fel a témát, hacsak nem említettem neki. Ami elég ritkán fordult elő. Egyszer találkozott Louis-val, mikor meglepett engem azzal, hogy felbukkant a lakásomnál. A mai napig nem tudom, honnan tudta meg, hogy itt lakom.
Legalább egyszer egy hónapban beszélek Louis-val, de ennyi. Mérges volt, amiért úgy mentem el, hogy nem búcsúztam el rendesen tőle, de ő sem igazán kért bocsánatot, amiért nem hallgatta meg az én verziómat nyolc hónapja. Basszus! Louis és a srácok még mindig nem tudják, mi történt valójában. Nem beszélek velük, ahogy ők se velem. Miután eljöttem Londonból, az összes köteléket elvágtam közöttünk. Töröltem magam Twitterről, Instagramról, és minden más közösségi oldalról, amit csináltak nekem. Még mindig meg van a telefonszámuk, de angol a telefonjuk, és én már nem használom azt a készüléket. Amerikai telefonom van, azt használom, és csak Louis, Joey, Max, Zoe, Jay és Louis húgai tudják a számom. Ahogy a házszámom is. Nem siettem, hogy odaadjam Louis-nak a mobilszámom, de szó szerint követelte azt, mikor a városban volt.
Az elmúlt hónapokban változtattam magamon kicsit. Például levágattam, és befestettem a hajam. Mostanra már kissé túlnőtte a vállam, és rengeteg szőke tincs van benne, amitől úgy tűnik, mintha amúgy is szőke lennék. Eladományoztam a hajam, amit levágtak, a Lock of Love cégnek, ami parókát készítenek olyan embereknek, akiknek kihullott a hajuk a rák, vagy más betegség miatt.
Épp az ágyamon ülök, és a gépemen (amit a fiúktól kaptam a szülinapomra) válaszolgatok az e-mailekre, amik a ruhakollekciómról szólnak. Az elmúlt nyolc hónapban nagyon keményen dolgoztam. Tényleg rengeteget terveztem, aztán pedig megvalósítottam a vázlataimat. Múlt hónapban volt egy divatbemutatóm, ahol felvonultatták a ruháim, és egész jól sikerült minden. Az elkövetkezendő hetekben boltokba is kerülnek, és online is elérhető lesz. Alig várom. Ezért van annyi üzenetem, amikre válaszolnom kell, hogy megoldhassam az utolsó pillanatban felmerülő gondokat, mielőtt elérhető lesz a kollekcióm.
- Anna, telefonon keresnek! - kiabálta Mia a másik szobából. Felkeltem az ágyról és kimentem a nappaliba.
- Ki az? - kérdeztem, mikor odaértem hozzá.
- Louis - vont vállat, és odaadta a telefont. Bólintottam és kivettem a kezéből a készüléket, majd visszamentem a szobámba. Bezártam magam mögött az ajtót, ahogy beleszóltam a telefonba:
- Szia - kezdtem.
- Szia, édesem. Hogy vagy? - éljenzett Louis a telefonba. A szemem forgattam a viselkedésére, még így is, hogy tudtam, nem lát.
- Jól, és te? - kérdeztem, bár annyira nem érdekelt. Tudom, hogy ez durvának hangzik, de tényleg nem érdekelt.
- Én is jól, köszi - sóhajtotta Louis.
- Van valami oka, hogy hívtál? - kérdeztem. Már két héttel ezelőtt felhívott, úgyhogy nem számítottam rá, hogy hallani fogok felőle a következő hónapig. Hallottam, amint mélyen beszívja a levegőt, mielőtt újból megszólalt:
- Hát, augusztus van, nem igaz? - kérdezte.
- Igen...
- A srácok és én kibéreljek a házat a strandon, és nem, nem azt, amelyiket szoktuk. Az épp nem elérhető. Mindegy is, egy hónap szabadságunk van, és a strandon töltjük egy házban, Malibuban. Reméltem, hogy eljössz a következő héten. Anya és a húgaim is lejönnek, és örülnénk, ha találkoznánk veled - hallgatott el, majd ismét vett egy mély levegőt. Csak ledöbbenve és szótlanul álltam. - Tudom, hogy nem beszéltél, vagy hallottál volna a srácok felől, mióta elmentél, de tényleg szeretnék veled egy kis időt eltölteni, ahogy a családom is - mondta.
Szóval, a srácok nem akarnak látni engem, micsoda meglepetés, gondoltam magamban.
- Ugyan már, Anna, kérlek, gyere el egy hétre. Mia már elmondta, hogy ki tudsz venni egy szabad hetet - tette hozzá, mikor nem válaszoltam. A szemem forgattam, mert tudtam, hogy Mia nem gondolkozott, mielőtt választ adott Louisnak, hogy ráérek-e. Nem igazán tudtam rá mérges lenni.
- Majd meggondolom - sóhajtottam, miközben a homlokom dörzsöltem.
- Harry nem lesz ott, mikor te. Hazamegy a jövő héten, úgyhogy csak utána jön - szólalt meg Louis.
