Fordított szavak és hazugságok

I. évad // 46. rész

Louis szemszöge
- Mi történt valójában? - kérdezte tőlem Zayn, mikor mindenki odaért a kórházba.
- Bementem Anna szobájába, és motyogott álmában valamit, úgyhogy felráztam. Nem tudta, hogy ki vagyok, és mikor megmondtam neki, izgatott lett, hogy otthon talált. Kicsit úgy tűnt, hogy nincs tudatánál. Aztán hirtelen kikelt az ágyból és a fürdő felé vette az irányt. A következő, mire észbe kaptam, hogy elesik a földre. Odasiettem hozzá és a nevét mondogattam, de elájult, úgyhogy ívtam a mentőket, vártam, hogy megjelenjenek, és most itt vagyunk - magyaráztam. Harry fel-le sétált a váróteremben, miközben beszéltem.
- Hogy van? - kérdezte Harry.
- Az intenzíven van. Nagyon magas volt a láza, és lejjebb kellett vinniük. A bal szemöldökénél van három öltés. Szerintük influenzás, de elvégeznek néhány tesztet, hogy biztosra menjenek - mondtam, míg megdörzsöltem az arcom.
- Hát, az influenzának lenne értelme - szólalt meg Zayn.
- Hogy érted? - kérdeztem zavartan.
- Perrie mondta, hogy valamelyik nap felvette Annát, és totál elázott az eső miatt.
- Basszus! Mikor visszajött hozzám, betakartam egy pokrócba, és meleg kaját adtam neki - mondta Harry.
- Nem akartam hallgatózni, de lehet, hogy akkor így kapta el az influenzát. Vagy az immunrendszere gyengült le annyira, hogy elszaporodjanak a vírusok a testében. Mr. Tomlinson azt mondta, hogy egyetemre jár, úgyhogy lehet, hogy ott kapta el a betegséget - jelent meg az orvos, akivel már korábban beszéltem.
- Szóval, akkor ez a baj? - kérdezte Niall.
- Igen, az összes teszt negatív - mondta az orvos.
- És hogy van most? - kérdeztem aggódva.
- A láza már lejjebb ment, és már nincs intenzíven, de még mindig magas. Srácok, bemehettek Annához, de ez akkor sem tetszik nekem. Lehet, hogy még nincs nagyon magánál a nagy púp miatt a fején. Kérlek, legyetek vele óvatosan - mosolygott ránk.
- Mennyi ideig kell itt maradnia? - kérdeztem.
- Attól függ, hogy a láza lemegy-e... ha lemegy, hazamehet holnap.
- Oké, bemehetünk hozzá? - szólalt meg Harry.
- Most épp alszik, de menjetek. A 615-ös szobában van - mondta.
- Nagyon köszönjük - mosolyogtam a doktorra, majd megráztam a kezét.
- Ez a munkám. - A srácokkal lesétáltunk a folyosón Anna szobájához, és megtaláltuk őt az ágyon feküdve betegen.
- Nagyon gyengének néz ki - állapította meg Niall és mind bólintottunk egyetértően, mielőtt leültünk. Én az egyik oldalára ültem az ágyának, míg Harry a másikra.
Anna szemszöge
A fejem iszonyúan fájt. Próbáltam felemelni a kezem, hogy megérintsem, de valami lefogott. Ezután megpróbáltam a szemem is kinyitni, de annyira nehezek voltak, hogy nem tudtam.
- Anna? Édesem, ki tudod nyitni a szemed? - hallottam meg egy mély rekedt hangot. Nem igazán tudtam rájönni, hogy kihez tartozott. Még egyszer próbálkoztam, és ezúttal sikerült, de gyorsan lehunytam a szemem.
- Le tudnád kapcsolni a villanyt? - nyögtem.
- Lekapcsoltam - mondta ismét a hang. Kinyitottam a szemem, és Zaynt láttam mellettem ülni.
- Zayn? - kérdeztem zavarodottan.
- Én is örülök neked. Hogy vagy?
- Álmosan, és a fejem nagyon fáj, ahogy a testem is. Várj, hol vagyok? - néztem körbe a szobába.
- Kórházban - felelte röviden. Kinyitottam a szám, hogy kérdezzek tőle valamit, de mielőtt megtehettem volna, Louis és Harry a szobába siettek.
- Ébren vagy? - Louis kérdezte - bár sokkal inkább állításnak hangzott -, majd egy kínos ölelésbe vont.
- Hol vagyok? És miért van intravénás szarság a kezemben? - Viszketett, és idegesítő volt.