- Mint mondtam, majd még meggondolom - ismételtem magam. Igen, megkönnyebbültem, hogy Harry nem lesz ott, de a többiek attól még igen. És biztos vagyok benne, hogy Eleanor ott lesz, ahogy Perrie is.
- Oké, csak kérlek, szólj a következő pár napban. Majd elküldöm neked a részleteket a házról. Tényleg szeretném, ha eljönnél - mondta Louis.
- Rendben, majd két nap múlva szólok - feleltem egyszerűen.
- De kérlek, tényleg gondold meg. Akkor, majd hamarosan beszélünk. Szia, Anna - köszönt el.
- Azt mondtam, hogy meggondolom. Viszlát, Louis - bontottam a vonalat. Sóhajtottam, ahogy visszamentem a nappaliba, hogy a töltőre rakjam a telefont.
- Miért kérdezte meg, hogy jövő héten lehetnél-e szabad? - kérdezte Mia. A kanapén ülve ebédelt.
- Azt akarja, hogy menjek le Malibuba, és maradja vele egy hétig. Úgy tűnik, Jay, Lottie, Fizzie, Daisy és Phoebe is ott lesznek - ültem le a székre, ami nem volt messze Miától.
- Mondanám, hogy ez király, de tudom, hogy nem így gondolod - kuncogott.
- Pontosan - sóhajtottam.
- El fogsz menni? Ő is ott lesz? - kérdezte, és rögtön tudtam, hogy Harryre gondol.
- Louis azt mondta, hogy a következő héten fog menni, ezért nem hinném - mondtam őszintén.
- Szerintem el kéne menned. Úgy értem, ha ő nem lesz ott, akkor legalább a többiekkel tisztázhatnád a dolgot közöttetek - vonta meg a vállát.
- Kétlem, hogy ott akarnának tudni engem. Ha kapcsolatba akartak volna lépni velem, megtették volna, de nem. Nem hinném, hogy látni akarnának, nemhogy eltölteni velem egy hetet- vallottam be.
- Hívd fel az anyád és meséld el neki. Majd ő elmondja, hogy el kéne-e menned, vagy nem. Mármint, ő úgyis egyenes veled szemben bármiről is van szó, úgyhogy van egy olyan érzésem, hogy megmondaná, hogy hagyd ki ezt az utazást, ha az okos döntés lenne, vagy mi - vonta meg ismét a vállát.
Az elmúlt hat hónapban Jay-t az anyámnak kezdtem hívni, és a lányokat a húgaimnak. Mikor eljöttem Londonból, rengeteget beszéltem Jay-jel és velük. Az érzelmi támaszaim lettek, és visszatartottak attól, hogy összeomoljak. Nem tudom, hogy Louis tudja-e, hogy Jay-t az „anyámnak" hívom, de nem is érdekel. Azt mondta, hogy hívhatom őt úgy, mert ugyanúgy néz rám, mint a lányaira, és nos, én is úgy nézek rá, mint az anyámra, ami nekem sosem adatott meg.
- Igen, azt hiszem, felhívhatnám. És meg is tudhatnám, hogy Louis csak azért mondja-e, hogy Harry nem lesz ott, hogy elmenjek. Anya biztos tudja, hogy ott lesz-e vagy nem - mondtam.
- Azt hiszed, hogy hazudna, hogy Harry nem lesz ott, csak hogy elmenj? - kérdezte Mia.
- Igen - vágtam rá hezitálás nélkül.
- Hát, a saját érdekében remélem, hogy nem hazudik - vigyorgott rám. Tudta, hogy mennyire mérges vagyok még mindig Louis-ra, úgyhogy nem vagyok valami türelmes vele szemben.
- Akkor megyek és felhívom anyát - álltam fel.
- Oké, majd meséld el, hogy mit mondott - mosolygott rám Mia, mire bólintottam és elmentem a telefonért megint, mivel olcsóbb volt az angol számot hívni erről a telefonról, mint a sajátomról.
Tárcsáztam a számát, amint leültem az ágyra.
- Szia, bébi - szólt bele anya a telefonba.
- Szia! Kérdezhetek valamit? - Nem vesztegettem az időt.
- Természetesen. Mi az?
- Louis hívott, és azt mondta, hogy menjek el a házhoz jövő héten, ami a strandon van. Azt is mondta, hogy Harry nem lesz ott, de nem nagyon tudok neki hinni. El kéne mennem? Tényleg nem lesz ott Harry? - hadartam. Hallottam, ahogy elneveti magát, mielőtt lenyugszik.
- Amennyire én tudom, Harry nem lesz ott, és szerintem el kellene menned. Leszámítva a tényt, hogy én és a csajok találkozni szeretnénk veled, szerintem, vagyis, inkább tudom, hogy Louis helyre akarja hozni a dolgot köztetek. Tudja, hogy még mindig nagyon mérges vagy rá, és rosszul érzi magát. Nem kell a többiekkel beszélned, ha nem akarsz, míg ott vagyunk - mondta anya. Sokkal jobban éreztem magam, hogy tudtam, Harry nem lesz ott, ha úgy döntenék, hogy mégis elmegyek. De még mindig ideges vagyok, mert találkozom a többiekkel. Gondolkodtam egy percig, mire ismét beleszóltam a telefonba:
- Oké, azt hiszem, elmegyek, ha nem érzem magam jól, akkor nem maradok egész hétre, hanem eljövök - mondtam őszintén.
- Ó, annyira örülök. Tényleg látni akarlak, ahogy a lányok is. Ha már erről van szó, itt van Lottie - adta át Lottie-nak a telefont.
- Szia, Anna. Rohadtul várom már, hogy vásároljak a kollekciódból. A barátaimnak már meséltem arról, hogy a nővérem ruháit világszerte lehet majd kapni online a következő héten - sikoltott Lottie a telefonba. Nem tudtam mást tenni, csak mosolyogtam. - Ó, és te is jössz a házhoz jövő héten, vagy inkább mondjam, hogy három nap múlva? - nevetgélt Lottie.
- Hát, köszönöm, hogy híreszteled másoknak. Tényleg sokat jelent nekem. Ráadásul, nem kell megvenned semmit, mert vihetek nektek bármit, lányok, amit akartok - kuncogtam. Már a minap beszéltem Lottie-val és Fizzie-vel, és mondtam nekik, hogy megkapják, amit kérnek, csak meg kell hogy mondják, melyik ruhát szeretnék.
- Tudom, de támogatni akarunk - válaszolta.
- Hát, akkor köszönöm, és hogy választ adjak a kérdésedre, tényleg találkozni fogok mindegyikőtökkel a háznál hétfőn. - Volt egy olyan rézésem, hogy meg fogom bánni a döntésemet, de tényleg látni akartam már anyát és a húgaim, és az, hogy most velük beszélgettem, még jobban rádöbbentett erre.
- Ó, Istenem, alig várom. Nagyon jól fogunk szórakozni. Ahhh! Mennem kell, hogy elújságoljam Fizzie-nek és az ikreknek. Három nap múlva találkozunk. Szeretlek! Visszaadom anyát - Lottie sikoltotta, mielőtt odaadta anyának a telefont.
- Nem kell nekik elhoznod a cuccokat. Mi is megvehetjük - sóhajtott a telefonba.
- Már elterveztem úgy is, hogy küldök a csajoknak pár dolgot. Külön csináltam csomagot az ikreknek, mivel nem lenne jó rájuk a kollekció - mosolyogtam, még ha nem is látott engem.
- Köszönöm, és imádni fogják. Nem szólok róla, hogy meglepetés legyen. Nézd, mennem kell vacsorát főzni. Majd még beszélünk, ha meg nem, akkor majd látjuk egymást hétfőn. Örülök, hogy úgy döntöttél, hogy eljössz. Tudd, hogy jól fogjuk magunkat érezni - éljenzett anya a telefonba.
- Semmi gond, és én is alig várom, hogy találkozzunk. Hiányoztok. Mondd meg a többieknek, hogy üdvözlöm őket, és majd hamarosan találkozunk.
- Úgy lesz. Szia, kincsem - köszönt el.
- Szia. - Bontottam a vonalat. Ledobtam magam az ágyra, a hátamon feküdtem. Miután a plafont bámultam egy ideig, úgy döntöttem, hogy fel kéne hívnom Louis-t, és túlesni rajta. Tárcsáztam a számát, és vártam, hogy fogadja a hívást.
- Ez gyors volt - szólt bele, mikor felvette.
- Nézd, elmegyek, de a szobatársam is velem jön - jelentettem ki.
- ÉLJEN! - kiabálta Louis a telefonba.
- Akkor hétfőn találkozunk, szia - mondtam, és nem is vártam meg a válaszát, hanem leraktam. - MIA! - kiáltottam.
- Mi történt? - rontott be a szobámba ijedt arccal.
- Velem jössz Malibuba, úgyhogy kezdj pakolni, mert Hétfő reggel indulunk. Én vezetek - mondtam.
- Várj, veled megyek Malibuba, hogy a One Directionnel töltsem a hetet? - kérdezte, mire bólintottam. - Még szép, hogy benne vagyok - nevette el magát. Nem volt nagy rajongója a One Directionnek, de ismerte pár számukat. - Akkor megyek és bepakolok - sóhajtotta. Utált pakolni, amennyire én is utáltam kipakolni.
- Oké. Köszi, hogy velem jössz - mondtam, mielőtt kiment volna a szobámból.
- Nem hagytál más választást, Anna, de tudod, akkor is veled mentem volna, ha lett volna választásom - mosolygott rám.
- Akkor is, köszi - mondtam. Kiment a szobából, valószínűleg a sajátjába, hogy elkezdjen bepakolni.
Talán az egyik leghülyébb ötlet volt, amibe beleegyeztem, hogy elmenjünk Malibuba, gondoltam magamba, miközben a szekrényemhez mentem, hogy én is nekikezdjek a pakolásnak...