- Ne vakard, bébi - fogta meg Harry a kezemet, és elhúzta őket a műanyagtól a kezemben.
- Hol vagyok? - kérdeztem meg ismét.
- Mi az utolsó, amire emlékszel?
- Harry ágyba rakott, adott pár gyógyszert, mivel nem éreztem magam jól. Azt mondta, hogy pár óra múlva hazaérsz, mert vásárolni mentél, vagy valami ilyesmi, de mindössze ennyire emlékszem - mondtam, és próbáltam erősen koncentrálni, hogy kitaláljam, miért vagyok itt.
- Hát, felébresztettelek másnap reggel, mert álmodban motyogtál valamit. Mintha totál téveszmés lettél volna. Fogalmad se volt, hogy ki vagyok, és mikor elmondtam neked, nagyon izgatott lettél. Kimásztál az ágyból, és a fürdőbe mentél, de elestél és beütötted a fejed, elájultál. Ezért vagy itt - mondta el Louis.
- Nagyon magas volt a lázad, ezért nem voltál önmagad, bár még mindig magas, de nem annyira. Van három öltés a bal szemöldököd felett - tette hozzá Harry.
- Ez megmagyarázza, miért fáj a fejem - morogtam, és visszafeküdtem a párnákra. - A fejfájáson kívül, mi bajom van még? - Egyértelműen tudtam, hogy van még valami más is.
- Elkaptad az influenzát, édes - szólalt meg Zayn. Majdnem el is felejtettem, hogy itt van a szobában, mivel elég csendes volt.
- Hát, ez nagyszerű - mondtam szarkazmussal a hangomban. - Mikor mehetek haza?
- Ha a lázd továbbra is csökken, holnap már hazajöhetsz. Adnak neked gyógyszert, hogy elmúljon a lázad, és még egy kis folyadékot, hogy ne száradj ki - informált Louis.
- Remek - forgattam a szemem. - Egy kibaszott influenzára van most a legkevesebb szükségem. Nem hiányozhatok a suliból - mondtam.
- Hát, pedig muszáj lesz pár napot.
- Nem - motyogtam magamban. Biztos, hogy meghallották, mert Zayn próbálta visszafojtani a mosolyát. - Srácok, hazamehettek. Megpróbálok aludni - mondtam.
- Nem akarod, hogy maradjak? - kérdezte Harry.
- Nem - válaszoltam egyszerűen, és láttam szemeiben, hogy megbántottam. - Csak aludni fogok, úgyhogy menj haza, és te is tedd ezt a saját agyadban - tettem hozzá, és próbáltam nem udvariatlanul hangzani.
- Oké. Akkor reggel találkozunk. Jó éjt - csókolt homlokon Louis.
- Jó éjt - mondtam neki válaszul.
- Perrie eljön velem holnap, úgyhogy majd akkor találkozunk - mosolygott rám Zayn.
- Nem akarom, hogy mind betegek legyetek - mondtam.
- A doki azt mondta, hogy nem fertőző valamiért, úgyhogy nem kell aggódnod - mosolygott rám, mielőtt elhagyta a szobát. Mivel Louis is kiment, Harryvel ketten maradtunk.
- Akkor, azt hiszem, én is látlak holnap - dörzsölte meg a tarkóját.
- Harry, csak aludni fogok ma éjjel. Semmi oka nincs, ami személyes lenne, csak szeretném, hogy te is kényelmesen tudj aludni - mondtam, mert tudatában voltam annak, hogy ideges, amiért nem engedem, hogy itt maradjon.
- Tudom, csak aggódom miattad.
- Jó kezekben vagyok itt a kórházban - próbáltam mosolyogni, de túl gyenge voltam, hogy meggyőző legyek.
- Jó, de mellettem lesz a telefonom, úgyhogy ha bármire szükséged lenne, csak hívj, vagy üzenj - csókolta meg a fejem. - Szeretlek - suttogta a homlokomra.
- Én is szeretlek.
- Akkor holnap találkozunk - mondta, mielőtt kiment a szobából. Amint elment, lehunytam a szemem és elaludtam.
~*~
Arra ébredtem fel ma, hogy a szoba tele van aggódó szempárokkal. A barátaim és a családom (Louis). Nem mondom, hogy meglepődtem, hogy mind rám vártak. Mikor felkeltem, Perrie elnevette magát, és azzal kezdte, hogy ő megmondta, hogy beteg leszek.
Most Louis kocsijában ültem hazafele. Nagyon megkönnyebbültem, mikor az orvos azt mondta, hogy ma hazajöhetek. A lázam végülis lement a gyógyszerek segítségével, amit kaptam.
- Ma be kell mennem a stúdióba, úgyhogy Harry átjön és veled lóg - mondta Louis.
- Oké - válaszoltam röviden. A fejem lüktetett, és szarul éreztem magam. Hát, még mindig influenzás vagyok, úgyhogy azt hiszem, nem leszek egyhamar jobban.
- Hazaértünk, szóval irány az ágy - parkolt le Louis az autóval. Kimászott belőle és gyakorlatilag átfutott az én oldalamra, hogy kisegítsen. A szemem forgattam, hogy menyasszony stílusban felemelt és a lift felé vitt, hogy felmenjünk a lakásához.
Mikor az emeletre értünk, Harry a bejárati ajtónál állt.
- Nem engedte, hogy sétáljak - mondtam, miután megláttam Harry arcát. Bólintott, mikor Louis kinyitotta az ajtót anélkül, hogy letett volna. Bementünk, és Louis a kanapéhoz vitt, ahol végre le tudott tenni.
- Mennem kell, légyszi vigyázz rá, és figyelj, hogy eszik és iszik-e eleget - mondta Harrynek.
- Tudom, Louis. Jól lesz, ne aggódj - nyilvánvaló volt, hogy Harry próbálta nem a szemeit forgatni, miközben ezt mondta.
- Anna, jobbulást, és amint tudok, hazajövök - köszönt el Louis, mire bólintottam. Imádkoztam, hogy elmenjen, és ne tudjon körülöttem legyeskedni.
- Na, menjünk fel az ágyadba, és nézzünk valami filmet - jelentette ki Harry, amint Louis kilépett a lakásból.
- Te sem fogod hagyni, hogy sétáljak, nem igaz? - kérdeztem.
- Nem, de a fő oka, hogy cipelni akarlak, az az, hogy a karjaimban akarlak tudni - kacsintott rám. Csak halványan elmosolyodtam. Utáltam, hogy nincs elég energiám Harryvel viccelődni. Ő is felkapott menyasszonyi stílusban, és felsétált az emeletre. A fejem a nyakába temettem, a karjaim pedig a nyaka köré fontam.
- Szóval, milyen filmet szeretnél nézni? - fektetett le az ágyra Harry.
- Tök mindegy.
- Akkor én kiválasztom. Éhes vagy, vagy majd később eszel? - kérdezte.
- Nem éhezem, de meg tudnék enni valami könnyűt - mondtam, miközben próbáltam kényelembe helyezni magam.
- Oké, akkor kitalálok valamit. Pár perc és visszajövök - mosolygott rám Harry. Pár perccel azután, hogy lement a földszintre, a telefonom rezegni kezdett. Feloldottam a zárat, és láttam, hogy jött egy új e-mailem. Megnyitottam és az üzenet Mrs. Holmes-tól jött, az egyetemi divatszak igazgatójától:
Anna Austin,
E-mailben szerettem volna tudatni Önt, hogy miután újraolvastam az értékelését, és a csodálatos visszajelzést az elmúlt nyár gyakornoki állásáról, ajánlani szeretném Önt, hogy töltse az iskolai éve második szemeszterét Los Angelesben, Californiában, ami egy nagyszerű lehetőség. Folytatni fogja az alap tanulmányait Los Angelesben, ahogy tervezni, készíteni, bemutatni és eladni is a saját ruhakollekcióját. Biztosítani fogunk Ön számára egy helyet, ahol lakhat. Egy hónapot adunk, hogy eldöntse, szeretne-e csatlakozni. Az iskolai program szerencsés, hogy részt vehet rajta egy ilyen tehetséges, fiatal hölgy, mint Maga. Remélem, elfogadja az ajánlatot.
Üdvözlettel, Mrs. Holmes
Miután elolvastam az e-mailt, teljesen izgatott lettem. Elmehetek Los Angelesbe, hogy tervezzek, és valóban bemutassam a saját ruhakollekciómat. Ez az álmom, és nem hiszem el, hogy ilyen lehetőséget kaptam, mielőtt még lediplomáztam volna az egyetemen.
- Itt van egy grillezett sajtos szendvics. És a Step Up 3-at választottam, hogy megnézzük. Tudom, hogy az egyik kedvenced - mosolygott rám Harry, mikor visszajött a szobába. - Minden oké? - kérdezte, mivel még mindig a telefonomat bámultam.
- Igen. Köszönöm, és a film is tökéletes - válaszoltam. Nekikezdtem a szendvicsnek, és Harry is közel ült le hozzám, mikor a film elkezdődött. Próbáltam nem az e-mailre gondolni, hanem élvezni a férfi társaságát, akit annyira szeretek.